Szerintetek az ateista vagy a vallásos a boldogabb ember?

az igazság nagyon rossz, rossz elviselni... az embert az égig magasztalhatja, vagy lesüllyeszti a föld alá. Sokszor kegyetlen, egyátalán nem veszi figyelembe az érdekeidet és megkinoz, máskor meg mindenben hallgat rád és odaadja a sikert, tiszteletet, gazdagságot stb... Az igazság nem változik és mindig itélkezik. Az igazságot mindenki érzi, különálló, kifejezhetetlen, kiérdemelt dolog, és úgyis van aki szereti, van aki nem. Ez is olyan dolog mint bármi más, lehet szeretni vagy utálni, és totál random, a gének határozzák meg hogy utáljuk vagy szeretjük pár oldalát.. De mindenki hallgat rá, és elismeri, és ha melléd áll, mindenki szeret egészen addig mig helyesen követed, ami egy borotvaéles & kavicsos út, szóval könnyü elbaszni... Ha ez megtörténik, utána nagyon gáz lesz szóval csak óvatosan játszani vele, óvatosan beszélni a másikkal, mindig figyelni de minnél gyorsabban, csak ha zsigerből megy.. Addig mindig elhagy, és üdvét csak korlátozottan lehet felhasználni. Meg persze ott van a legnagyobb is, arra is lehet pályázni, mindent feláldozni, sokmindent eltürni, sokat pazarolni rá hogy aztán késöbb önmagától felmagasztaljon, hiressé tegyen úgy, hogy közbe semmit sem kell csinálnod, még gondolkoznod sem kell... csak végigmenni egy úton, közbe végig szeret/tisztel mindenki, az eredmény időben rögtön felbukkan és lehet csinálni. Ezt az utat kell kiérdemelni onnét, elkérni, ezért érdemes élni és emiatt kell szenvedni is végső soron. mert hát lehet szeretni vagy nem, de bazira védett és követelve van, igy elkerülhetetlenül mindig jutalmaz vagy büntet; az igazság kifejezhetetlen, szent dolog, hátsó valóság, különálló, változatos, fontos; egy részét mindenki ismeri de amúgy végtelen mély... Elkerülhetetlenül hat rád, és minden ember megérzi, és aszerint itél meg téged, ahogy érzi, mert ezt csak érezni lehet, ezért láthatatlan és közösen szubjektiv... vagy elfogadod vagy nem, vagy utálod vagy szereted, vagy épited vagy pusztitod, de ismeretlenül érzed aztán ránézel és lesujt, utána meg azt adja amit addig kiérdemeltél... nem logikus hanem érzelmi dolog, de vannak olyan mélységei amelyeket mások nem észlelnek, igy születik meg a hiba fogalma.. a magasabban álló (változó) látja az alacsonyabb hibáit, és természetesen kihasználja öket.. igy létrejön a hierarchia, aztán a magasabb is hibázik (mert pl elég neki), és megbukik az igazság elött, a borotvaéles úton, ami uralom, fullfrankósan de végtelenül változatosan... sok milliárd téma van, és lehetséges különállóskodni és a távolból megverni a másikat ilyenekkel, de csak akkor ha te vagy a világ ura jah.. Akkor az égböl jön az uralom, azok tanitanak ki aztán a szellemvilágot fegyverként tudod használni, éreztetni az igazságot akaratuk ellenére, mindent látsz ja meg belepiszkálni másoknak az életébe meg ilyesmi, és erre az ég adja jogosan az áldást, az öledbe hullik stb.. mocskosul kihasználod, ahogy a pénzt vagy a szépséget is, ez is csak tudás, meg kell szerezni hosszú idő alatt... de aztán ott van, helytáll és mindig azonnal tudod, veled van, ez ritka szakrális adomány de igy már többé nem botlasz meg... mindent felturbóz, mindenkit elér, mert a közös igazságot, a teljeset legnagyobbat is oda kell hogy adja, hogy sokakat tanitson ja, mert olyan hosszu és mély, az összes ember érdeme és képessége benne van és ezeket majd személy szerint össze kell gyüjteni, és a képességeket is szét kell osztani nekik, hisz az övék... szal ez egy megbizatás is egyben hogy kezeld, és távolról sem szabad henyélni, hanem gyorsnak, tökéletesnek kell lenni, vállalván vállalni kell ezt a dolgot... kötelező xd

#11 szép négyzet alakú szöveg...

a vallásosok jobban elhitetik magukkal hogy boldogok, de van olyan is aki csak boldognak látszik:D

A vallásos.