A buddhizmus milyen más vallásokra volt/van hatással?

a manicheizmusra, ami mára kihalt vallás, az Iszlám előtt volt erős, de a muszlim hódoltság alatt egyrészt nem tartott olyan erősen mint pl a kereszténység vagy a júdeizmus, illetve konkrétan fegyveresen ki is irtották őket, mert ők nem számítanak "könyves népnek" tehát nekik "hivatlosan is" áttérni, menekülni vagy meghalni kell

igazán nem hatott persze hanem azt lehet mondani hogy mani hozott létre egy vallást amibe integrálta a buddhizmust elemeit is, teljesen tudatosan és bevallottan

kifejezett buddhizmus hatása nem ismert az ábrahámi vallásokban, egyes szufi irányzatokról és a hézükhasztizmusról feltételezik egyesek hogy talán a távolkeleti vallások hatása érte őket, de ez közel sem bizonyított, igazából csak fomrai hasonlóságok vannak, ami lehet véletlen is ,de ha nem az, akkor is lehet formát átvenni bármiféel eszmei hatás nélkül is

természetesen vannak nagyon kicsi közösségek amik talán már nem is sorolhatóak az adott valláshoz, csak abból eredeztethetőek, amik esetleg integráltak elemeket, de pl egy zsidó(eredetű) irányzatban ahol van lélekvándorlás, nem feltétlenül a távolkelet hazásáról van szó, simán lehet egy neohellenizmus is (sőt sokkal valószínűb hogy az)

Amennyire a zsidóságot és a kereszténységet ismerem: nincs.

A zsidók a babiloni fogság után elzárkóztak a pogányságtól, például az esszénusok még Júdeából is kivonultak a pusztába, teljességgel lehetetlen lett volna, hogy ott buddhista hatás érvényesüljön. Az őskeresztényeknek meg már Szent Pál is megmondta, hogy ha valaki mást hirdet nekik, mint amit ők, az átok legyen (Gal 1,8-9). Ilyen körülmények között nem tudom elképzelni, hogy az apostoli jogfolytonosságú egyházak valamit átvettek volna a Buddhizmusból.

Az iszlám vallást nem ismerem, de tudok arról, hogy a Muszlimok Isten utolsó prófétájának Mohamedet tartották, végső kinyilatkoztatásnak pedig a Koránt, tehát ott sem tartom valószínűnek a buddhista hatást.

Összességében tehát az ábrahámita vallásokra szerintem nem volt hatással, de majd esetleg mások kijavítanak, ha tévedek. Hogy egyéb vallásokra hatással volt-e, arról nem tudok.

Dante

Az ábrahámi vallásokra nem volt hatással, ezt tényként kijelenthetjük. A kinyilatkoztatott vallások saját belső logikájába eleve nem fér bele, hogy bármiféle kívülről jövő hatás megváltoztassa őket. Ha ez marginálisan mégis néha előfordul, akkor azt a "mainstream" irányzatok súlyos eltévelyedésnek tekintik.

Vitáznék az első válaszolóval, mert hogy a manicheizmusra sem volt érdemi hatással. Jézus tanaiból még talán többet vett át a manicheizmus, mint Buddháéból, de azt is csak felszínesen.

Viszont Indiában párhuzamosan fejlődött a buddhizmus a dzsainizmussal, nyilván hatott rá is valamennyit. Továbbá a buddhizmus volt az a jelenség, amelyik egyfajta újjászületését generálta a hindu vallásnak. (Aminek az lett az eredménye, hogy végül a hinduizmus ki is szorította a buddhizmust Indiából.)

Tibetben a bon (vagy bön) nevű ősvallással "fúzionált" a buddhizmus; Kínában pedig a taoizmussal, ebből lett a csan, ami Japánban a sintóval is újabb kölcsönhatásba kerülve, zen néven lett ismert.

Nem biztos, hogy átvétel az, ami párhuzamosság. Persze abban sem lenne semmi kifogásolható, ha átvétel lenne. Keresztény teológiai szempontból sem lenne kifogásolható, de ebben a két esetben inkább valószínű, hogy nem átvételről van szó.

A kereszténységnek és a buddhizmusnak, úgy egészében véve, nem sok érintkezési felülete volt egymással, hogy bármiféle közvetlen átvételt valószínűsíteni lehessen.

Az, hogy felfűzött gyöngyökkel lehet számolni, még egy óvódás korú kisgyereknek is eszébe jut magától, aki már tud számolni :)

A katolikus rózsafüzér eleinte 150 Miatyánk elimádkozására szolgált, a 150 zsoltár helyett. (A zsoltárokat kevesen tudták fejből, a Miatyánkot viszont mindenki.) Aztán később a Miatyánkot felváltotta az Üdvözlégy, az úgynevezett "titkokkal" kiegészítve, a 150 helyett jött a 3x50-es tagolás, stb. Ez egy történelmileg lekövethető belső fejlődés. Még az ortodox csotkival/komboszkinivel sem igazolható a katolikus rózsafüzér összefüggése, de ha volt ilyen, akkor ez mégis inkább valószínűsíthető, mint a buddhista olvasóval való összefüggése.

Barlám és Jozafát sztorija érdekes kérdés. Maga a történetleírás a mai ismereteink szerint 6. századi grúz, tehát eleve keresztény közegben született. Ezt vették át egyik irányban a görögök, másik irányban az arabok, és tőlük más nyelvek.

Ennek ellenére a történet valóban Indiához köthető. Avenir volt az egyik helyi uralkodó, aki nem szimpatizált a kereszténységgel, az ő fia volt Jozafát (eredetileg Joaszáf), aki apja tiltása ellenére megtért, Barlám, a remeteségben élő szerzetespap keresztelte meg őt.

Barlám és Joaszáf létező személyek kellett hogy legyenek, ha nem lettek volna valóságos személyek, nem lehetne ünnepük a liturgikus évben. Márpedig van ünnepük :)

A kereszténység Tamás apostollal Kr. u. 52-ben jelent meg Indiában. Kerala államban 11 egykori bráhmin család tért meg elsőként, akik a mai napig büszkék arra, hogy őseiket az apostol keresztelte meg.

Ezt csak azért írom, hogy lássuk: ha az indiai kereszténység ilyen gyökerekkel rendelkezik, akkor semmi szüksége nem volt arra, hogy fiktív hősöket találjon ki magának, vagy hogy más kultúrák hőseit "kisajátítsa". :)

Barlám és Joaszáf története ettől függetlenül természetesen egy afféle "archetipikus történet", nyilvánvalóan egyetemes az üzenete, túlmutat a keresztény lelkiségen is.

"Mondjuk összességében nem voltak sikeresek az ottani térítésben. Persze ettől még egy életképes és aktív közösség voltak."

Relatív, hogy mit tekintünk sikeresnek. Ha egyvalaki megtért, az már teljes siker :) Amúgy pedig egy ma 4-5 milliós közösségről beszélünk, ami azért még indiai viszonylatban sem elhanyagolható populáció.

Meg azt is érdemes figyelembe venni, hogy az ősegyháznak (és a mai ortodox egyházaknak) teljesen más volt a térítési stratégiája, mint a gyarmatosítás korabeli katolikus és protestáns egyházaknak.

Komolyabban vették azt az igét, hogy "ti vagytok a föld sója" - sóból ugyanis nem kell sok egy kajába, hogy jó íze legyen. Nem kell mindenáron mindenkit kereszténnyé tenni egy társadalomban, hogy az a társadalom krisztusi értelemben véve is harmonikus legyen.