A hit szo mibol szarmazik? Mi az eredete es jelentese? Es mas nemzeteknel?

A „hit” szó a görög piʹsztisz szó fordítása, mely elsődlegesen a bizalom és a szilárd meggyőződés gondolatát hordozza. A szövegkörnyezettől függően a görög szó azt is jelentheti, hogy ’hűség’ és ’hűségesség’

A Szentírás ezt mondja nekünk:

(Héberek 11:1) 11 A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása.

a hit nem hiszékenység

A hit tehát a reménység alapja, valamint bizonyíték a nem látható valóságokról való meggyőződéshez. Az igaz keresztény ’hit’ nem más, mint azoknak az igazságoknak az összessége, melyekről Jézus Krisztus, valamint ihletés alatt a tanítványai beszéltek (Jn 18:37; Ga 1:7–9; Cs 6:7; 1Ti 5:8). Ez a hit Isten Szavának egészén alapul, beleértve a Héber Iratokat is, melyre Jézus és a Keresztény Görög Iratok írói gyakran utaltak a kijelentéseik alátámasztására.

A hit kézzelfogható bizonyítékon alapul. A látható teremtésmű tanúskodik egy láthatatlan Teremtő létezéséről (Ró 1:20). Jézus Krisztust a földi élete és szolgálata során történt valóságos események Isten Fiaként azonosítják (Mt 27:54; lásd: JÉZUS KRISZTUS). Az, hogy Isten úgy ismeretes, mint aki gondoskodik a földi teremtményeiről, valódi alapot ad arra, hogy elhiggyük, ő biztosan gondoskodik a szolgáiról. Mivel arról is ismert, hogy ő az Életadó, aki vissza is tudja adni az életet, ez megfelelő bizonyíték arra, hogy a feltámadás reménysége hihető (Mt 6:26, 30, 33; Cs 17:31; 1Ko 15:3–8, 20, 21). Továbbá Isten Szavának megbízhatósága és a próféciáinak pontos beteljesedése megerősíti az abba vetett bizalmunkat, hogy Isten minden ígérete valóra fog válni (Jzs 23:14). Mindezek fényében „a hit a hallottakat követi” (Ró 10:17; vö.: Jn 4:7–30, 39–42; Cs 14:8–10).

hit

Ősi értelme "eskü"volt. "Hitszegővel alkuba mért állanál? Szava játék, hite szellő, kárhozat" (Arany: Rákócziné). Ma is hitet teszünk valamire, azaz megesküszünk rá. Régebben így bizonykodtak: "hitemre mondom, hitemre fogadom", azaz esküvel. Ebből az értelemből fakadt a hites, hitves, a bagóhit és a meghitel.

Nagyjából ezeket találtam:

A hit ősi értelme például az eskü.

Újszövetségi szempontból a „hit” szó, amely a görög eredetiben πιστις (pisztisz), elsősorban a bizalmat, erős meggyőződést tartalmazza.

A hit ismeretelméleti értelemben kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges. Az elfogadás tehát a teljes „racionális” bizonyítás hiányában, esetleg – de nem feltétlenül – annak ellenére történik.

Avagy tömören, igazolatlan dolgok igaznak való elfogadása, bizalom abban hogy igazak.

Vallásos értelemben pedig azt jelenti hogy egy adott vallás tanításait igaznak fogadjuk el. Teljes mértékben bízunk benne, amit segít a személyes, ámbár szubjektív tapasztalatunk.

a magyarban nehéz visszaadni azt amit "vallásos hit" alatt értünk, én is gyakran úgym agyarázom el másoknak h az angol kifejezéseket használom, ez azért fontos, mert egy ateistának gyakran nem világos, hogy a valásos hit kérdése nem pusztán annyi hogy elhiszünk e valamit, más e a világképünk

(holott pont ezért van hogy ők sem meggyőzhetőek puszta észérvekkel, hiszen ha Isten mégis létezik, akkor ugye nem elég csak rábólintani h "ja ezek eszerint mégis van" hanem annak komoly következményei vannak)

azt lehetne mondani h "elhiszem"(pl h van olyan város h London, pedig még nem voltam ott, nem láttam a saját szememmel) csak egy kis része a vallásos hitnek a "hiszek benne" (pl abban hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek születik, élete méltósága és szabadsága elidegeníthetetlen) ellenben nagyobb része

a vallásos hitet a legtöbb nyelv nem azzal a szóval adja vissza, amit úgy fordíthatunk h "elhiszem hogy..." gyakran van a szónak olyasmi jelentése h pl, hűség, meggyőződés, megbízni valamiben/valakiben