Különböző vallások, egyházak hogyan állnak a nemi élet gyakorlásához és miért úgy?

Más vallások sokkal szigorúbban ítélik meg a nemi életet, mit a kereszténység.

A buddhizmusban például alapvetően a mindenféle vágyak, többek között a nemi ösztön felszámolására kell törekedni. A buddhizmus tehát elvben tilt bármiféle szexuális aktivitást, gyakorlatban viszont tisztában van azzal, hogy ez marha nagy feladat, amit az emberek többsége egyszerűen képtelen bevállalni. A gyakorlatban tehát olyan morális értékrend alakult ki, hogy a szerzetesek és a szerzetesnők (akik ezt be tudják vállalni) teljes önmegtartóztatásban élnek, míg a világi hívek házasságra lépve élhetnek nemi életet, de az új élet megfoganásának és megszületésének a lehetőségét meg kel hagyni. Ez a hinduizmus legtöbb irányzatában is hasonlóan van, mint a buddhizmus főbb irányzataiban.

Tehát leegyszerűsítve, egy hindu vagy buddhista nem szexelhet(ne) ha már útban van a gyerek, hiszen a korábbi foglalkozás már elérte a célját, de egy keresztény házaspárnál megtehetik ezt pusztán a kölcsönös örömszerzés céljából is, természetesen azzal a lényeges megszorítással, hogy a megtermékenyült petesejt már emberi lénynek számít, tehát nem lehet elvenni az életét. (Ez a fogamzásgátlás technikájánál alapvető szempont, hívő keresztények esetében.)

Először is érdemes egy kis vallástörténelemmel kezdeni: eddig a szóba került vallások közül a kereszténység a legősibb, amely viszont a zsidó Bibliára (=Ószövetség keresztény szemmel) épül, ami viszont eléggé hímsoviniszta, hiszen a paráznaságot kb. csak a nőkre vonatkoztatja, a férfi birtokolja a nőt, a nő szüzessége pedig érték (lásd pl. Dina története).

Azt is érdemes tudni, hogy az Ószövetség egyértelműen támogatja a poligámiát, nézzétek csak meg akár csak az ősapák-ősanyák történeteit (Ábrahám-Izsák-Jákob), a monogámia egy nagyon sokkal későbbi találmány csak. És akkor még beszélhetünk persze arról is, hogy mitől házasság a házasság: mert a férfi elvette a nőt, azaz hazavitte magához és azt csinál vele, amit akar.

Szerintem amúgy inkább azért (szemben az első válaszolóval), mert a nő szüzessége tényleg egy olyan kivételes érték, hogy a mai napig is vannak olyan vallásos közösségek (mindenféle vallásból), ahol nézik, hogy tényleg szűz-e a lány a házasság előtt.

Ma már persze a három egyistenhívő világvallás hozzáállása a nemi élethez többnyire megegyezik (avagy csak házasságon belül), bár az iszlámban még mindig van többnejűség, és érdekes, hogy a zsidóságban is azzal a szöveggel szoktak házas férfiak más nőkkel kikezdeni, hogy amúgy a Bibliában nincs is megírva, hogy nem lehet (és tényleg).

Konkrétan kérdésedre válaszolva szerintem ennél sokkal egyszerűbben azért, mert a három világvallás mind soviniszta és míg a saját lányuk becsületét és tisztaságát féltik (de annyira, hogy nekem egy muszlim barátom mesélte, hogy házasság előtt a lányok csak anált nyomnak pl...), addig a férfiak meg ott meg úgy meg azzal, aki csak hagyja magát... Avagy mert a törvényeket mindig is a férfiak írták...