Ez nyelveken szólás lehetet?

Nem.

A nyelveken szólás, gyógyítás ajándéka megszünt az utolsó apostol halálával.

Igen, de lesznek itt, akik máshogy gondolják.

A Szent Szellemmel való betöltekezés a nyelveken szólás természetfeletti bizonyítékával különleges dolog, és amikor az ember először találkozik vele, így is éli meg. Ám az emberi természetből, és a szellemi dolgokra való rövidlátásából kifolyólag idővel néha ellaposodik, és természetessé válik, pedig nem az. Az azonban igaz, hogy a Pünkösdi-Karizmatikus Egyházban mindennapos, inkább az számít ritka kivételnek, ha valaki nem szól nyelveken.

A Szent Szellem természetfeletti munkája nélkül bármely ébredési mozgalom holt vallássá válik az idő folyamán, és Istennek újra alkalmas edényeket kell keresnie, akiken keresztül megszólíthatja a világot. Éppen ezért bír nagy jelentőséggel az előző sok száz éves holtjáték után, hogy a Szent Szellem újra mozog az Egyházban, és nem csupán hálni jár a hívőkbe, hanem tartós lakozást vesz, és munkálkodik.

Minden ébredési mozgalmat a Szent Szellem kezdeményez. Így volt ez a múltban, de így van ez ma is. Arról azonban sokan megfeledkeznek, hogy Isten Szelleme nemcsak az elindítója a dolgoknak, de a fenntartója is. A Szent Szellem munkája azonban szoros összefüggésben van az emberek akaratával és engedelmességre való készségében. Amikor az emberek tömeg méretekben azt mondják a Szent Szellemnek, hogy eddig vagyunk hajlandóak elmenni Veled, és nem tovább, azon a helyen megreked az ébredés, és az eredetileg Isten által kezdeményezett mozgalom megfeneklik, és idővel holt vallássá válik.

Hála Istennek, a huszadik századra eljutott az Egyház odáig, hogy a hívők újra betöltekeznek Szent Szellemmel, nyelveken szólnak, a betegek meggyógyulnak, a démonok pedig kimennek az emberekből, mint az Újszövetség beszámolóiban, és tömegméretekben jönnek be az Egyházba a világból bűnös emberek. A korábbi századokban csak ritkán történtek ilyen események. Van azonban tovább. Ha a pünkösdi-karizmatikus mozgalom képviselői hajlandóak tovább menni a Szent Szellemmel, akkor van számukra jövő. Ha nem, akkor Isten megint tovább lép, és új népet hív el, akik hajlandóak Neki engedelmeskedni. Ez idő szerint a pünkösdi-karizmatikus ébredés kissé megrekedtnek látszik, ami felveti az önvizsgálat szükségességét. Persze még megrekedt állapotában is több életképességet lehet felfedezni benne, mint a holt vallásokban, ugyanis a kenet továbbra is jelen van, ezért csak kiigazításra van szüksége, nem gyökeres megtérésre.

A nyelveken szólás, amit az apostolok műveltek, az az volt, hogy olyan létező nyelveken prédikáltak, amiket előtte nem beszéltek, de az anyanyelvű közönség megértette őket. Ezt írja le az Apostolok cselekedetei, de ez nem csak Pünkösdkor fordult elő. Tamás apostol Indiában a malayalam nyelvű lakosságnak prédikált, Máté evangelista Etiópiában a ge'ez és amhara nyelvű lakosságnak stb.

Különböző gyülikben szoktak halandzsa nyelveken beszélni, és azt mondják rá, hogy nyelveken szólás, csak az a cikik, hogy nincsenek ilyen nyelvek, és nem érti meg őket senki :)

Kókuszlány, nagyon tetszik ez a név. Szeretem a kókuszt, mert finom, édes és jól néz ki. Olyan egzotikus. Kemény, de belül kincset ér.

Nem kellenek ahhoz nyelvek, hogy tudjuk Isten emberséget vár tőlünk.

