Ha néha Istennek nevezem magam (poénból) az bűn? És néha amikor az emberek nem értenek azt mondom hogy én egy hindu isten vagyok a Lehetetlenség Istene?

Lóránt?

Az de nem csak vallási szempontból hanem mert nagyon beképzelt dolog hányingerem van az ilyen gyökerektől akik azt hiszik hogy most ő az Isten és azt csinál amit akar szerintem sürgősen hagyd abba mert ha az én körömbe lennél előbb vagy utóbb szilánkosra törném az állkapcsod

Nem bűn, csak tévedés, mert én vagyok az Isten.

Azt gondolom, ha te a vallási rovat alanyi jogú felhasználója lennél, akkor egyrészt fel sem merülne benned, a fent említett dolog, másrészt nem írnád le ide, ha mégis. Meglátásom szerint emberi lépték szerint sem vagy egy erőteljes egyéniség, ha másoktól akarsz jóváhagyást kérni. Innen nézve tele vagy belső bizonytalansággal, amit ezzel az attitűddel kompenzálni igyekszel. Azt javaslom, hogy állj ki a napra pár évre, és nőj fel, az éretlenséget ugyanis semmi mással nem lehet kompenzálni, mint esővel, napfénnyel, ásványi nyomelemekkel és idővel.

Ha jól tudom Názáreti Jézusnak is ez volt a bűne. A te bűnöd az hogy ezt poénból teszed.

Nem gondolnám, hogy a fiam megszólítás alkalmas volna esetünkben, mert soraidat olvasva becslésem szerint kétszer, talán háromszor is idősebb lehetek nálad, ha biológiailag nem is, de lelki-szellemi állapot szerint mindenképpen. Amúgy Isten nem tiltja a hülyeséget, én is elnéző vagyok. Ám a hülyeségnek ára van, amit utóbb nem szeretne az ember megfizetni. A hülyeség azonban éppen azért az, ami, mert az ember csak utólag kezd vakarózni, amikor már minden hidat felégetett maga mögött, kizárkózott önmagából, és eldobta a kulcsot.