Lehetek egyszerre (klasszikus) humanista, materialista és protestáns, vagy ezek kizárják egymást?

Az év véleményem szerint nem lehetsz egyszerre humanista és keresztény. A kereszténység egyik alapja az erkölcsi abszolutizmus, ami semmilyen módon nem vezethető le a humanizmusból. Sőt, a humanizmus egyik közvetlen eredménye az erkölcsi relativizmus. A kettőt nyilván nem lehet egyszerre vallani.

Természetesen nem azt mondom, hogy nem vallhatod magad egyszerre kereszténynek és humanistának. Sok embernek van ilyen kettős identitása. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekben humanista vagy, más kérdésekben pedig keresztény.

Materialista és protestáns természetesen nem lehetsz egyszerre. Nem lehet egyszerre tagadni Istent (és bármiféle szellemi létezőt) meg egyszerre állítani is a létezésüket.

A humanizmus már bonyolultabb megítélés alá tartozik. Az első humanisták hívő keresztények voltak (közelebbről római katolikusok), ugyanakkor a keresztény teológia-történet (nagyjából felekezettől függetlenül) a humanizmus megjelenését már a hittől és a vallástól való eltávolodás első lépéseként értékeli.

Nekem erről az a véleményem, hogy annak ellenére, hogy kereszténynek vallod magad, valójában nem keresztény elvek alapján határozod meg, hogy erkölcsileg mi helyes és mi nem az. Feltételezem nem fogadsz el minden bibliai erkölcsi tételt, vannak köztük elég barbár dolgok is (mózesi törvények). A biblia erkölcsi tételei közül kiválasztod azokat, amiket elfogadhatónak találsz, és azokat betartod. De milyen elvek alapján is szelektálsz? Humanista elvek alapján. De ha humanista elvek alapján döntöd el mi helyes és mi nem az, akkor mi szükséged is van a kereszténységre?

Ezért gondolom azt, hogy a magukat kereszténynek valló, erkölcsös emberek valójában nem keresztények, és nem a bibliai erkölcs szerint élnek, hanem azon elvek alapján, amik a saját szubjektív megítélésük szerint helyes (erkölcsi relativizmus).

Persze ezt nyilván nem dörgölöm senki orra alá, ez az én véleményem.

"az emberközpontúság fontos és az ember evilági boldogságára kell törekedni és itt is úgymond paradicsomi állapotokat kell teremtsünk"

Ez keresztényi kötelességed, ezt írja elő a Két Főparancs és a Tízparancsolat. Ehhez nem kell pluszban humanistának is lenned - és ettől kezd félreérthető lenni, hogy mi is az a humanizmus.

A kulcsszó az emberközpontúság:

1) az embert, mint önmagában valót helyezed a középpontba,

2) vagy pedig az embert, mint Isten képmását, és mint Istenhez szorosan hozzátartozó, de Istennek alárendelt teremtmény helyezed a középpontba.

Ha az 1. variációról van szó, amiből ki van hagyva Isten, ezt teljesen ellentétes a kereszténységgel.

Ha pedig a 2. variációról van szó, akkor pedig valójában magáról a kereszténységről beszélünk, amiben nincs értelme külön kiemelni sem a humanizmust, az emberközpontúságot, sem a deizmust, az Isten-központúságot. A kettő elválaszthatatlanul összetartozik.

[link]

Válasz az 1. válaszadónak!