Reformátusként végezheti valaki Szent Ignác lelkigyakorlatait?

Jó a kérdés, és a buzgó hitvédő reformátusok valószínűleg azt fogják erre válaszolni, hogy nem. És a saját szempontjukból igazuk is van.

A protestáns hitújítás teljesen felhagyott a kontemplatív imamódok gyakorlásával. Aki tehát ezekkel meg akar ismerkedni, annak muszáj katolikus vagy ortodox mesterekhez fordulnia, mert protestánsokhoz nem tud.

Ennek viszont az lesz a következménye, hogy előbb-utóbb úgyis hatni fog, és előbb-utóbb úgyis közelebbre fűzöd a viszonyodat a katolicizmussal/ortodoxiával, mert bizonyos szinten túl ez már másképp nem működhet.

Jellemző tendencia, hogy azok a protestánsok, akik elindultak ezen az úton, előbb-utóbb konvertáltak is. Nyugati országokban rengeteg protestáns tért át ilyen (vagy hasonló) módon az ortodox hitre, különösen annak fényében, hogy az ortodoxia ott csak mutatóba van jelen, nem egy látványos, domináns irányzat.

én még csak nem is olvastam a szent ignáci gyakorlatokat, mégis ortodox, lettem szóval vigyázz! :D Persze az még nem jelent semmit, a katolicizmusban sok dolog van ami belefér a reformátusság kereteibe is, sokkal több mint hinnénk, manapság sok református bármiféle közeledést a katolicizmushoz rossz szemmel néz, de ha megvizsgálod a reformátusság korai történetét, láthatod, hogy valójában kezdetben közelebb állt a katolicizmushoz mint ma, aztán a későbbi ellentétek okoztak egy távolodást.

Tehát reformátusként is belefér igen, de számíts rá hogy egyesek beszólhatnak.

Attól meg ne félj hogy egyszer csak katolikus leszel :D én 4 évig voltam masszívan katolikus közegben, konrkétan naponta, néha többször is voltam valamilyen katolikus szertartások, haverokkal mondtam a zsolozsmát (kivéve a reformátusságba nem beillő részeket) hallottam őket rózsafüzérezni, elég sok katolikus könyvet olvastam, stb stb még sem lett sokkal jobb a véleményem a katolicizmusról, most hogy jobban ismerem a nézeteiket sem értek velük egyet

ortodox sem azért lettem mert mondjuk mondtam valami imádságot amit ortodoxok szoktak

de ha mégis katolikus leszel, attól még játhatsz továbra is református barátokkal össze, emg templomba is :D én is így tolom

Szia!

A keresztény lét értelmét veszti kontempláció nélkül és ebben a teológia dogmái csak felesleges koloncokat jelentenek. Nem is az a lényege, hogy milyen felekezetek elveinek kötelékét veszed magadra, hiszen épp a legnagyobb szabadságot hirdeti.

Ha te ebben leled örömöd vagy megnyugvásod, végezd, de ha reformátusként akarsz élni, úgy tedd, hogy kerülöd a szentek és Mária kultuszát, ne használj "szent" képeket, rózsafűzért, főleg pedig az istenábrázolásokat kerüld. Ne imádkozz halottakhoz ("szentekhez" sem), csakis a Szentháromság-egy Istenhez. Ja, és Ignác bácsit se hívd (pláne ne tartsd) szentnek, mert szent egyedül az Úristen.

Ugyanakkor, ha nem is hagysz fel az ignáci lelki „gyakorlattal“, ajánlom figyelmedbe azt a bőséges kegyességi, pietista irodalmat és módszertant, ami rendelkezésre áll egyházon belül is mindazok számára, akik elmélyültebb, kontemplatívabb keresztyéni lelki életre vágynak. Számos ilyen közösség is létezik egyházon belül.

Szerencsére az egy orbitális kreténség, hogy „A protestáns hitújítás teljesen felhagyott a kontemplatív imamódok gyakorlásával.“. Ennél agysorvasztóbb sületlenséget életemben nem hallottam. A reformációnak Luther és Kálvin óta mély és élő hagyománya a kontemplatív ima és hitélmény, és bár ennek magányos formáit erőteljesen hangsúlyozza („Menj be a te legbelső szobákban és ott imádkozzál“), kollektív formái is bőven kialakultak. Azt javaslom, mélyülj el ezekben (is), olvass kegyességi irodalmat, akár csatlakozz is egy református kegyességi mozgalomhoz (az egyik legismertebb ilyen - de messze nem az egyetlen - a CE-mozgalom). Hajrá, és ne ülj fel a rosszindulatú katolikus rágalmaknak! :-)

# 8

"ajánlom figyelmedbe azt a bőséges kegyességi, pietista irodalmat és módszertant, ami rendelkezésre áll egyházon belül is mindazok számára, akik elmélyültebb, kontemplatívabb keresztyéni lelki életre vágynak"

Hm... Megneveznél akárcsak egyetlen protestáns szerzőt, aki a kontemplatív lelki gyakorlatok témakörében bármit is írt?

Évtizedek óta foglalkoztat ez a téma, rengeteget olvastam róla, keresztény és nem keresztény szerzőktől is, de protestáns irodalommal ezzel a témában még nem találkoztam.