Ez nyelveken szólás lehetet?

Kedves Pietrosol!

Látom, valaki súlyos mulasztást követett el veled kapcsolatban valamikor, mert alapvető dolgokat nem tanított meg neked, de elárulom, hogy kifejezetten bunkóság, hogy szándékosan ferdítve szólítasz meg. Kb. olyan, mint amikor Nemecsek nevét kisbetűvel írták. Gondolod, hogy elolvasom, az így indított soraidat? Tévedsz. Amúgy felszabadítalak arra, hogy úgy szólítasz, ahogyan akarsz. Én pedig arra hallgatok, amire én akarok. Mindenki boldog.

Kedves Dzsimi!

Annak idején mondtam neked, hogy úgy fogalmazd meg a mondandódat, hogy az ne ütközzön a szabályzatba. Nincs az a a gondolat, amit ne lehetne közölni a másikkal, ha azt szalonképesen teszik. Miért választod azt az utat, hogy szándékosan úgy fogalmazol, amitől kinyílik a bicska mások zsebében. Nekem nem áll hatalmamban töröltetni egyetlen hozzászólást sem. Ha azonban a fülemet-szememet sérti a mondandó, és tudom, hogy szabályszegő, azt a jövőben is jelenteni fogom. Hogy a moderátor törli-e, a felett nincs hatalmam. Miért nem fogalmazol civilizáltabban? Miért nem tartod be a békés egymás mellett élés szabályait? Miért provokálsz? Miért gyűlölködsz? Miért vádaskodsz?

Aszparágusz!

Nem haragszom senkire, egyszerűen nem tetszenek a botsáskák. Ellenben a növényeket bírom.

Egyébként azt gondolom, hogy azokban az emberekben, akikben olthatalan vágy él a közös fetrengésre, huhugásra és halandzsára, sokkal jobb, ha ezt egy zárt szeánszon teszik, mint moziban, hentesnél vagy lakógyűlésen. Ugye érdekes, hogy a normális viselkedés szikrájának megléte miatt ezeken a helyeken működik az önkontroll?

Tehát jogod van hozzá, csak ne hirdesd nagy hangon, hogy a zárt intézménybe való viselkedés követendő! Képzeld csak el mi lenne, ha szülői értekezleten kezdenél el kuruttyolni és fetrengeni!

Rendben, a leontodon asperrimus egy növény.

[link]

# 34

Igazából egy latin szó, ami annyit tesz magyarra fordíta: "legdurvább"

[link]

De ennek nyilván semmi köze nincs a kérdés szempontjából, nehogy már a másik nevébe kössünk bele, a mondanivalója a lényeg.

Márpedig a te mondanivalód az, hogy ha kicsúfoljuk az epilepsziás embereket, akkor az Isten cselekedete.

Asperrimus!

O.k., ezt benéztem, de ugye nem ez volt a diskurzus esszenciája!?

Kedves Pietrosol!

Annak idején azért hagytam föl a veled való diskurzussal, mert rendszeresen olyan hangnemet engedtél meg magadnak, amire nem vagyok vevő. Arra gondolok, hogy amikor két ember beszélget valamiről, vagy értelmes módon vitázik, az egy kerekasztal beszélgetés, nem pedig bírósági tárgyalás, de nem is a pszichiáter rendelője. Bárkivel hajlandó vagyok értelmes vitára, ha az megmarad a kerekasztal beszélgetés keretei között. Abba azonban a pejoratív hangnem nem fér bele. Döntsd el, hogy akarsz-e értelmes módon vitázni velem, vagy fontosabb számodra a pejoratív hangnem. Ha állatokhoz, vagy értelmi fogyatékos emberekhez hasonlítasz engem, az pejoratív, ráadásul egyoldalú vádaskodás.Ha számodra fontosabb a szurkálódás, akkor továbbra sincs mondandóm a számodra. Értelmes vitának pedig azt nevezem, amikor minkét fél elmondja az érveit, amikor azonban megreked a dolog, akkor nem kezdik elölről. A vita nem öncélú tevékenység. Hála Istennek, elég nagy a világ ahhoz, hogy sok egymástól különböző nézet megférjen rajta egymással párhuzamosan.

Asperrimus!

A kutya ugat és a bányalovas stílus belefér a kerekasztal kategóriába? Ne kérj rajtam számon olyant, amit magad sem teszel!

Egyébként miért nem fetrengesz és halandzsázol a húsboltban, kormányablaknál

Bocs!

?

