Melyik egyházak nem hisznek a pokolban és/vagy a purgatóriumban?

Kedves Assperrimus, a purgatórium igenis bibliai tanítás, amit mellesleg az Ortodox Egyház is elfogad, csak nem nevezik annak. De végülis nem az elnevezésen van a hangsúly, hanem a Tanítás igazságán. Az a tanítás pedig, hogy van egy ideiglenes, nem örök ideig tartó bűntető hely a halál után, megtalálható a Bibliában. Íme az ezt igazoló versek:

Mt 5,25-26

"Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted."

Lk 12,58-59

"Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen. Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted."

Mt 18,34-35

"Ezzel az Úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

A "börtön" szó egy büntető helyre, a "kiszabadulás" szó az üdvösségre utal. Tehát a fenti helyeken van lehetőség kiszabadulni a börtönből, amikor is valaki kifizeti tartozását. Ez magára a kárhozatra nem vonatkozhat, hiszen az örök állapot és megváltozhatatlan. Az „Így tesz veletek mennyei Atyátok is” - ha valaki meg nem bocsát szívből felebarátjának a bocsánatos bűnöket jelentheti.

"Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot: „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot. Mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek. És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked." (Mt 11,20-24)

Lk 12,47-48

"Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak."

Az "elviselhetőbb sors" és a "kevés verés" itt is egy ideglenes, nem örök időkre szóló büntetést jelent.

Zsid 12,29

"Mert a mi Istenünk emésztő tűz."

A tűz maga Isten. Aki megtisztítja lelkünk, hogy elé állhassunk, és színről színre láthassuk őt.

1Kor 3,10-15

"Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által."

Ez a szöveg egyértelműen a purgatóriumról szól. Nézzük meg részleteiben:

1Kor 3,13 "Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája."

Az (Úr) napja = ama nap, a végítélet vagy az egyes ember halálának, azaz a különítéletnek a napja (vö. Zsid 9,27). Ebből a versből kiderül, hogy Szent Pál itt nem evilági szenvedésekről, megpróbáltatásokról beszél a tűz általi megtisztulás kapcsán, hanem túlvilági tűzről, szenvedésről.

1Kor 3,15

"De akinek műve elhamvad, az kárt vall (=zemiothesetai). Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által."

Kiv 21,22

"Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie (=zemiothesetai), amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel."

Péld. 19,19

"A nagy haragú ember fizessen bírságot (=zemiothesetai), mert ha elengeded neki, még nő a haragja."

A „kárt vall” kifejezés egy adósság, vagy büntetés, károkozás kifizetésének a kötelezettségét is jelenti (vö. Bauer, Walter: Griechisch-Deutsches Wörterbuch zu den Schriften des Neuen Testaments ). Azért vall kárt, mert fizetnie kell az előzőleg elkövetett kárért. Mindenről számot kell adnunk, minden okozott kárt ki kell fizetnünk.

Figyeld meg, hogy Pál nem azt mondja, hogy aki valami szénát épít a krisztusi alapra, akkor az összes műve elhamvad. Az ember munkájának csak az a része ég el, amely Istenhez méltatlan (széna és szalma). Az ,,elhamvad” (SZIT), „elég” (KNV) szavak ennél a versnél talán túl intenzív jelentéssel adják vissza a görög „katakaió” ( éget, megéget, eléget ) passzívum alakját ( megég, elég) (bár a szó gyakoribb értelme valóban a - teljesen - elég) . A megfelelőbb lehetőséget használja a Káldi-fordítás, illetve a Károli- féle, és az új protestáns fordítás: „megég”.

1Kor 3,15

"De akinek műve megég, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által."

A „megmenekül” szó az üdvösség szava ( szótheszetai), azaz azt jelenti „üdvözülni fog”. Ugyanezt az igét, ugyanebben az igemódban és igeidőben az új protestáns fordítás a többi 12 esetből 8-szor úgy fordítja, hogy „üdvözül” (Mt 10,22; 24,13; Mk 13,13; 16,16; ApCsel 2,21; Róm 9,27; 10,13; 11,26), 2-ször „meggyógyul” (Lk 8,50; Jn 11,12), és 2- ször „megtartatik” (Jn 10,9 - itt a megjegyzés hozzáteszi, hogy a szó másik jelentése az üdvözül; 1Tim 2,15). A Szent István Társulat fordításában az arány 12:10; a Káldi- Neovulgátában 12:11. Az 1Kor 3, 15 is a szövegkörnyezete (főként a 3,13) miatt az „üdvözül” igét kívánná meg, ahogy az a Káldi-fordításban is áll. Tehát bár valakinek megéghet, elhamvadhat a műve, mégis üdvözülhet, „de csak mintegy tűz által.”, azaz egy tisztító folyamaton keresztül, amely által méltóvá válik az istenlátásra (hacsaknem rontja le „Isten templomát”; vö. 3,17).

