Vallás nélkül tényleg nem lenne semmi, ami kordába tarthatná az ember "gonoszságát, érzéketlenségét"?

Tucatnyi ellenpélda van: pl. én sem vagyok vallásos, mégsem gyilkolok, rabolok.

A vallásosok oldaláról: képesek olyan istenben hinni, aki az embert olyannak teremti, hogy csak félelemből nem követ el rosszat?

Mert alapvetően a büntető isten az "alapja" az ilyen erkölcsnek.

Vagy mi másért fogadna el az ember egy vallási alapelvet csak azért, mert egy vallási alapelv?

Szerintem a vallás nem tudja karban tartani az embereket.

nagyon kétélű fegyver ez, mert a vallásos fanatikusak is ártalmasak és a kényszerből "jót" cselekvők, akik félelemből jók". Ráadásl sok vezető is visszaél a vallásossággal.

Azt mondanám, hogy az igazán nagy értékek (szeretet, békesség, lelki béke, megbocsátás) egyetemes értékek, nem csak a vallások tudják közvetíteni.

Ugyanakkor paradox a helyzet, mert "minden jó adomány Istentől származik", szóval, akár tudják az emberek, akár nem, amikor igazán jót tesznek, akkor Isten lelkével összhangban élnek és tesznek, és az ember csak Istennek együtt képes jót tenni.

Mert csak Isten jó igazán és Ő készségesen meg is osztja mind a jót mind pedig a képességet, hogy igazán jóvá válhassunk Jézus önfeláldozása árán.

Az az ember, aki pedig "jó társaságba keveredett" és barátja lett az Istennek, az a végén már nem csak megzabolázott "bunkó állat", hanem valóban megváltozott ember.

És ehhez nem vallás kell, csak kapcsolat Istennel.

Hulyeseg, sok vallasos azt hiszi hogy mert o hisz istenben es betartja a tizparancsolatot automatikusan jo ember.

A vicc csak az hogy a tizparancsolathoz meg csak vallasos sem kel legy, csupan normalis, erkolcsos gondolkodo ember.

Abba mar ne is menjunk bele hogy hany pokerarcu vallasos veti a keresztet a templomban, otthon meg veri a csaladjat, csalja fuvel faval, stb. Hab a tortan hogy jomagam is egy katolikus pap n-ik leszarmazottja vagyok, pedig "elmeletileg" ok csak istent szerethetik...

Ha vallás nélkül nincs erkölcs, mi alapján állíthatod meg, hogy egy vallás erkölcstelen?

Vagy minden vallás erkölcsisége igaz egyszerre?

szervusz.

az erkölcsi értékeket Isten állította fel. A vallásokat pedig az ember hozta létre, szelektálva az abban lévőket, a lelkiismeretük alapján.

A lelkiismeretet is Istentől kaptuk. Így lett az ember megteremtve, a szabad akarattal együtt.

Ezért vannak, akiknek a lelki ismerete így működik, másoknak pedig nem működik egyáltalán, érzéketlenek az Isten által helyeselt dolgokra. Nem is akarják, hogy bárki megmondja nekik mit tegyenek, majd maguk eldöntik.

S vannak akik a lelkiismeretük nem szólal meg minden dologban, vagy túlzásnak tartanak egy-egy Isten által hozott elvet.

Isten egységet, és nem vallásköziséget hozott létre, ebben a dologban.

De az emberek az Isten által hozott elveket is megvétózzák, vagy nem akarják betartani, ezért, maguk létre hoznak egy "köztes" megoldást, amire azt gondolják, hogy Isten fogadja el, és punk-tum.

Ezért inkább azt mondanám, hogy az Isten által felállított elvek figyelembe nem vétele az ami az embert gonoszságra hajtja, már csak azért is, mert Jelenleg Sátán uralja ezt a világot, és annak szellemét is Ő sugallja az emberekbe.

#7esnek én értékelem a válaszát, bár kicsit nehéznek találom kielemezni (nekem túl sok logikai- számomra annak tűnő- problémát tartalmaz a gondolatmenete)

, de ha meg tudja világítani, érdekelne.

Nem igazán megy a fejembe, hogy a hívők pszichológiája hogy működik. Miért gondolnak meggyőzőnek sok mindent, amit én rögtön kiszűrnék, mint nem logikus érvet. (Tudatlanság? Hit felülbírálja az eszét? Vagy van ott valami - akér csak egy pszichológiai hajlam - amit én nem látok?)

Tehát ha valaki meg tudná értetni velem, hogy ő hogy éli ezt meg a fejében, örülnék.

Múltkor beszélgettem egy sráccal, aki nagy tudományhívő egyébként, kreacionistáknak olyan szinten szólogat be, amit én szégyellnék (én max elmondanám valakinek, hogy mindenben téved, de nem nevezném alapból hülyének).

Viszont ha erkölcsre terelődik a szó, mintha más ember lenne, jön ő is a szöveggel, hogy isten nélkül nincs jó, meg amúgy is mi alapon rójuk fel istennek, hogy embereket öl hiszen ő bármit megtehet blablabla.

Mire azt mondtam neki, hogy figyelj, akkor te nem ugyanolyan kreacionista vagy, mint az ott, csak ő azt mondja, hogy a tudomány nem kell elismernie, ha nem isten hagyta jóvá?

Valamit hablatyolt (igazi hívő sose ismeri be, hogy téved, hiszen a HIT azt mondja neki, hogy nem is), de szerintem nem adott érdemi választ

Amikor én a saját, mélyen átérzett erkölcsi értékrendemről beszélek, akkor ezeket az elveket: felelősségvállalás, a cselekedeid következményeinek végiggondolása, a más nézőpontok létezésének felismerése stb. egyrészt a szüleim/rokonaim, az iskola, tudoményos irodalom, de még a szórakoztatóipar is erősíti. Az egész kultúránkat átitatják az európai értékek. (És ezek nagyobbrészt tapasztalaton, észen alapulnak - legtöbbször hogy történelmileg kipróbáltunk valamit, és mérlegeltük az eredményeket.)

Lehetetlennek találom, hogy akár egy hívő ne találkozott volna soha ezekkel.

Tehát milyen alapon jelenti ki, hogy ezek nem léteznek? Pláne hogy én még azt sem ismerem el, hogy egy képzelt istenből eredeztethető bármilyen erkölcsi értékrend (amijük van, az ugyanannak az európai erkölcsi kultúrának és a vallási hagyoménynak az eredménye).

Én tényleg szeretném tudni, hogy egyáltalán agyilag hogy jut el egy ilyen ordítóan hamis kijelentésig.

A hitszónokok mondják nekik? A gyerekkori nevelés? Egymásnak mondogatjék? Vagy csak úgy, a saját agyukban születik ez meg?

#9

A 7. hozzászóló (27%-os) egy jehova tanúja, nem lehet vele érdemben vitatkozni. Szigorúan elzárkózik mindentől, ami egy kicsit is logikus és racionális.