Nem találjátok horrorisztikusnak, hogy Jahvénak az Ószövetségben embereket is áldoztak föl? (pl. elsőszülötteket)

Isten nem fogad el emberáldozatokat, ezt már bebizonyította a Bibliában több helyen, például Ábrahám történetében.

A Levitcus 27. fejezete sem az emberáldozatról szól, a dolgot azonban itt tovább bonyolítja az ősrégi Károli fordítás, amelyet nem is szabadna már alapul venni, hiszen a bibliatudomány réges-régen túlhaladott.

Hertz rabbi a Tóra kommentárban a következőt írja erről a szakaszról:

"Lev 27,29 az emberek közül. A célzás olyan személyre vonatkozik, akire a hatalom legfelsõbb tényezõje, a fejedelem vagy a király rendkívüli idõkben pl. háborúban vagy más különleges alkalomkor kimondja a chéremet. (!rj megsemmisítést és kivégzést is jelent.) V. ö. Józs. VI,17 és köv. és az egész VII. fejezetet; Num. XXI,2 stb. Ugyanez áll a rendes bíróság által halálra ítéletre vonatkozólag. (Árákin 6b; Náchmánidesz, Luzzatto, Reggio.) Az ilyen halálra ítélt embernek kiváltása megengedhetetlen. (V. ö. még Num. XXXV,31.) Az egyénnek nem volt szabad ilyen chéremet gyakorolni. Deut. XII,31 megtiltja az emberáldozatot, a rabszolga megölését pedig Exod. XXI,20 tiltja meg.

Dante

Ja bocs, látom még van tovább is:

Az elsőszülöttek valóban az Úré, de miért kell olyan morbid módon értelmezni, hogy itt emberáldozatról van szó? Felhívom a figyelmed erre a szakaszra:

"A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét" (Numeri 18,15).

Vagyis az emberek első szülötteit ki kellett váltani!

Részletek itt: [link]

Az állatáldozatokhoz pedig:

Azok az áldozatok az Úr Krisztusra mutattak előre, ezért lehetett az áldozat csak tiszta, és hibátlan, mert Krisztus tisztaságát jelképezte!

Ábrahám és Izsák beszélgetése is egy prófécia volt:

"Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” Ez azt mondta: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett." (Gen 22,7-8)

Beteljesedés:

"El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták" (1Kor 5,7)

Az egész Tanak (Ószövetség) Krisztusra mutatott előre, egyfajta előkép volt (vö. Lk 24,27; Jn 5,39). Ebben a szellemiségben kell olvasni tehát az Ószövetség könyveit.

Dante

Az áldozat, és az emberáldozat is létező valóság volt az emberiség történelmében. Kelták, germánok még a középkorban is éltek az emberáldozattal, csak a kereszténység felvételével szűnt meg náluk ez a szokás.

Horrorisztikus? Nekünk az, nekik természetes volt. Még azoknak is, akiket esetleg feláldoztak.

Az Ószövetség egészében szépen végigkövethető az, ahogyan a szó szerinti emberáldozat egyre inkább spirituális értelmet nyer. A "halára adatás" is azt jelenti, hogy a világi hívsági élet számára halnak meg az emberek, hogy a teljes életüket Istennek szenteljék.

Az ószövetségi zsidóságnál ennek többféle formája létezett. A kereszténységnél ez a remeteség, illetve szerzetesség, akik szintén "meghalnak a világ számára", amikor leteszik a szerzetesi fogadalmat.

A feláldozott juhokról meg a ökrökről pedig tudni kell azt, hogy az emberek többsége nem jutott máskor húsételekhez, csak az áldozati lakomákból. Ez nem csak a zsidóságnál, de a politeista görögöknél és rómaiaknál is így volt.

Nem volt hentesüzlet, hogy bementél azt kaptál húst. Azt előre le kellett szervezni, hogy mikor vágjon le neked egy állatot a mészáros, és azt is le kellett szervezned, hogy arra hányan dobják össze a lóvét és hányan esznek belőle, mert nem volt fridzsider, hogy a maradékot lefagyasszák.

Erre voltak jók az áldozati ünnepségek, ahol kialakult annak a módja, hogy hányan esznek hány állatból, és hogyan dobják össze annak az árát.

Nem valószínű, hogy félreértelmezett Kérdező

Joseph Herman Hertz ugyanis a Brit Birodalom főrabbija volt, ezen kívül egyetemi tanár. Rabbiként pedig el tudta olvasni az eredeti héber szöveget, és profi módon otthon volt a zsidó hagyományokban is.

Te ezzel szemben csak egy laikus vagy, aki a Károli Bibliából (fordításból) próbálod alátámasztani az értelmezésedet, ami mögött semmiféle megalapozott teológiai tudás nincs, tipikus szektás mentalitás: amit kiolvasnak a Bibliából, azt megkérdőjelezhetetlen igazságként hirdetik. Ha valaki itt félreértelmez valamit tehát, az nem Hertz rabbi, hanem te.

Dante

4. vagyok. Nem tudom, az 5. kérdést nekem szántad-e vagy sem, ugyanis egyikünk sem írt "háborús bűnösökről vagy halálra ítéletekről". Kultikus emberáldozatokról beszéltem én is, illetve a Dante nevű válaszoló is.

A kelták és a germánok sem csak a bűnözőket és hadifoglyokat végezték ki, hanem konkrétan voltak rituális emberáldozataik.

A germánoknál Odin tiszteletére kilenc élőlényt kellet felakasztani, minél több volt köztük az ember, annál nemesebb volt az áldozat. A kelta druidáknál is volt rituális akasztás, hordóba fojtás, meg számos egyéb, attól függően, hogy melyik istenüknek áldoztak. És mondom, mindez még a középkor elején is, a Kr. u. 500-as években. A régészeti leletek alapján a zsidóságnál a legutolsó (sejthető) emberáldozat Kr. előtt 4000 (négyezer) körül volt.

Az ószövetségi emberáldozatok lényegét meg fentebb leírtam, nem sok értelme lenne, ha még egyszer idecopyznám. Pontosan az mutatkozik meg az Ószövetségben, hogy a zsidóság miért hagyott fel korábban az emberáldozatokkal, mint jónéhány többi nép.