Mi a véleményetek az alábbi Biblia idézetekről? Hogy lehet elképzelni, hogy ezek nincsenek ellentmondásban?

A témához tartozik még a mások bűneinek,velünk szemben elkövetett bántások megbocsátása, ahogy a Mi Atyánkban van:

Bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőkenk,

illetve

6,14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

6,15 Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

Ide tartoznak még a következő igerészek:

1 Kor.

5.9 Az írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne [Mát. 18,17. 2 Thess. 3,14.] társalkodjatok.

5,10 De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.

5,11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.

5,12 Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?

5,13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.

Tit.

Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki [3 Móz. 18,7.8.] atyjának feleségét elvegye.

5,2 És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.

5,3 Mert én [2 Kor. 10,1. Kol. 2,5.] távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte,

5,4 Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus [Mát. 16,19.18,18. Ján. 20,23.] Krisztus hatalmával

5,5 Átadjuk [1 Tim. 1,20.] az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.

"De az, hogy Pál nem mérte magát Mózeshez, az nem jelenti azt, hogy nem lenne vele azonos jelentőségű. Sőt, nagyobb jelentőségű, mert Mózes nem volt birtokában a teljes krisztusi kinyilatkoztatásnak, Pál pedig már igen."

Nem volt birtokában, annyira nem, hogy ezt maga Pál is beismerte:

1Kor 13,12

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

Mózest és Pált olvasva van egy szembetűnő különbség. Ha megfigyeled, amíg a tanítványok Jézussal voltak, Jézus korrigálta a marhaságaikat, vagy a tévedéseiket. Amikor nem volt már velük, akkor nem volt senki, aki korrigálja. Lásd példaként azt a két esetet, amit más említettem. Mózessel Jézus volt együtt (nem elírás), és a marhasága miatt rögtön korrigálva lett, sőt, büntetve is. A teljes krisztusi kinyilatkoztatást meg Jézustól kell megtudnunk, nem embertől. Adott négy evangélium, adott Jézus tucatnyi tanítása, és példabeszédei. Minden más emberi okoskodás.

"Az Ószövetség is csak az Újszövetség ismeretében értelmezhető helyesen, a mózesi törvények helyes keresztényi értelmezését Pál leveleiben olvashatjuk."

Pál nem tett ilyet! A próféták, és minden egyes úgynevezett mózesi törvény Jézusról szól. Csak egy példaként az ünnepek megtartása. A tavaszi és az őszi ünnepkör Jézus eljövetelét, és halálát hirdette.

Amikor a bárányt ki kellett választani, aznap ment be Jézus Jeruzsálembe, amikor meg kellett ölni a bárányt, akkor halt meg Jézus, Sávout napján, a törvényadás napján áradt ki a tanítványokra Isten szelleme, és kezdték hirdetni Jézust mindenkinek. Ez csak egy példa, de Jézus erre pontosan rávilágított erre, amikor ezt mondta:

Mt 5,18

Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.

Jn 5,39

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;

Tehát az ószövetséget nem kell újraértelmezni, hanem Jézusra kell értelmezni. Ezt Pál sem tette, hogy újraértelmezte volna. És maga is beismerte, hogy nem érti, amikor azt mondta, hogy rész szerint van az ismeret benne, és tükör által, homályosan látunk.

10-11-12-es!

Igazad van, de azt tudni kell, hogy szeretetből rávilágítani a másikra, hogy nem helyes dolgot cselekszik, az nem ítélkezés. Ahogy Pál is megtette Péter esetében, és Jézus nagyon is sokszor megtette ugyan ezt. De ez nem ítélet. Az ítélet az, amikor ennek a következményeként megbüntetem a másikat. A gyülekezetből kizárom vagy nem szólok hozzá vagy nem adok meg valamit neki csak azért, hogy büntethessem. Ez ítélkezés.

Kedves 54%-os,

Az Újszövetség könyveit (evangéliumok,apostoli levelek) nem úgy kell olvasni,hogy azok Isteni ihlettől függetlenek,és az apostolok, csupán emberi emlékezetükből írták meg a tanításokat,illetve saját emberi gondolataikat,félreértésüket tették bele.

Isten keze benne van abban,hogy olyan magas színvonalúra sikerültek ezek az írások.

Pált bűnbakank megtenni manapság divat. Egyesek arról értekeznek, hogy Pálvitte félre a kereszténységet, a saját teológiáját vitte bele,amelyek mások,mint Jézuséi.

Hogy immunizáljam az olvasókat ez ellen olvassák el kritikus szemmel (!) alábbi cikket:

Olvasói levél: Markchies: Miért terjedt el a kereszténység az ókor végén c. cikkéhez (A Mérleg 2007/4. alapján)

[link]

Ez nagyon veszélyes irány. Isten ihletését és kezét megint ne zárjuk ki az eseményekből. Istennek fontos terve volt,hogy Fia elküldésével váltja meg a benne hívőket. Isten nem engedte volna meg,hogy egy Saul ezt félrevigye,és más evangéliumot hirdessen

Pál talán a legnagyobb az apostolok közül, hihetetlenül áldozatos és hatékony munkát végzett. Lehet, lelkiismeretfurdalása is rájátszott, hogy ennyire erején felül teljesített (hiszen megtérése előtt keményen üldözte a keresztényeket).

54%,

#14-es hsz-edre válaszolva,igen a figyelmeztetés és az intés nem ítélkezés,nem az elítélés szellemében kell hogy történjen.

A #12-es hsz-emben hozott igéknek fontos szerepük volt a korabeli gyülekezetekben,ahol a hívek nem ismerték behatóan az Ószövetséget és az Újszövetségi írások sem voltak birtokukban. Ki kellett tehát hangsúlyozni,hogy nem elég annyi,hogy hisznek Jézusban mint Megváltóban, de az életük marad a régiben. Bizonyos viselkedésmódok nem tolerálhatóak,mert megbontják,lezüllesztik a gyülekezetet,lásd az igerészben felsoroltak.

Tehát az nem megengedhető,hogy valaki lop csal, váltogatja a szeretőit, káromkodik, és egyúttal kereszténynek tartja magát és gyülekezetbe jár. Ilyen esetben a kizárás mindkétfél érdekét szolgálja,a gyülekezetet a zülléstől védi meg, a kizárt pedig magába szállhat.

Szia!

A Szentlélek káromlására, vagy a Szentlélek elleni bűnre számos példát hoz a Szentírás. Ilyen esetekben az Isten emberei bátran kimondhatták az ítéletet.

Egy Ószövetségi példa: Belsazár (Dániel könyve 5. fejezet)

Egy Újszövetségi példa: Júdás (János evangéliuma 13. fejezet)

A hegyibeszédből idézett ítélkezés és kárhozat értelemszerűen nem ezekre az esetekre vonatkozik.

Üdv. Péter

"Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül." (1Kor 5,11-13)

Vagyis az még nem minősül ítélkezésnek Pál szerint sem, ha valakin látjuk, hogy súlyos bűnöket követ el és ezért elkülönülünk tőle, nem társalgunk vele. Amikor János azt mondja: ne a halálos bűnöket elkövetőkért imádkozzunk, ez sem minősül olyan értelemben vett ítélkezésnek, amit Jézus tilt.