Milyen uralkodó vagy?

Régen rossz uralkodó voltam, mert hagytam hogy a gonosz emberek fölényeskedjenek rajtam, hozzátartozóimon és környezetemen. Mentségemre szól hogy még gyerek voltam. De ahogy egyre inkább tapasztaltam ennek negatív következményeit, egyre jobb uralkodóvá alakítottam magam. Néha egész jól elégedett vagyok magammal, de tovább és tovább fokozom.

Ha nem tudtam uralkodni a gonoszok felett akkor nem szoktam szándékosan büntetni magam, viszont különféle betegségek önmagától adódtak. Az ilyen betegségeket mindig figyelmeztetésnek tartottam, ilyenkor mindig tudtam hogy elkövettem azt a nagy bűnt hogy nem én kerekedtem a gazemberek fölé. És ha kijavítottam ezt a bűnömet és én uralkodtam a gonoszok felett, akkor mindig hamar meggyógyultam. És különös de általában úgy éreztem hogy megérdemeltem a betegséget mert hagytam hogy a gaz nyomja el a haszonnövényt.

Hát kérdező, számomra nem kiváló.

Már a felvetés se. Én nem uralkodok magamon se, másokon se. Úgy gondolom, az optimális lét a környezettel való harmonikus állapot. Ez persze nem megy magától, tenni kell érte.

Számomra azonban értelmezhetetlenek az "uralkodás", "büntetés", "gonosz" és effélék. Ez a gyengék és kevésbé okosak eszmevilága, nincs elég fantáziájuk a sokféleséget sokféle jelzőkkel illetni.

Nem kell uralkodnom magamon, mert természetes, magától értetődő állapot a megfelelő hozzáállás. Támadhat éppen meg valaki (eddig még nem fordult elő), akkor villámgyorsan felmérem a helyzetet. Elfutnom még nem kellett, de meggyőzni mást helytelen cselekedetről, már igen. Mondjuk például valakit meg kellett győznöm, hogy a torkora tett kés határozottan előnytelen számára, és van jobb megoldás. Tényleg volt.

„És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.”

Tehát Jézus a testét adta a világ életéért. Ez azt jelenti, hogy amikor a világba jött, emberi testben született meg, és ezt az emberi testet ölte meg a kereszten. Vagyis az ember testét ölte meg. Ez pedig azt jelenti, hogy valójában az emberi testet adta halálra, tehát a mi emberi testünket az ő Lelke által. Aki hisz Krisztusban, teljessé kell lennie őbenne Krisztus halálának, azaz a saját teste halálának. Mert az életet, vagyis a Lelket úgy lehet elnyerni, ha a Lélek megöldökölheti a testet. Hiszen a testnek vannak bűnei, kívánságai. Ha ezt halálra adja az ember, életet nyer, de ha megtartja a testi életét, elveszti valójában az életet. Tehát ezt jelentette Jézus halála, aki így szabadított meg a bűn uralmától. A kereszthalál lehetővé tette az ember számára azt, hogy uralkodjon az ember a test és a világ erői felett az Istentől nyert Lélek erejével.

Ha a testet nem győzi le valaki, akkor a bűn szolgája marad, ha legyőzi, akkor Isten szolgája. És ez utóbbi szolgaság uralom és hatalom a világ minden erői felett és a sötétség fejedelmei, hatalmasságai felett is. Nem kicsiny hatalom rejlik tehát a test halálra adásában, azaz Krisztus kereszthalálában, hanem a lehető legnagyobb.

A test nem enged Istennek, és akik testileg uralkodnak, azok a sötétség hatalma által uralkodnak, testi erővel. De a Lélek más, mert a Lélek megrontja a testet, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, amin keresztül a tisztátalan lelkek tartják az embert a bűn uralma alatt. Az emberek e világban a test erői által érvényesülnek, de ez a bűn uralma, aminek vannak haszonélvezői és károsultjai. Más az, ha valakit e világ és a test erői juttatnak pozícióba, és más a másik világ ereje. Lehet szolgálni a földi hatalom embereinek, uralkodóinak testileg, miközben lelkileg uralkodom felettük. Minden azon múlik, hogy a testet legyőzöm-e, mert akkor uralkodok. Lehetek bárkinek a szolgája, ha valójában uralkodom. Aki testileg uralkodó, e világban uralkodik, de aki testileg szolga, lélekben uralkodó. Dániel egy világbirodalom királyának a dolgát végezte, és Dániel lélekben nagyobb volt a királynál.