JHWH mint viharisten?

Azt nem tudom. De én töriből így tanultam, mikor középiskolás voltam. Valószínűleg ez az általánosan elfogadott elmélet a történészek körében.

Az ELTE-n is ezt oktatják vallástudományból, legalábbis az alábbi anyag tanúsága szerint:

[link]

Ez egy érdekes téma.

Az teljesen egyértelmű, hogy a babiloni fogság előtt a zsidóság politeista volt, a szigorú monoteizmus pedig fogság utáni időszakban köszöntött be Izraelre.

A politeizmusra több bizonyítékot is találunk, elsődlegesen az Ószövetségben. Ott van például rögtön Illés története, akinek azért kellett fellépnie, mert a Kr.e. 9. században Acháb király feleségül vette a Jezábelt a föníciai származású pogány királylányt, aki behozta a maga kultuszát az országba. Olvastam arról is, hogy van olyan Biblián kívüli felirat is, ahol JHVH együtt szerepel egy pogány istennővel, Aserával, aki a feleségének van nevezve. Ráadásul az Ószövetségben is több politeista maradvány van, ahol például Isten többes számban beszél. Ezek azért elég erős bizonyítékok.

Mindazonáltal van ezekre másfajta magyarázat is: a pogány kultusz nem biztos, hogy egyértelmű jele annak, hogy Izrael mindig is több istent imádott, lehetett hitehagyás is, sőt az Ószövetség jelenlegi formája is annak állítja be. Bár a kritika szerint az Ószövetség ha jól tudom, már monoteista stílusban lett megírva. Ami a politeista maradványokat illeti: nem kell eltúlozni. Keresztény értelmezés szerint amikor Isten többes számban beszél, lehet utalás a Szentháromságra is.

Izrael tehát politeista volt, viszont a vita maximum abban lehet, hogy ez normális dolog volt-e ott, vagy hitehagyás? Bárhogy is legyen, az mindenképpen egyértelmű, hogy Izraelben volt egy vallástörténeti fejlődés.

Azonban nem szabad elfelejteni az egyházatyák tanítását: Az Ószövetséget mindig az Újszövetségen keresztül kell leszűrni, mert utóbbi az alap.

Az Ószövetségnek keresztény szempontból a jelentősége az, hogy bizonyságot tesz Krisztusról. Az alap keresztény Biblia ugyanis az Újszövetség.

Üdvözlettel,

Dante

Olvasva az Ákos által adott linket még valamit kifelejtettem, a mitológiai vonatkozásokat.

Az Ószövetségben ugyanis a szent szerzők használnak olyan képeket is Istennel kapcsolatban, amik a pogány mitológiákból lettek átemelve. Bizony, ez is a politeizmus egyik bizonyítéka.

Dante

Dante válaszai a tudományosan helytálló válaszok. Akik lepontozták, sürgősen iratkozzanak be egy könyvtárba. :)

(andrás)

Tévedés, az Izraeliták mindig is Monoteisták voltak amíg hűségesek voltak

Jehova egyetlen egy igaz Isten, ami a törvényben is meg van fogalmazva, és az imádatban is, Maga Jézus is megismételte ezeket a szavakat, és magát is belesorolta az imádók közé,

(5Mózes 6:4) 4 Halld, ó, Izrael: Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova.

(Márk 12:29) . . .Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova, a mi Istenünk e g y Jehova. . .

Egyetértek Dante válaszaival. A Bibliában is vannak nyomok arra hogy a zsidó vallás is átesett egy fejlődési szakaszon. A fontos állomások mint a politeizmus, a monolátria és végül a monoteizmus nyomon követhető náluk, ezeket a vallástörténet is megerősíti.

Sőt amit Ákos13 linkelt (ELTE vallástudomány) az is igen hasznos.

Részlet belőle:

A bibliai izraelita vallás történeti kontextusban

JHVH: az izraelita vallás új istensége, akit

egyrészt azonosítottak Éllel

V.ö. Ex. 6:3:"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint

Mindenható Isten (El Sadaj), de az én JHVH nevemen nem voltam előttük ismeretes."

másrészt számos elemet vesz át Baaltól: viharisten: pl. megküzd a vizekkel

(Exod 15, Ps 114. Jes 51:9-11), és Baalhoz hasonlóan "felhőkön száguld"

Tehát JHVH a korábbi kánaáni mitológia két főistenének összeolvadásából "jön létre".

ugyanakkor a kánaáni Baal isten mint JHVH "ellenlábasa" a Héber Bibliában.

 Diakrón történeti szemlélet: Baal>JHVH fejlődés a korai vaskorban

 Szinkrón strukturalista szemlélet: Baal <-> JHVH fejlődés a korai vaskorban.

Fontos még:

I.e. 9-8 századi feliratok (pl. Kuntillet Arjud, Sínai-félsziget; Khirbet el Qom, Judeában):

"Áldott JHVH és az ő Aserája által"

Bizonyíték egy korai fázisra az Izraelita vallástörténeti fejlődésben:

JHVH átveszi Baal szerepét (és nőjét), de még nincs absztrakt monoteizmus.

Ajánlott irodalom (bevezetés a bronzkor és vaskor vallástörténetébe):

Komoróczy Géza Elő-Ázsia, in: Bodrogi Tibor et. al., Mitológiai ábécé

(Budapest: Gondolat Kiadó, 1978, pp. 115-183), különösen pp. 148-164.

A 10:39-es által bemásolt ELTE cikkhez még hozzá tennék egy pár gondolatot az izraeli vallásfejlődéshez:

- A politeizmusból monoteizmusba való átmenet egyúttal az erkölcsi nézetek bizonyos szintű megváltozásához vezethetett. A cikk ugyan nem említi, de Izraelben eredetileg mind a jót, mind a rosszat Istennek (vagy az isteneknek) tulajdonították a zsidók. A fogság utáni irodalomban jelenik meg először a Sátán, eleinte eléggé kezdetleges formában, viszont a Kr.e. 1. századra a paradicsombeli kígyóval lett azonosítva.

- Véleményem szerint a pogány mitológiai képekben gazdag Genezis 1-11 egy politeizmusból a monoteizmusba való átmenet egy érdekes állomásának tekinthető. A szent szerző ugyanis a mitológiai anyagot olyan szinten illeszti bele az elbeszélésébe, hogy azzal azt hangsúlyozza a, hogy Izrael Istene a pogány istenek felett van. Magának az elbeszélésnek és az eredeti héber szövegnek a logikája talán az ókori irodalom egyik legszebb irodalmi alkotása.

- Talán még az eszkatológiát sem szabad kifelejteni, az istenkép alakulásnak a szempontjából. A klasszikus prófétai jövendölésekben a Messiási reménység is megjelenik, ami egyelőre még nem kizárólagos kép, hiszen Deutero-Izajás, - aki a fogságban munkálkodott - még Nagy Küroszt is "Messiásnak" nevezi. A messiások Messiása azonban a Dávid utód, aki elhozza majd Izrael számára a végső szabadulást. Maga az eszkatológia is fejlődik egyébként, a fogság utáni korban (Kb. Kr.e. 450 körül) keletkezett Triro-Izajásnál jelenik meg először az apokaliptika, majd Dániel jövendöléseiben teljesedik ki, ami óriási hatással volt mint a későbbi zsidóságra, mind pedig a kereszténységre. De ez már egy másik történet. :D

Dante