Mikor ès, hogy keresztelkedhetik meg egy ember, a biblia feltètelei szerint?

Bármikor.

Van a szentelt víz ,a presbiter (vagy lelkész) lenyom a víz alá és imádkozik. Utána kijössz és mehetsz haza.

Így megy a neo-protestánsoknál. Persze katolikusoknál máshogy van.

1. az év bármely napján, bármely órában

2. abban az életkorben amikor fel tudja fogni, hogy mi a lényege a keresztségnek (többnyire felnőtt korban)

3. teljesen alámerítkezve a vízben

4. előzmények: személyes kapcsolat Istennel, hit Jézus Krisztusban, a megváltásában, és abban, hogy megbocsájtotta a bűnös életünket

Apcsel 22:16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.

Apcsel 2:38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Máté 28:19-20 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Az ókeresztények háromszori alámerítéssel vagy háromszori leöntéssel kereszteltek "az Atya (első alámerítés) a Fiú (második alámerítés) és a Szentlélek (harmadik alámerítés) nevében" (Mt 28,20). Az egyszeri alámerítést nem tekintették érvényesnek, és az egyszer alámerítő papot, püspököt, mint eretneket ki is zárták az egyházból.

Feltőkeresztelések évente egyszer voltak, a húsvéti feltámadási szertartáson, 2-3 éves felkészülési idő után. De a keresztény felnőttek csecsemőit megkeresztelték, a születésük utáni 40. napon, mert Jézust is a 40. napon mutatták be a templomban (Lk 2,22).

Szervusz.

Akkor amikor már tudatában van annak, hogy szeretne keresztény életet élni, és ehhez megszerzi azt az ismeretet ami által élni fogja a keresztény életét.

S meg tett mindent, hogy a Biblia alapelveivel összhangban gyakorolja, vagy is éli az életét,Rendszeres Isten mádatának bemutatásában, Nem dohányzik, nem él paráznaságban, stb

ekkor ajánlják keresztelkedésre azok akik tanúi az életében bekövetkezett változásnak illetve tudják, hogy rendelkezik az alap ismerettel ami által változtatott az életén, és összhangba hozta az életét Isten akaratával.

ekkor keresztelkedhet meg.

Ha a bibliai mintát nézzük, akkor a megtéréshez hozzá tartozott a bemerítkezés. Az Apcselben nincs egyetlen egy olyan eset sem, amikor a megtérőket ne merítették volna be még aznap. Sehol nincs arra példa, hogy hosszas tanulás után merítették volna be a hívőket. Arra sincs példa, hogy csecsemőket kereszteltek volna meg, és arra sincs példa, hogy pár csepp vízzel hintették volna meg az embereket.

A bemerítkezés feltétele röviden: az evangélium megértése (ehhez hozzá tartozik a bűnök felismerése és az ezekből való megtérés), illetve a Jézus Krisztusban való hit.

Szervusz.

A test szerinti Izraeliták esetében nem volt, mert más eleve Jehova népének tagjaiként születtek, és volt ismeretük,

Mindössze egy két dologban kellett változtatniuk, amit a keresztelkedés után is alkalmaztak is.

Viszont más vallási vagy nemzetbeli embereket oktattak alapelvekre.

Napjainkban sem egyforma idő szükséges az oktatástól a keresztelkedésig, ha sokkal több a változtatásra kell az idő az egyénen múlik, mikor tud alapjában olyan szellemet kimutatni, ami már keresztényként azonosítható.

Szia!

A keresztség a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért neveztetik a Szentírásban a "megtérés keresztségé"-nek és az "újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4, Tit. 3:5).

A Biblia a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti. Ez a keresztség - Jézus kijelentése és példaadása szerint - "igazság", amelyet "illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15, Mt. 28:19).

A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes "lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt "eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes "feltámadás" egy új, igaz életre, "Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8, ApCsel. 22:16).

Üdv. Péter