Mi a különbség az Úrvacsora és az áldozás között?

Az Úrvacsora és a Szentáldozás (vagy Eucharisztia) látszólag hasonló dolog, de mégis teljesen más.

A protestáns hit szerint az Úrvacsora Jézus utolsó vacsorájára való emlékezés, a kenyér és a bor csak jelképezik Krisztus testét és vérét.

Katolikus és ortodox elképzelés szerint pedig az Eucharisztia vételével túllépünk a fizikai tér- és időkorlátokon, ezzel az angyali karokkal együtt magába a Mennyei Liturgiába kapcsolódunk be misztikus módon. A kenyér és a bor nem csak jelképezi Krisztus testét és vérét, hanem misztikus módon átlényegül Krisztus testévé és vérévé.

Szia!

Az adventista úrvacsora egészen más mint a katolikus áldozás.

Hitünk szerint ahogyan a keresztség a megtérés vagy újjászületés lelki törvényszerűségeit ábrázolja, az úrvacsora a megszentelődését. Két része van: a lábmosás és a szent jegyek kiosztása. A lábmosást éppolyan "szereztetési igékkel" rendelte el Jézus, illetve tette ismételendő, szent, jelképes cselekménnyé a tanítványai számára, mint a kenyér és a pohár szétosztását (Jn. 13:14-15; 17). A lábmosás szükséges lelki előkészület a Krisztussal való szövetség megújításához, ami a szent jegyek magunkhoz vétele által történik (Jn. 13:8/b; Mt. 26:26-28). A lábmosás a bűnök lemosásának a jelképe, mint a keresztség, azaz az Istennel és egymással való bűnrendezés szimbóluma és felkínált lehetősége.

Jézus világossá tette, hogy a lábmosás a keresztségben történt megtisztuláshoz kapcsolódik, annak mintegy a szükséges folytatása. Az egyes életszakaszok naponként el nem rendezett törvényszegéseinek és a konkrét törvényszegésként meg nem határozható "titkos bűneinek" az eltávolítására szolgál a keresztség utáni időben (Jn. 13:10; Zsolt. 19:13).

A szent jegyek - a kovásztalan és megtört kenyér, valamint az erjedetlen és kitöltött szőlőlé - Krisztus bűntelen földi életét és keresztáldozatát ábrázolják (I. Kor. 5:6-8; 11:24; Mt. 26:28). Krisztus példája szerint először hálát adunk ezekért, ami Krisztus igaz élete és áldozati halála valódi értékelésére tanít, a Megváltó iránti hála és szeretet felélesztését kívánja munkálni. A szent jegyek "evése és ivása" pedig a győzelmes élet titkára tanít, amire Krisztus áldozata minden tanítványt elkötelez.

A titok: a Krisztus igaz életéről és áldozati haláláról szóló igékkel való naponkénti "táplálkozás", ami "lélek és élet" (Jn. 6:53-54, 56-57, 63), ami igaz életet eredményez. Az úrvacsora rámutat a végcélra is: a Megváltó Jézussal való személyes találkozásra az ő visszajövetelekor, "a Bárány mennyegzői vacsoráján" (I. Kor. 11:26; Mt. 26:29; Jel. 19:9).

Ezért nálunk az úrvacsora a bűntől való belső megtisztulás, az "első szeretet"-ben való megújulás és a végső reménységben való újbóli megerősödés boldog tapasztalata (Mt. 26:30).

Üdv. Péter

Olyan kimeríthetetlen titokról és misztériumról kérdeztél, amit itt szerintem nem lehet kifejteni ilyen keretek között.

Sok mindent írhatnék, mindig más az ami megragad. Mostanában a jelenések könyvének képei ragadnak meg. A Bárány, "mintegy leölve" Jel5,6. Így jelenik meg Jézus a misében. Többé nem szenved, imádás légköre veszi körül, de az áldozata valamilyen formában jelen van testében, amin keresztül áradnak a kegyelmek mind e mai napig. Az Ő áldozata "időben" történt, de nem csak az épp akkor elkövetett bűnökért, hanem időben előre és hátra is minden bűnért és emberért. A már dicsőségben lévő, de az áldozatából az önátadást hordozó Bárány képe az, ami megvilágosítja a misét. Ugyanis önátadásról van szó, Jézustól senki se vette el az életét, önmaga adta oda, egyébként meg kéne köszönni a római katonáknak és a farizeusoknak hogy azt tették vele amit... És ez az "önátadás, felajánlás" az, ami megjelenik a miseáldozatban.

Most ennyi jutott eszembe.

A katolikus hit megadja a hit és a dogmák terén a partokat, de magasság és mélység végtelen.

Hogy megértsd az áldozást/eukarisztiát

- olvasd el a Bibliát, de azzal az elvvel, hogy a Bibliát a Bibliával kell magyarázni

- olvasd el a katekizmus ide vonatkozó részeit [link]

Nem tudom, hogy az első váélaszolónak mennyire van igaza, de az biztos, hogy protestáns úrvacsora se olyan egyszerű "emlékezés", hanem annál sokkal több. Csak kiemelt alkalmakkor van, míg a katolikusoknál bármikor. És a protestánsoknál is csak tiszta lélelkkel (bűnbánat) után lehet az úr asztalához járulni. Én pl. nem úrvacsározok, ha úgy érzem, éppen nem vagyok igazán "méltó" rá. Ez ennél összetettebb, de nem fogom itt ezt bővebben kifejteni, mert nagyon hosszú lenne.

Ezen túl:

Úrcvacsora az evangélikusoknál: ostya és bor

a reformátusoknál: kenyér és bor

áldozás a katolikusoknál: bor a papnak :); ostya a népnek

Katolikusoknál is létezik ún. két szín alatti áldozás.

Ilyenkor általában az ostyát bemártják a kehelybe, és úgy adják a híveknek. De láttam már olyat is, hogy valaki (pl. ministráns, diakónus, felnőtt elsőáldozó stb.) közvetlenül a kehelyből ihatta a bort.

Az egy szín alatti elsőáldozás azonban valóban elterjedtebb, mert napi, heti rendszerességgel könnyebb kivitelezni, különösen sok hívő esetén, továbbá kisebb a fertőzésveszély (két szín alatt kizárólag szájra lehet áldozni, egy szín alatt kézre is), valamint annak az esélye, hogy elcseppen a bor áldoztatás alatt.

1es

Valójában teljesen ugyanaz csak az értelmezése tér el.

A jegyek (kenyér/ostya és a bor) a katolikusok szerint lényegileg (nem forma szerint) Krisztus valóságos teste és vére lesz. Amikor Úrvacsoráról beszélünk, akkor ezt az átlényegülést nem hiszik a jelenlenlévők. De az őrvacsoráról is más-más az egyházak tanítása. Mégis mind ugyanarról szól: Jézus kereszthaláláról és a megváltásról.

Az Úrvacsora csak a katolikusok szerint kevesebb, a protestánsok teljesen másképp látják ezt a dolgot :)

1.válaszoló!

Ennek értelmében-a Krisztus testévé és vérévé átváltozott ostyában-a katolikus áldozó kannibalizmust követett el,hisz emberi húst fogyasztott.