Az önkielégítés bűn?

A Biblia szerint igen, a józan ész szerint nem.

#28 Nem férjről és feleségről beszélünk, hanem az esetek nagy részében feleségEKről és rabszolganők. A poligámia és a szexrabszolgaság menő volt a Bibliában :))

Amúgy kérdező, tilos még menstruáló nővel is szexelni szóval sajnálom, ha voltak ilyen terveid. Viszont ha tetszik egy szűz lány (az mindegy, hogy hány éves), akkor erőszakold meg, mert "büntetésül" össze kell házasodnotok :3

A tiszta víz valóban Isten ajándéka, de a poshadt víz is oltja a szomjat. Az önkielégítés pedig nem tiszta víz, hanem poshadt, ráadásul hamis, és olthatatlan szomjat generál, amitől az ebben szenvedő ember kielégíthetetlenné válik, mint a láncdohányos. Amíg jónak tekinted, addig nem fogsz tőle megszabadulni, Jézus ugyanis nem szabadít meg a barátaidtól. Alap, hogy az ember képes legyen a bűnt bűnnek látni.

Amíg ez nincs meg, addig a helyzet rosszabb, mintha azzal szembesülne nap, mint nap, hogy a bűn uralkodik rajta, és olyat tesz, amit maga sem akar. Utóbbi esetre van Istennek válasza, ha párosul az igazság utáni vággyal. Előbbi esetre azonban nincs válasz. Vagyis amíg nem látod a bűnt bűnnek, addig bibliai értelemben meg vagy vakítva. Ebben az állapotodban logikus, hogy a bűnt nem vagy képes megbánni. A bűnnel azonban Isten nem vállal közösséget, ez kiderült, amikor még Jézustól is elfordult az Atya, amikor rajta voltak a mi bűneink. Gondolhatod, hogy ha még Jézussal sem tudott Istent kivételt tenni a mi bűneink miatt, akkor erre nekünk sincs esélyünk, csak ha Jézus Vére megtisztít a bűntől. Jézus Vére azonban csak a világosságban tisztít, amikor az ember megbánja a bűneit és megvallja azokat.

"A tiszta víz valóban Isten ajándéka, de a poshadt víz is oltja a szomjat. Az önkielégítés pedig nem tiszta víz, hanem poshadt, ráadásul hamis, és olthatatlan szomjat generál, amitől az ebben szenvedő ember kielégíthetetlenné válik, mint a láncdohányos."

Már megint ostobaságokat hordasz össze. Valóban van olyan ember, aki kielégíthetetlenné válik az önkielégítés során, de az egy ilyen típus, az a párkapcsolatbeli szex esetében is kielégíthetetlenné válik. Ha meg a párja nem hagyja napi 3+-szor kettyinteni, akkor meg könnyít magán.

Aki meg nem olyan típus, az meg nem válik az önkielégítéstől sem kielégíthetetlenné.

Egyébként pedig minek dumálsz bele olyan témába, amiről lövésed sincs? Hiszen te gondolom rendesen megtartóztatod magad, és soha nem önkielégítesz. Akkor meg honnan is tudnád, hogy milyen lesz az ember az önkielégítéstől és milyen nem?

Vagy suttyomban azért te is rá-rárántasz? :)

"Amíg jónak tekinted, addig nem fogsz tőle megszabadulni,"

Persze hogy nem, amíg valamit jónak látsz, addig nem is akarsz tőle "megszabadulni", legyen szó bármiről is az életben. Ez már csak egy ilyen dolog, egy közhely, teljesen evidens dolog. Ennyi erővel azt is mondhattad volna, hogy amíg csavarja az orrod az allergia addig prüszkölni fogsz, ez sem hordozott volna sokkal több új információt magában.

Egyébként meg egyszerűen nem értem, hogy minek kell ennyire démonizálnod az önkielégítést. Úgy vélekedsz róla, mintha nagyobb bűn lenne a tömeggyilkosságnál, miközben meg egy teljesen természetes dolog. Ráadásul úgy teszed ezt, hogy közben te elvileg soha nem is önkielégítesz, vagyis olyan dolog ellen folytatsz kvázi keresztes hadjáratot, amiről gyakorlatilag lövésed sincs. Ez szerintem elég szomorú dolog, és csak magadat minősíted vele.

"Az önkielégítés pedig nem tiszta víz, hanem poshadt, ráadásul hamis, és olthatatlan szomjat generál, amitől az ebben szenvedő ember kielégíthetetlenné válik, mint a láncdohányos. "

- Na, erről beszéltem: csak a hívők veszik a bátorságot, hogy ilyen ökörséget leírjanak, amit SEMMI sem támaszt alá, még csak a saját hitviláguk sem.

