Hogy lehet hinni Istenben, vagy egy vallásban?

Igazából kétfajta ember van: a hívő - és a gondolkodó.

A hívő mondja azt, hogy "valaminek lennie kell, aki az egészet megalkotta" - mert nem tudja elképzelni magát a folyamatot, rejtély neki az egész, és nem is akarja, mert alapvetően a gondolkodásban kényelmes, és nem rajong a túlzott agymunkáért.

Viszont szereti, ha a világ egységes és célszerű egész, ahol ő ráadásul a középpontban van - vagy legalább a középponthoz (Istenhez) közel.

Ezen kívül fél a sokféle fenyegetéstől is, amit az ismeretlen világ, vagy pl. a halál jelent neki - ezt próbálja egy kisebb fenyegetésre cserélni (ha az isten parancsait betartod, akkor nem büntet meg) és ráadásul reménykedik egy túlvilági jutalomban is.

Míg ezzel szemben a gondolkodó emberek, mint te, kérdező - logikusak, a tényeket tisztelik, és nem esnek kétségbe, ha valamit MÉG nem tudnak. No meg ismerik a bizonyítás és a bizonyíték pontos fogalmát is.

Igazából a legtöbb ember nem tehet arról, hogy ő most hívő, vagy gondolkodó hajlamokkal vagy képességekkel született.

Sok embert fiatal korában beleneveltek a hitbe - ebből aztán igen nehéz kitörni! Óriási a tanító felelőssége is egy fiatal gyereknél!

Amit mindenki megtehet, az hogy ÉRTELMES és KÉPZETT ember lesz - hívő, avagy gondolkodó, innen kezdve már majdnem mindegy.

Ezen kívül az sem árt, ha JÓINDULATÚ - például nem próbálja sárba tiporni azokat az embertársait, akik véletlenül nem olyan világképet alakítottak ki, mint ő.

Ez ma már elvárható lenne minden embertől.

Sok mindent kaphat egy hívő... olyat is, ami nem közvetlenül a hitből következik.

Közösséget. Kényelmet (nem kell sokat gondolkodni). Látszólagos biztonságot. Életcélt.

Hatalmas barátokat. Hárítást (nem ő a hibás). stb. stb.

De az ateista ugyanilyen nagyszerű dolgokat kaphat, csak teljesen másfélét.

Embere válogatja, hogy mi a fontos neki, ill. mivel mit tud kezdeni.

Hát én inkább úgy mondanám, hogy a helyes és megfelelően gyakorolt hit nem teszi tönkre annak a jellemét, akinek amúgy szilárd és normális erkölcse és tartása van.

Akinek nincs elegendő, annak meg adhat egy kicsit... de iszonyú károkat is okozhat a lelkében, ez már a körülményektől függ.

Nézd csak meg, hogy itt szinte csak vakhívők szoktak lepontozni, de azt aztán nagyon durván.

#25, az a baj hogy aki annyira gyenge jellem, hogy egy vallás kapcsán bigott, vak emberré váljon (vagy aki elég elmeháborodott ahhoz, hogy fanatikus legyen belőle), az bármilyen ideológiában megtalálná az önigazolást. Ha mást nem, kreálna saját magának egyet, még ha nem is sok logika lenne az egész gondolatmenetében.

Szóval egy vallás, a hit önmagában még nem rossz, de agyilag sérültek sajnos mindenhol vannak, akár egy békét és szeretet prédikáló gyülekezetben is.

"az bármilyen ideológiában megtalálná az önigazolást."

Ebben igazad van - csakhogy a vallások nagy része ezt még külön ERŐSÍTI (mert bőven akad vad, agresszív tétel benne).

A kereszténységben is akad bőven gyilkolásra felszólító idézet.

Míg egy ateistánál erre semmiféle KÜLÖN ok nincsen.

#29 Persze, aztán ha távozol az élők sorából, a vádlottak padjára ültetnek, és jól elnáspángolnak... :)

Elsősorban ez érthetetlen, hogy ezt ki képes elfogadni, mint létező jelenség. Ezek fikciós dolgok, úgy, mint a télapó és a húsvéti nyúl. Attól hogy valaki nem hisz, halála után nem ég el a teste a kénköves pokolban. Miért égne? Lehet helyesen élni úgy is, hogy nem volt vallásos valaki. Miért érdemelné meg akkor az "ítéletet". A logika és az értelem ellen szól az egész..