Reformátusként elképzlehető-e a rózsafüzérnek az alábbi módon való használata?
Üdvözlégyek helyett inkább bibliai igehelyeken elmélkedik az ember. Ilyenek például a boldog-mondások, a Tízparancsolat, vagy a legfőbb törvény.
Vagy pedig éppenséggel rövidebb zsoltárokat (pl. 117.) mond.
Persze a rózsafüzér csak példa, ugyanilyen erővel lehet csotkit (komboszkíni) is használni.
Mi a véleményetek?
"Üdvözlégyek helyett inkább bibliai igehelyeken elmélkedik az ember."
Például Lk 1,26-55 :))))
:)))
Azért nem épp, mert ez az Üdvözlégy szövegének a fele...
Mondom, református hittel összeegyeztethető módon.
Kálvin forog a sírjában. A rózsafüzér az értelem nélküli imamondás "munkaeszköze" ami pedig teljesen fölösleges tevékenység. Luther Márton is ellene volt: "A pápa az imádkozásnak háromféle módját rendelte el. Az egyik a materiális ima, amikor valaki csak úgy mondja a szavakat, de nem érti őket, ahogy az apácák a zsoltárt. Ez az imádság csak arra való, hogy a pápa akarata érvényesüljön. A másik a formális ima, amikor valaki érti a szavakat. A harmadik az affektuális, azaz hathatós ima, a lelki áhítat és célkitűzés. Ez a harmadik az imádság igaz lényege és sajátsága. De nem ezt pártfogolták, hanem csupán a materiálist, ezért az ember úgy beszélt a levegőbe, úgy ejtette és hullajtotta a szavakat, ahogy a papagáj beszél. Ebből lett aztán egy egész tengernyi sivár imaóra, bömbölés és pampogás az apátságokban és a zárdákban, ahol a zsoltárokat és a szentleckét minden lélek nélkül énekelték és olvasták a levegőbe, úgyhogy nem értették és nem szívlelték meg sem a szót, sem a tartalmat, sem az értelmet." (Asztali beszélgetések 3651.)
Ha te elmélkedni akarsz, ahhoz nem kell semmilyen rózsafüzér vagy csotkit (mi az?) használata. Fogod a Bibliát és olvasod. Majd elgondolkodsz rajta. Amikor az ember strigulázni kezd, az egész értelme vész el. A gondolkodás nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Pláne, ha állandóan újból és újból ugyanazt mondogatod. Attól nem fogod jobban megérteni. Ugyanis éppen ez a rózsafüzér szerepe, hogy az ember azzal számolja hányszor mondta már el ugyanazt az imát. Ha te elmélkedésre akarod használni, ez a tipikus fából vaskarika esete.
Első vagyok, akartam folytatni, csak sürgősen elhívtak.
Vannak különböző protestáns "rózsafüzérek is". Anglikánok és lutheránusok (más nyelvterületen) mondják a Máriásat is, de vannak saját protestáns rózsafüzérek is, a Jézus-imával, és a Miatyánkkal.
Elvileg tehát beleférhet, de volt aki azt válaszolta, hogy református egy ilyen tárgyat meg sem érinthet, mert az már bálványimádás :)
"Kálvin forog a sírjában. A rózsafüzér az értelem nélküli imamondás "munkaeszköze" ami pedig teljesen fölösleges tevékenység. Luther Márton is ellene volt: "A pápa az imádkozásnak háromféle módját rendelte el. Az egyik a materiális ima, amikor valaki csak úgy mondja a szavakat, de nem érti őket, ahogy az apácák a zsoltárt. Ez az imádság csak arra való, hogy a pápa akarata érvényesüljön. A másik a formális ima, amikor valaki érti a szavakat. A harmadik az affektuális, azaz hathatós ima, a lelki áhítat és célkitűzés. Ez a harmadik az imádság igaz lényege és sajátsága. De nem ezt pártfogolták, hanem csupán a materiálist, ezért az ember úgy beszélt a levegőbe, úgy ejtette és hullajtotta a szavakat, ahogy a papagáj beszél. Ebből lett aztán egy egész tengernyi sivár imaóra, bömbölés és pampogás az apátságokban és a zárdákban, ahol a zsoltárokat és a szentleckét minden lélek nélkül énekelték és olvasták a levegőbe, úgyhogy nem értették és nem szívlelték meg sem a szót, sem a tartalmat, sem az értelmet." (Asztali beszélgetések 3651.)