Kedves ötödik, ha igaz volna, amit mondasz, akkor Pál apostol nem mondta volna ezt:

"Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra. Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi.Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön." (1Kor 14,2-5)

Te azt állítod, hogy aki nyelveken szól emberekhez beszél, a beszélő számára nem, de a hallgatóság számára érthető nyelven. Pál azt mondja, hogy a nyelveken szóló Istenhez beszél, amit senki nem ért, még az sem, aki mondja, hanem csak Isten. Éppen ezért igényel magyarázatot. Annyi igazad van, hogy valóban megnyilvánult már a nyelvek ajándéka azon a módon, amit te mondasz, például az ApCsel 2-ben. De ezt a Biblia is csak egy helyen állítja, azért erre leszűkíteni nem lehet a nyelveken szólást, mert akkor szembekerülsz a Biblia egyéb állításaival. Például azzal, hogy ha valaki nyilvánosan szól nyelveken, akkor a magyarázatért is imádkoznia kell, és ha az nincs, akkor a nyelveken szólás sem helyénvaló, ugyanis a hallgatóság egy szót sem ért belőle. Azt is mondja Pál, hogyha nincs magyarázat, sem magyarázó, akkor ne nyilvánosan gyakorolják a nyelveken szólást, hanem magának szóljon az ember így és Istennek. Nyilvános szolgálatnak az minősül, ha valaki a kezébe veszi a mikrofont. Azaz nem mond olyat Pál, amit a karizmatikusok kritikusai kifogásolnak, nevezetesen azt, hogy tilos úgy szólni nyelveken, hogy mások - hitetlenek - is hallhassák. Ez több megközelítésből is tarthatatlan, mindjárt például azért, mert maga Pál mondja ugyanebben a fejezetben, hogy a nyelvek jelül adattak a hitetleneknek (1Kor 14,22). Milyen jel azonban az, amivel nem szabad jelezni?

Amúgy tisztelettel megkérdezem, mi alapján állítod, hogy a karizmatikusok halandzsáznak? A Biblia fent említett állításai alapján a Pál apostol idejében gyakorolt nyelveken szólást sem értette senki, ha természetfeletti magyarázat nem érkezett rá, kivéve azokat az eseteket, amilyen például az ApCsel 2-ben történtek, de az is teljes mértékben természetfeletti volt. Ilyen volt a bibliai időben, de a huszadik században is. Ezzel nincs vitám. De maga Pál mondja, hogy alapesetben a nyelveken szólást senki sem érti, csak Isten. Miből gondolod, hogy ha Pál idejében éltél volna, akkor nem halandzsának minősítetted volna a korabeli nyelveken szólást? Ha egy nyelvet nem ismersz, akkor mi alapján mondhatod az egyikre, hogy ez halandzsa, a másikra pedig azt, hogy hiteles?

De hol az az ember, aki hosszú órákon át megszakítás nélkül képes halandzsázni úgy, hogy közben végzi a mindennapi tevékenységét, és közben nem is gondol arra, hogy mi legyen a következő szó, mert az értelmét az adott tevékenység köti le, amit nyelveken szólás közben végez? Például autóvezetés közben szeretek imádkozni. Ha azonban nagyobb figyelmet igényló forgalmi helyzetbe kerülök, amilyen az előzés, vagy hirtelen fékeznek előttem, akkor automatikusan átváltok nyelveken szólásra, mert így felszabadul az értelmem, és nagyobb figyelmet tudok közben fordítani az autó irányítására.

Azt is Pál mondja, hogy "ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen." (14.vers) Vagyis az értelmet egyáltalán nem köti le a nyelveken szólás. Az értelem leginkább unatkozik nyelveken szólás közben, ha nincs ráhangolódva a szellemre. Szóval halandzsázz mondjuk fél óráig, és utána kérdezd meg magadat: "Vajon kipihentnek, vagy kimerültnek érzem magam?" Ha fél óra halandzsázás után kipihentnek és felfrissültnek érzed magad, akkor a karizmatikusok is csak halandzsáznak. Ha azonban egy-két perc halandzsázás után egyre nagyobb nehézséget jelent számodra, hogy mit mondjál, és teljesen leköti a figyelmedet a folyamat, hogy ne torpanj meg, és ha letelik a fél óra, de tőlem lehet negyed óra is, és megváltásként éled meg a pillanatot, amikor abbahagyhatod, akkor a karizmatikusok olyat tudnak, amit te nem. Javaslom, hogy utána beszéljük meg a többit.

A nyelveken szólás az, amit Jézus beszélt. A halandzsázást már Pál sem kultiválta.

"Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,

Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak."

Nem hinném, hogy Pál leszólta volna a szent szellem ajándékát, és alulértékelte volna:

"A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.

"Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen."

"De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken."

Ha ez a szent szellemmel való betöltekezés, akkor Pál szinte már káromolja a szent szellemet, ledegradálja. De nem teszi, mert Pál tudta, hogy mi az a nyelveken szólás, amit a korintusiak nem tudtak.

Az apostolok cselekedetiben világosan látszik, hogy mi az, hogy nyelveken szólás. Jézus és az evangélium hirdetése az emberek nyelvein, és nem halandzsázás, amit senki nem ért.