A kutya ugat, és a nyeregvasút akkor fér bele, amikor a túloldal már régen kilépett a kerekasztal keretei mögül. Ebben az esetben én is reagálok, és nem maradok meg a barátságos hangvétel mellett. Ennek ellenére ritkán minősítem a vitapartnereimet, és nem teszem ezt pusztán a véleménykülönbség okán. A veled való huzakodás sem most kezdődött, amit fentebb felhoztál, már következménye a korábbiaknak, csakúgy, mint Dzsimi esetében, aki most máshogy nevezi magát. Általános esetben igyekszem megfékezni magamat, és nem betonfejűzöm, vagy fafejűzöm le a vitapartnereimet. Ennek azonban feltétele, hogy a túloldal se tegye. Amikor ostobaságnak minősíti valaki a mondandómat, igyekszik sértő lenni, és a lábát belém törölni, amikor a meggyőződésem miatt cikiz, vagy be akar állítani közellenségnek, vagy bűnbaknak, az túllép azon a határon, amit tolerálni akarok. Ehhez hasonlóan nehezen tűröm, amikor rosszul szinkronizálnak, és olyat igyekeznek a számba adni, amit én nem gondolok. Ha írok egy adott szöveget, ami nehezen értelmezhető, vagy félreérthető, akkor én vagyok a leghitelesebb személy, aki meg tudja mondani, hogy adott helyen milyen gondolatot akartam kifejezni, több, kevesebb sikerrel. Vagyis az általam írt szöveg nem fordítható ellenem kritika nélkül, mert senki sem képes magát korlátlanul kifejezni szavakkal, ezért egy kevésbé szerencsés megfogalmazás nem bizonyíték ellenem, csupán annak a bizonyítéka, hogy engem is kötnek ugyanazok a nyelvi korlátok, mint a vitapartnereimet. Ha valaki hibát lát abban, amit írtam, az csupán azon kapott rajta, hogy nem tudom pontosan kifejezni magam, nem pedig azon, hogy ellentmondásosan gondolkodom.

Mellesleg szólva, amikor eljutok addig, hogy kardot rántok, akkor már nem akarok az illetővel finoman bánni, amíg ő el nem teszi a kardját, és nem vagyok kíváncsi a véleményére sem, csak azért írok vissza, ha írok, hogy cáfolva legyen az általa írt ferdítés, nem pedig az ő kedvéért. Én nem érzek kényszert arra, hogy másokra erőltessem a nézeteimet, meghagyom a másik fél szabadságát arra, hogy eldöntse, hogy mit tart jónak vagy rossznak. Ezt azonban a másik féltől is elvárom. Elmondom a véleményemet, ő is elmondja. Ha nincs közeledés, megyek tovább. Ha azonban utánam lő, akkor visszafordulok, és amíg lövöldöz, addig én is azt teszem, lehetőleg úgy, hogy ne pazaroljam a muníciómat.

Ebben az esetben kivételt tettem, hogy annak ellenére válaszoltam, hogy korábban azt mondtam, hogy nem fogok. De ha továbbra is megmaradsz az ügyész és a bíró szerepében egy személyben, akkor a jövőben sem fogok vitába szállni veled, legfeljebb a kutyás szinten, de inkább úgy sem, mert meglehetősen utálom. Értsd meg, hogy ahogyan te nem tartozol számadással nekem a meggyőződésedért, úgy én sem tartozom neked a sajátomért, azaz nem kérhetsz számon rajtam semmit, ahogyan én sem rajtad. Más a véleményed? No problem. Áldásom rád! De ha lősz, az több, mint ártatlan véleménynyilvánítás. Ne lőj, és én sem fogom tenni. Nem tartod korrektnek? Én azt nem tartom korrektnek, hogy csak úgy gyakorolhassam a szabad önrendelkezési-, lelkiismereti-, és vallásszabadságomat, ha eltűröm, hogy mások ezért gúnyoljanak. Nekem megvan a véleményem bizonyos vallásokról, de amíg a képviselői nem szektáznak, addig nem bírálom őket, és igyekszek óvatosan fogalmazni. Volt aki megengedte magának, hogy pejoratív legyen velem, annál én is megengedtem magamnak ugyanazt, és semmiféle lelkiismeretfurdalást nem érzek ez miatt. Miért választja valaki azt az utat, hogy kérdezés helyett sunyiból támad, és nem is kíváncsi arra, hogy vannak-e értelmes érveim. Hozzáteszem, hogy azt sem kérhetné számon senki, ha nem lennének érveim, ugyanis a szabad önrendelkezés jogához hozzátartozik, hogy akár meggondolás nélkül válasszak meggyőződést, ahogy meglátásom szerint vannak, akik ezt teszik. Amúgy általában nem azt veszem zokon, amikor rálépnek a lábamra, hanem azt, amikor direkt meg is célozzák előtte. Azaz ahogyan velem is megeshet, hogy szándékaim ellenére bénán fogalmazok, a másik féllel is megeshet. Nem ezt látom problémának, ez simán kezelhető.

Szóval, hogyan tovább? Arról beszéljünk, hogy kinek nagyobb a feje, ki a szőröstalpú, vagy inkább értelmesebb témákról?