Az 1Kor 3,15-öt akár úgy is lehetne fordítani: „De akinek műve megég, annak büntetést kell fizetnie, mivel ő maga üdvözülni fog, de csak mintegy tűzön keresztül."

Pál itt tulajdonképpen felsorolja az ember lehetőségeit, 3 lehetőség van:

1Kor 3,14

"Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül."

1Kor 3,15

"De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által."

1Kor 3,17

"Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az."

Jutalom, azaz üdvösség ; kárt vallás, vagy kártérítés, azaz purgatórium , amely az üdvösségre vezet (megmenekül, üdvözül); valamint a pusztulás, a kárhozat.

Egyébként a tűz általi tisztító folyamatról már az Ószövetség is több helyen beszél:

Zak 13,8-9

"Ezen az egész földön - mondja az Úr - két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: „Ez az én népem!” Ő meg azt mondja: „Az Úr az én Istenem!”

Sír 2,5

"mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára, a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében."

Mal 3,2-3

"De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak."

Bölcs 3,1-8

"Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik. Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre."

Ne haragudj István, de most fáradt vagyok ehhez. Annyit tennék csak hozzá, hogy az 1Korinthus 3-ban próbáról van szó, nem pedig megtisztításról. A tűz megpróbálja a keresztények életművét, nem pedig megtisztítja. Abban az értelemben igen, hogy ami éghető, az mind el is ég. Ám az esemény után csak akkor marad valami, ha volt olyan is, ami éghetetlen. Aki abban az ítéletben részt vesz, mind újjászületett keresztény, akik a Kősziklára alapozták az életüket, ez kiderül a szövegből. A tűz azt fogja vizsgálni, hogy milyen építőanyagból építkeztek erre a Kősziklára, Aki a Krisztus. Aki éghetetlen alapanyagokat használt, annak a műve megmarad, aki fát, szénát, pozdorját használt, annak a műve elporlad, de mivel eredetileg a Kősziklára tette az életét, mégis meg fog menekülni. Ez azonban nem vesz időt igénybe, ugyanis a tűz egy pillanat alatt elvégzi ezt a próbát, és nem alattunk, a Föld gyomrában, hanem a Mennyben, nem most, hanem majd az elragadtatás után.

Meg kell keresni, hogy a Biblia mit nevez drágakőnek, aranynak, ezüstnek, és abból kell a keresztény életet felépíteni. Meg kell keresni, hogy a Biblia mit ért fán, szénán, és pozdorján, és azt kerülni kell. Ha az ember ezt megteszi, akkor nem lutri, hogy a tűzpróba milyen eredménnyel zárul. Amúgy sem az, mert ha az ember nem tesz hangsúlyt az építőanyag megválasztására, akkor nem tud tartós dolgokból építkezni, a tartós dolgokat ugyanis meg kell keresni. Mivel azonban itt szellemi valóságról van szó, aki a láthatóban keresi, akár a saját emberi képességeiben, az nem fogja megtalálni, vagyis a tűzpróba után semmije nem marad, az életén kívül, az is csak akkor, ha az alapletétel valóban megtörtént, és végig meg is maradt.

Ami az adósság kifizethetőségét illeti, Jézus azt kérdezi, hogy mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall. Milyen váltságot adhatna az életéért? Semmilyent, különben nem lett volna szükség a megváltásra.

"Ne haragudj István, de most fáradt vagyok ehhez."

Semmi gond. Írj akkor, ha majd nem leszel fáradt. Amit viszont eddig írtál, az elég kevés ahhoz, hogy cáfolj vele bármit is.

"Annyit tennék csak hozzá, hogy az 1Korinthus 3-ban próbáról van szó, nem pedig megtisztításról. A tűz megpróbálja a keresztények életművét, nem pedig megtisztítja."

Hát konkrétan az van írva, hogy az illető tűz által fog megmenekülni, hát akkor ez mégis mit jelent, ha nem megtisztulást?

Az pedig szintén nem lényegtelen, hogy azt is írja Pál, hogy az illető kárt fog vallani: "De akinek műve megég, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által." 1Kor 3,15

A „kárt vall” kifejezés egy adósság, vagy büntetés, károkozás kifizetésének a kötelezettségét is jelenti (vö. Bauer, Walter: Griechisch- Deutsches Wörterbuch zu den Schriften des Neuen Testaments ). Azért vall kárt, mert fizetnie kell az előzőleg elkövetett kárért. Mindenről számot kell adnunk, minden okozott kárt ki kell fizetnünk. Ugyanerről beszélt Jézus a Mt 5:26-ban: "Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted."

"Ami az adósság kifizethetőségét illeti, Jézus azt kérdezi, hogy mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall. Milyen váltságot adhatna az életéért? Semmilyent, különben nem lett volna szükség a megváltásra."

