Ha van itt esetleg valaki aki Baptista vallású akkor kérem hogy olvassa el a a lenti részt mert oda szeretném írni a kérdést! (? )

"14 éves vagyok baptista/katolikus családban. Mivel mindkét szülőmnek a Keresztényen belül más irányú a vallása nekem kell eldöntenem, hogy myikhez akarok tartozni. Sokáig a katolikus felé húztam, de pár hónapja tisztán érzem, hogy a baptistához állok közelebb. Szóval most már komolyan gondolkodok a bemerítkezésen és a kérésem az lenne, hogy tudnátok nekem bizonyságtételeket írni? Nagyon sokat segítenétek vele. Előre is köszönöm :)"

Üdv, nem akarlak semmiről sem lebeszélni, és ne haragudj, hogy nem baptistaként írok, de már jóval idősebb vagyok nálad, és elég sokszor hallottam veled egykorúaktól azt, hogy biztos a dolgában, sokszor vannak olyan pillanatok az életben, amik heves fel lángolással és érzelmekkel teli, ilyenkor az ember hozhat jó és rossz döntést, rengeteg fiatal általában 12-16 éves koruk között megkeresztelkedők legalább fele lehagyja a gyülekezetét, és sajnos van olyan eset is, amikor végleg a teljes keresztényi hitét is felszámolja. Én arra biztatlak, hogy legyen bármennyire is határozott a szándékod, adj magadnak időt, amikor veled egykorú voltam, én nekem is voltak hozzád hasonló érzéseim, és most már teljesen máshogy látom a dolgokat, nem akarlak lebeszélni, de arra sem biztatni, hogy olyat tegyél, amit később megbánhatsz, legalább 2-3 évet adjál magadnak, hidd el, ha akkor is ugyanígy fogsz érezni, akkor már nem kell majd félned a rövid "pályafutás" miatt.

Üdv.

Az volna jó ha Jézust ismernéd meg először,mert az mindennél fontosabb.A János evangéliuma az Új szövetséges Bibliábol sokat segít !!

Ha már hiszel Jézusban ,mint megváltódban ,nem lessz nehéz dönteni.

Én személyszerint a Babtistákhoz mennék!!!

Ne haragudj a következőkért.

1. ahogy már 2-es is írta, nem az a fontos, hogy hová tagozódj, hanem hogy először Jézust ismerd meg, és majd ő vezet, és az ő segítségével megtalálhatod a lelki otthonodat is. Legyen az katolikus vagy baptista vagy bármilyen keresztyén felekezet.

2. Egy keresztyén gyülekezethez - jobb esetben - úgy csatlakozik az illető, hogy megtér* (ezt majd később bővebben), és ezt pecsételi meg a bérmálkozással, konfirmációval, bemerítéssel. Nem pedig csak azért teszi meg ezt a jelképet, mert ez a szokás, az elvárás, vagy mert elérkezett a 14. életév. (Megjegyzem, ez sajnos sok katolikus, református, evangélikus, sőt ahogy látom, több helyen baptista körben is csak ez a korosztályi elvárás van, de ez óriási hiba, mert így nincs mit megpecsételni, csak maga a jelkép van meg, az meg önmagában értelmetlen.)

3. És hogy mi hiányzik előle: a megtérés, amire már korábban utaltam. Az tök jó, ha valaki hisz Istenben, Jézusban, de sajnos vajmi kevés! A Biblia azt írja: "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hisznek, és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?" (Jakab 2,19-20)

Szóval önmagában az a dolog, hogy elfogadjuk Isten létét még nem jelent semmit. Persze leélhetünk így egy "hívő" életet, de akkor is még csak az ördögök szintjén vagyunk az üdvösségünk szempontjából.