Ha te elmélkedni akarsz, ahhoz nem kell semmilyen rózsafüzér vagy csotkit (mi az?) használata. Fogod a Bibliát és olvasod. Majd elgondolkodsz rajta. Amikor az ember strigulázni kezd, az egész értelme vész el. A gondolkodás nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Pláne, ha állandóan újból és újból ugyanazt mondogatod. Attól nem fogod jobban megérteni. Ugyanis éppen ez a rózsafüzér szerepe, hogy az ember azzal számolja hányszor mondta már el ugyanazt az imát. Ha te elmélkedésre akarod használni, ez a tipikus fából vaskarika esete."
Részben egyet is értek veled, hiszen nyilván a Katolikusok is egyetértenek abban, hogy az imának szívből és őszintén kell jönnie, és nem lehet önző, és magának való, viszont tévedsz, amikor olyan kijelentéseket teszel, hogy "Kálvin" forog a sírjában, leginkább azért, mert Luther Márton sem az Egyház ellen, ha nem az Egyházban folyó korrupció ellen lépett fel, a reformációnak soha nem az volt a célja, ami mára kialakult, és például Jehova Tanúk sokadik neoprotestáns kiszakadásának végterméke, hogy az emberek a Bibliát valamiféle külön álló, és minden mást felül író eszközként használják, ezt úgy írom neked, hogy nem vagyok Katolikus, és Ortodox sem. A Biblia akár tetszik, akár nem az Ősegyház által összeállított Szent könyv, de soha nem használták minden felül bíráló eszközként az Apostolok, és az őt követő tanítványok sem. Véleményem szerint súlyos hiba az apácákat, szerzeteseket beskatulyázni, nem egy apáca, és szerzetes bizonyította a történelem során, hogy hatalmas isteni kapcsolatra lehet szert tenni a világtól elvonulás, és a kolostorokban kialakított szokásokkal együtt is, magát a Bibliát is a középkorban is leginkább szerzetesek fordították, ez is jól mutatja, hogy balgaság kettészakítani az ősi egyházi tradíciókat, Szent hagyományokat a Bibliától, hiszen eleinte ezek nem voltak külön értékelve.
Mint mondtam is, nem a szavaid ellen vagyok, de nem értek egyet abban a formában, ahogy leírtad, fontos a Biblia, és ha azt mondanák nekem válasszak, hogy a Pápa útmutatását vagy a Biblia útmutatását választom e akkor egyértelmű a Bibliát választanám, de teljesen elutasítani az Ősegyházi szokásokat semmiképp sem tagadnám meg.
# 4
Te alaposan összekeverted a "gondolkodás" (congnitio) és az "elmélkedés" (meditatio) fogalmait. Az "elmélkedés" imádság egyik fajtája, magyarul úgy is nevezik, hogy "elmélkedő imádság". (Az imádság további fajtái még a "szemlélődő imádság", a contemplatio, és a "szóbeli imádság", az oratio.)
A Biblia olvasásakor (lectio Divina) olvasunk (lectio), elméledünk (meditatio), imádkozunk (oratio) és szemlélődünk (contemplatio). De nem értelmezve gondolkodunk (cognitio) a szövegén, mert a Biblia nem egyéni értelmezés dolga (2Pét 1,20).
A katolikusok a rózsafüzéren sem gondolkodnak, hanem imádkozva elmélkednek az úgy nevezett "titkain". Amik mellesleg szintén a Bibliából vannak, akárcsak az Üdvözlégy szövege ;)
Azt nem értem, hogy miért akarod a rózsafűzért másképp imádkozni, vagy a másképp imádkozást rózsafűzérhez kötni.
Ha viszont arra irányul a kérdésed, hogy lehet-e reformátusként úgymond rózsafűzérszerűen monoton ismételgetős imákat mondani? Nem vagyok református, de szerintem lehet, még ha talán nem is ajánlják.
4-es vagyok. Nem vagyok katolikus. (Minő meglepetés!) Én a gondolkodást és elmélkedést szinonim fogalmakként használom. Nem tudtam azt, hogy a katolikusok amikor "elmélkednek" valójában nem gondolkodnak, de köszönöm a felvilágosítást. Mindig tanul az ember. Hozzáteszem a kérdező sem katolikus, persze lehet, hogy ő is a katolikus terminológia alapján akar "elmélkedni".
Akkor ezek szerint a formális ima az elmélkedésnek megfelelő szint. Vagy talán a materiális? És még ezt elmélkedésnek nevezik?
A Bibliát imádsággal, alázattal kell megnyitni, és akkor az ember elkerülheti, hogy téves értelmezéseket akarjon az Igére ráerőltetni. De hogy ne gondolkodjon rajta az ember? Könyörgöm! A Biblia pont azért van, hogy gondolkodjunk rajta. Úgy látom a katolikusok felfogása 500 év alatt nem változott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!