Ezt nem tudom, most pontosan mire írtad. A Mt 5:26-ra? Az jó nagy hülyeség a részedről, hogy az ember semmilyen váltságot nem adhat, illetve nem kell adnia a bűneiért. Már az Ószövetségben is megválthatták a bűnösök pl. jó cselekedetekkel bűneiket:

Dán 4,24 "Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.”

Azaz meg lehet váltani a bűnöket, nemcsak áldozatbemutatással, hanem az igazságosság és az irgalmasság cselekedeteivel is, méghozzá azért, hogy tovább tartson jó sorsunk, azaz a büntetéseket elkerüljük.

No de mi van akkor Jézus megváltó halálával? Talán nem szerzett teljes bűnbocsánatot számunkra? Nem fizette-e ki minden adósságunkat? Talán nem képes üdvözíteni azokat, akik „általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk” (Zsid 7,25)? Kb. ezeket a kérdéseket szokták feltenni a protestánsok. A válasz erre nyilván az, hogy: DE IGEN! Krisztus megváltása teljes és tökéletes, ezért bármely ember, aki megtér bűneiből és hozzá fordul, az elnyerheti bűneinek teljes bocsánatát, szíve a bűntől teljesen megtisztul, s oly fehérré lesz, mint a hó, mint a gyapjú (Iz 1,18; Zsolt 51,9). A bűnös, Istentől elszakadt ember újból Isten kegyelmébe helyezheti magát, megigazulhat, megszentelődhet, és üdvözülhet. Ezt csak a kegyelem által, Krisztus érdemeire, az Ő megváltó tettére tekintettel érheti el. Isten előtti bűnös voltunk tehát teljesen megszűnik, nem vagyunk bűnösök, hanem tiszták, de a kárt, amit a bűn okozott Jézus Krisztus nem állítja helyre.

Vegyük csak a lopás példáját: egy tolvaj bűnbocsánatot nyerhet, megigazulhat és üdvözülhet megtérése után. Ám mi van az ellopott dolgokkal? Mi van azokkal az emberekkel, akiktől ő lopott? Visszaadja- e ezt Jézus? Az ellopott dolgok ott vannak a volt tolvaj tulajdonában, és ugyanezen dolgok hiányoznak a megkárosított embereknél. Ez belátható, hogy nem Isten szerint való. A volt tolvajnak, hogy helyreállítsa ezt a zavart, vissza kell adnia az ellopott dolgokat. Ekkor és csak ekkor lehet tökéletes, ekkor és csak ekkor szűnik meg minden kapcsolata a tolvajsággal. Ha a volt tolvaj nem adja vissza az ellopott dolgokat, vagy már nem tudja visszaadni, akkor is valami módon az árát ki kell fizetnie. Ezt az árat az igazságos Isten szabja meg. Erre irányulhat a vezeklés, azaz a jóvátétel, vagy az ideigtartó büntetés.

Vagy vegyük a halál példáját: a protestánsok javarésze is vallja, hogy a halál, a fájdalom, vagy az emberi szenvedés az eredendő bűn következménye. Ám amikor az ember megigazul Krisztus megváltása által, ez a következmény ugyanúgy fennmarad! Hiába törölte el Jézus megváltása összes bűnünket (értelemszerűen az eredendő bűnt is) fizikailag ugyanúgy meghal az igaz keresztény, ugyanúgy szenvedhet, ugyanúgy fájhat neki minden. A halál az eredendő bűn ideigtartó büntetése, és ezt mindnyájunknak el kell szenvednie.

A megtérés és jóvátétel vagy ideigtartó büntetés elengedhetetlen ahhoz, hogy a bűnnel okozott kárt kiegyenlítsük, helyrehozzuk. Pál arra buzdít, hogy még amikor itt a Földön élünk, addig hozzuk helyre ezt az egyensúlyt:

Gal 6:7-10 "Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkel."

Ugyanakkor azt egy szóval sem mondja az Írás, hogy aki ezt az egyensúlyt nem állítja helyre még életében, az szükségszerűen elkárhozik. Biblia persze azt tanítja, hogy Isten országába csak tökéltesen, teljesen tisztán mehetünk be:

Mt 5,48 "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!"

Zsid 12,14 "Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat."

Jel 21,27 "Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe."

Tökéletessé, egészen tisztává pedig csakis egy tisztítóhelyen válhat sok ember, hiszen a bocsánatos bűnök nap mint nap beszennyezhetik még a leghűségesebb keresztényeket is. Ha a halál váratlan, és nem tud valaki felkészülni rá, akkor szükséges, hogy legyen számára valamiféle tisztulási lehetőség, hiszen Isten senki pusztulását nem akarja. Ezt a helyet nevezzük purgatóriumnak vagy tisztítótűznek.