Ahhoz, hogy örök életet nyerjünk ehhez a hithez kell még a megtérés:

Ennek 4 lépcsőfoka van:

- felismerni, elismerni, beismerni a bűneinket (vagyis el kell fogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek, és meg kell látni azokat a hibákat, amiket elkövettünk Isten és embertársaink ellen)

- meg kell bánni azokat. (Nem elég tudni, hogy elrontottuk az életünket, és hogy esélyünk sincs az üdvösségre ilyen élettel, mert különben az élet olyan, mint mikor cigivel a szánkban elgondolkozunk azon, hogy ez valóban tüdőrákhoz vezet, de mégsem dobjuk el. Meg kell bánni azokat a tetteket, amiket elkövettünk. A tettek egyszer csak ránehezednek az életünkre, és megutálja az addigi cselekedeteinket.)

- a bűnök megvallása / gyónás (Ez is része a folyamatnak, hogy a bűnöket nem elég összegezni "bocsásd meg a bűneinket", hanem részletesen meg kell vallani Isten előtt a megbánt bűnöket. Az sem baj, ha valaki lelkivezető, lelkész, pap, stb segít ebben)

- bocsánatért való könyörgés (Istenhez fordulni segítségért a bűnök miatt. Mivel a bűnök miatt kárhozatra (=örök halál) vagyunk ítélve és mi semmit sem tehetünk ellene, ezért Isten az ő Fiát küldte, hogy haljon meg, és ezáltal kifizette a bűneink miatt a "bírságot", és nekünk már nem kell. Így van esélyünk bekerülni a mennybe, és ezért kérjük Isten megbocsátását, hogy a mi bűneinkért is kifizetett árat fogadja el, hogy nekünk már ne kelljen újra kifizetni, vagyis meghalni)

Ez a megtérés folyamata, de ez önmagában még lehet egy fellángolás is, ahogy fent is említették. Ezért kell hogy magával vonzza az újjászületést is a megtérés, vagyis egy új életet kezdhetünk azáltal, hogy az eddigi életünket megbántuk, és szeretnénk változtatni mindenen. Ez Isten Szentlelke által lehetséges.

4. És végül pedig, a bizonyságtételről pár gondolat: az nem csak egy szöveg. Az annyit jelent, hogy tanuvallomás. Bármi mellett lehet tanuskodni, lehet az a megtérés, és aki pl bemerítésnél tesz bizonyságot az általában azt mondja el, hogy mi az amiben megbizonyosodott, és miért. De bármi más is lehet a bizonyságtétel, mert ha Istennel éljük az életünket, akkor minden tettének szemtanúi lehetünk, és azokat mind elmondhatjuk. ez a bizonyságtétel.

És ezt nem írhatja meg senki sem más helyett. Vagy van tapasztalatod Istennel, vagy pedig egyelőre várj a bemerítkezéssel.

Imádkozom, hogy tudj egy megfontolt és jó döntést meghozni.

Baptista vagyok amúgy.

32 éves vagyok, 25 évesen merítkeztem be. Édesanyám baptista, édesapám ateista.

Mindig hittem Istenben, hittem, hogy Jézus itt élt a Földön, és meghalt az emberek bűneiért. És közben őrlődtem, mert tudtam, hogy Isten nincs a szívemben, az életemben, mert én nem vagyok hajlandó letenni a bűneimet.

Elhinni Isten létezését, még nem megtérés. A sátán is hisz benne.

Úgy élni, ahogy Isten meghagyta, és a világtól "elfordulni" és mindig a keskeny úton járni, az a megtérés. Amikor a szívedben ott a vágy, hogy követni akarod, hogy beszélni akarsz róla, hogy semmi sem olyan fontos mint az, hogy Istennel éld az életed.

Én is hittem, mégis kellett 25 év, hogy letegyem a bűneimet. Ez volt az én utam. És ma sem vagyok olyan, aki szeretnék lenni, de tudom, hogy miben kellene változnom, hogy Isten mit vár el tőlem. Felismerem a bűneimet, és próbálok tenni ellenük.

Imádkozom érted, hogy befogadd Istent a szívedbe, és egész életedben vele maradj!