A református vallásnak milyen bűnbánati gyakorlata van? (többi lent)

Szia!

Reformátusoknál úrvacsora előtt szoktak lenni bűnbánati istentiszteletek, amik bár nem olyanok, mint a gyónás, de én jobban szoktam érezni magam egy ilyen alkalom + úrvacsora után. Esetleg beszéljen az ottani lelkésszel, ő biztos fog tudni segíteni, de én régebben így csináltam, hogy lélekben felkészültem, átgondoltam, mik a bűneim, elmentem bűnbánati alkalomra, majd úrvacsorázni úgy mentem "mintha gyónnék", utána felszabadultnak éreztem magam.

Egyébként a katolizálás nem feltétlenül egy év, én nemrégiben tértem át, nekem kb 1 hónap alatt történt. Ha tényleg jobban ismeri a katolikus vallást, mint a reformátust, szerintem próbálja megbeszélni az Atyával (már ha persze akar ilyesmit).

Remélem, tudtam segíteni! Isten áldjon :)

Nincs gyónás.

Ahogy az első is írta, úrvacsora előtt magában imádkozik és megbánja bűneit. Ennyi.

A református vallás tanítása (tulajdonképpen a Szentírás tanítása) szerint a bűnt Isten helyett, vagy az Ő nevében senki ember nem bocsáthatja meg. A bűnbocsánat Isten ingyen kegyelméből érkezik, Krisztus által, az Ő egyszeri és tökéletes áldozatáért. Ehhez az embernek meg kell térnie (hinnie kell), meg kell vallania a bűneit és hitét, bánkódnia kell. Ezt megteheti akár magányosan, akár közösségben (vagy is-is).

Bűnbánati hetek előzik meg a legtöbb nagy ünnepet (amelyeken Úrvacsorát is osztanak), ilyenkor naponta van bűnbánati istentisztelet.

Vannak bűnvalló imádságok is, amiket egyedül is mondhat, ezek valamelyike az énekeskönyvekben is benne van, általában a végén.

A bűnbánati időszakot lelkileg célszerű egy Úrvacsora-vétellel lezárni (mert ekkor nyilvánosan is hirdetik Isten bocsánatát, ami megnyugtatóan hat az ember lelkére). Utóbbihoz viszont nem ártana konfirmálnia.

Az Úrvacsorának is van egyéni (csöndes) és közös (hallható szóval mondott közösen imádkozott) bűnbánati része, melyben mindenki (a lelkész is) megvallja bűneit. Ezt követően, közös hitvallás után, a lelkipásztor, mint Isten méltatlan, de elhívott szolgája kihirdeti a gyülekezetnek a bűnbocsánatot, ezekkel a szavakkal:

[a bűnbánati és hitvalló rész után:] Mindezeket veletek együtt én is hiszem és vallom, ígérem és fogadom.

Most azért én, mint az én Uramnak méltatlan, de elhívott szolgája, hirdetem néktek a ti bűneiteknek bocsánatát, melyet megád az Úristen az Ő ingyen való kegyelméből...

Ezt hallani legalább olyan felszabaditó érzés, mint a gyónásban a feloldozás, sőt, sokkal inkább az, mert az Isten ingyen kegyelmét hirdeti.

Az ismerősödnek meg azt javaslom, kéressen meg egy lelkészt, hogy csatlakozhasson egy gyülekezethez (hogy Úrvacsorát is vehessen). Addig is vallja meg imával Istennek a bűneit akár saját szavaival, vagy keresse meg és mondja a bűnvalló imát (ami így kezdődik: "Uram, ki a bűnöst büntetés nélkül nem hagyhatom, de a törődött szívet meg nem utálod, a mi bűneink megvallásával alázatosan közelítünk hozzád"). Biztos fent van a neten is valahol, ha rákeres.

Én a katolizálást semmiképpen nem javasolnám. Egyrészt én is hasonló utat jártam, kamaszként katolizálni akartam, mert elbódított a sok szertartás és cicoma, és azt hittem, az a megnyugtató és biztos, ha egy ember szemtől szembe feloldoz (Ego te absolvo in nomine Domini...). Aztán olvastam a Bibliát, és rájöttem, hogy embernek ehhez nincs joga, és minden emberi feloldozás érvénytelen. Ma már sokkal inkább aggasztana emberek Isten nevében adott megbocsátásával beérnem, folyton feszítene a kétely: vajon Isten maga is tényleg megbicsátott-e?

A lelkiismeret elől nem érdemes, nem is lehet elfutni, bánkódni kell, azért is, mert, ahogy mondani szoktuk "még csak bánkódni sem tudunk igazán". És rádöbbeni, hogy Isten kegyelme nélkül az Ő ítélőszéke előtt meg sem állhatnánk. Ez a bánkódás megtisztít és ráébreszt arra, hogy Isten kegyelme végtelen.

Ha az élete terhét szeretné letenni, akkor az többet jelent, mint "önmagában" átgondolni.

Bizonyára átgondolta már sokszor, s ezért jutott arra az elhatározásra, hogy egy olyan ember előtt foglalja össze életének eddig terhesnek ítélt mozzanatait, aki ezt hajlandó szent lelkülettel meghallgatni.

Erre van lehetőség.

Amennyiben privát megismétli bővebben, kérés esetén elküldöm a lehetőséget.

Ezt megteheti református vallásán belül is, én is sokat beszélgettem a lelkészemmel annak idején személyesen, a bűneimről is, iránymutatást kérve. Ezt bármely lelkész, mint Isten méltatlan, de elhívott szolgája, szívesen megteszi a híveiért, „szent lelkülettel“. Csak a beszélgetés végén a saját személyes, Isten nevében tett feloldozása helyett arról biztosít, hogy maga Isten megbocsát neked, ingyen kegyelméből, a Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatáért. Ehhez a megkönnyebbüléshez semmi sem fogható, fölösleges a szektás-katolikus térítőmunkátoknak áldozatul ejtenetek őt. Előbb ismerje meg a saját vallását igazán, és ha nincs megelégedve vele, majd áttér magától.

De az, ahogy itt rárohantok szegényre, hogy megtérítsétek, mielőtt a saját vallását akár csak megismerhetné, és teszitek ezt jehovistákat megszégyenítő dögevő-magatartással, mint tetemre gyűlő hiénák, akik máris meglátták a nagy lehetőséget a térítésre a más nyomorában és kiszolgáltatottságában - nos ez visszataszító.

A Biblia,és a református egyház tanítása szerint,a bűn Istenre,a vétkezőre,és a sértettre tartozik.

Ha valaki lopott,a lopott dolgot vissza kell juttatni a tulajnak,bocsánatát kérve,s utána Istenhez könyörögni,aki az őszinte bűnvallomást elfogadja.

Sok esetben,a sértettől nincs mód bocsánatot kérni,másrészt a bűn lerendezése összetett feladat lehet.Ilyenkor a lelkész szívesen meghallgatja a bűnbánót,és segít a vétek végleges lerendezésében.Ez nem gyónás,hanem lelkigondozás.