Ez a téma nagyon összetett és nehéz a mélyére látni, mert mindenkit érint, és erős érzelmek párosulnak hozzá.

A teljesség igénye nélkül egy pár gondolatot írok ezzel kapcsolatban, az eddigi tapasztalataim és tanulmányaim alapján.

Mindent, amit a Biblia bűnnek nevez, azok a dolgok önmagukban jónak tűnnek és jó érzéseket generálnak bennünk, nem? Jó érzés paráználkodni, könnyű úton vagyont szerezni, félre állítani azt, aki a boldogulásunk útjába áll. Ez az alapfelállás. Ezt hozzuk magunkkal, mikor megszületünk.

Ezzel szemben a Biblia teljesen más, egy új látásmódot ajánl fel. Például a 10 parancsolat eredetileg egy védő korlát, ami a másik ember életét, tulajdonát tisztességét védelmezi.

Tehát, nem nézhetünk úgy a bűn fogalmára, mint tiltások sorozatára, hanem látnunk kell az abból eredő károkat a másik emberre nézve. Vagyis, nem az a kérdés, hogy mit nem szabad csinálnom, hanem az, hogy mit tehetek azért, hogy a másik embernek abból haszna legyen. Ez ad igazán kielégítő boldogságot. Dióhéjban erről szól a Biblia és a kereszténység.

Ahhoz hogy megértsük az önkielégítés problémáját, látnunk kell, hogy a Biblia az emberi individuumot, mindig egy (társas) kapcsolati függvényben értelmezi. Magyarul, nem értelmezhető az ember egyénisége önmagában. Ahhoz, hogy egy ember egyénisége értelmezhető legyen, az függ az ő személyes kapcsolataitól. Tehát, ahhoz, hogy boldogságról, kiegyensúlyozottságról és harmóniáról beszélhessünk, meghatározó tényezőnek számít az emberekkel (és Istennel) kialakított kapcsolataink. Vegyünk egy példát a Bibliából: "Aki mást felüdít, maga is üdül." (Példabeszédek könyve 11,25)

Más szóval önmagában az ember nem lehet igazán ember.

Ezzel szemben, mi, az individuumot önmagában értelmezzük. A gondolkodásunk alapja az „ÉN VAGYOK” látásmód.

Ezek alapján két lehetséges meghatározása van a kiegyensúlyozott és boldog életnek: 1. mások jó létét és hasznát keresem és mozdítom előre (Biblia). 2. Illetve, a magam hasznát és javát keresem és mozdítom előre.

A kérdés akkor, hogy az önkielégítés hogyan illeszkedik ebbe a felállásba?

Természetes, hogy jónak vesszük a maszturbálást. Akkor miért merül fel sokakban, hogy talán mégsem jó?

A válaszom (személyes tapasztalat alapján):

Minden cselekvésnek ÉS gondolatnak feedback (visszacsatoló) hatása van az ember személyiségére. Az önkielégítés - az előzőekben felvázolt helyzetek alapján- azért nem tekinthető helyes gyakorlatnak, mert nem szolgálja mások boldogulását és így, az enyémet sem.

A szex akkor jó, ha az bensőséges kapcsolatban élem meg valakivel. Azt tapasztaltam, hogy amíg maszturbáltam rendszeresen éveken keresztül, addig az önkielégítés adta a legjobb szexuális kielégülést. Csak akkor élveztem igazán a szexet még házasságban is, amikor önkielégítettem. Pedig házasság előtt már 2 évvel leszoktam a maszturbálásról, mégis a házasságom elején vágytam a régi tapasztalatra. Ettől kezdve értetem meg igazán azt, hogy a maszturbáció miért is olyan káros. Elkezdtem tudatosan csak a feleségemmel folytatott szexben gyönyörködni és nem kerestem az önkielégítés során megtapasztalt régi érzéseket. Pár hónap alatt eljutottam oda, hogy megfordult a helyzet, és kezdtem egyre jobban élvezni a feleségemmel az együttléteket. Amikor kipróbáltam újra az önkielégítést (kíváncsiság is hajtott), rossz tapasztalatként éltem meg. Nem adott igazi kielégülést, mint régen.

Olyan bámulatos, hogy a bibliai elveket alkalmazva, tényleg megtapasztalhatom, milyen élvezetes, ha a másik emberben gyönyörködöm elsősorban nem pedig a magam testében. Minden közösülést a feleségemmel hihetetlenül élvezek!

A másokra való figyelés nemesbíti a jellemet. Az önkielégítés kis ártatlan élvezetnek látszik, de nem tanít meg igazán szeretni a másikat.