Szokásos volt-e a gyerekek alámeritése az első századi keresztények között?

Nem, Jézus feltételhez kötötte a keresztelkedést

Addig míg a gyermek kiskorú, és döntésképtelen, a szülök felelnek a gyermekért.

Így a szülőkön nagy felelősség van, mert a gyermek azt az elbírálást kapja amit a szülők.

nagy valószínűséggel igen, az első feljegyzés azzal kapcsolatban ,hogy bárki is komolyabban kérdőre vonta volna a gyerekek

megkeresztelését/alámerítését az 5. száadból származik

tehát jelenlegi ismereteink szerint egyszerűen nem vitatkoztak különösebben sokat a dologról, mivel ilyen vitára utaló jelek nincsenek, nem volt tehát nyíltan kimondva, hogy "meg szabad keresztelni a gyereket" de talán azért nem mert senki nem kérdőjelezte meg, hogy szabad e

Szia!

A gyermekek alámerítése igen, a csecsemőké értelemszerűen nem.

Üdv. Péter

Nézzük a Bibliát. Látsz olyat valahol, hogy gyermeket kereszteltek volna meg? Nincs benne ilyen! Nem véletlen, hogy a baptisták és a mai neoprotestáns egyházak nem fogadják el a csecsemőkeresztelést.

Valószínűleg a kora középkorban, valahol az északi hideg területeken alakult ki a meghintéses gyermekkeresztelés, de bibliai alapja nincs.

Ha szeretnénk bejutni Isten királyságába, szelídnek és taníthatónak kell lennünk, mint amilyenek a kisgyermekek. Jézus most megmutatja, mennyire szereti a kicsiket: a karjaiba véve megáldja őket S nem megkereszteli,

A keresztény keresztelkedéshez meg kell érteni Isten Szavát, és tudatosan kell dönteni úgy, hogy valaki felajánlja magát, hogy Isten kinyilatkoztatott akaratát tegye.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a csecsemőket meg kell keresztelni. Azokra az esetekre hivatkoznak, amikor egész ’háznépek’ keresztelkedtek meg, például Kornéliuszé, Lídiáé, a filippi börtönőré, Kriszpuszé és Sztefanászé

Ám Kornéliusz háznépéből azok keresztelkedtek meg, akik hallgatták a szót, szent szellemet kaptak, nyelveken szóltak és magasztalták az Istent. Csecsemők erre nem képesek

A filippi börtönőrnek ’hinnie kellett az Úr Jézusban’, ami azt sugallja, hogy a családjából a többieknek is hinniük kellett ahhoz, hogy megkeresztelkedhessenek

akkor keresztelkedhetett meg valaki, ha hallotta a szót, hitt Istenben és dicsőítette őt,

Ezért valószínű, hogy nagyobb gyermekek esetében történhetett ilyen akik már tudtak egyéni döntést hozni.

Amit Isten konkrétan kér, azt konkrétan is íratja le.

Nem homályosít vagy köntörfalaz az imádattal kapcsolatban

A gyermek a szüleire van bízva addig míg el nem éri az értettség azon fokát, amikor már felelősségre vonható a Tetteiért.

Nyilván vannak tizenéves gyermekek akiknek van ilyen képessége, észrevehető.

De a gyermekkort nem szabad siettetni a felnőtté válásra. Mint ahogy ma már teszik némelyek, és így meg vannak fosztva a gyermekségüktől.

A zsidóság is csecsemőkorban végzi el a körülmetélést, ezzel válik az újszülött Isten választott ószövetségi népének tagjává (nem a beleszületéssel, az még nem elég hozzá). Ezért a keresztények is elvégezhetik csecsemőkorban a keresztelést, amivel a csecsemő Isten újszövetségi népnének tagjává válik.

A Bibliában Kornéliusz teljes családjával keresztelkedett meg, nem tudjuk, hogy mennyi idősek voltak a gyermekei. Lehet, hogy csecsemő is volt köztük.

Konkrétan a második századból vannak írásos emlékek csecsemőkeresztelésről.

De ez csak úgy lehet, ha már az első században is gyakorolták. Az ókori kereszténységben tilos volt mindenféle hitújítás, a második században nem csináltak semmi olyasmit, amit az elsőben ne csináltak volna. Merőben más volt a hozzáállás, mint manapság :)

# 6

"Nem véletlen, hogy a baptisták és a mai neoprotestáns egyházak nem fogadják el a csecsemőkeresztelést."

Az az ő dolguk, hogy mit fogadnak el maguk között.

Őskeresztények viszont az egyszeri alámerítést nem fogadták el érvényes keresztségnek, csak a háromszori alámerítést vagy a háromszori meghintést. Az apostolok szerint a baptisták és a neoprotestánsok nincsenek érvényesen megkeresztelve. :)