Beszélgettem ma az utcán jehova tanúival de egy kérdésre nem volt idő, az itt fórumozó JT-k valamelyike esetleg elmagyarázza?

Mert akkor az a prófécia melyben arról ír, hogy az utolsó napokban lesz az ismeret feltárva, hazugságnak nevezhető.

Hiszen miért íratott le ilyet Isten, ha mindig az igazat szólták az emberek?

(Dániel 12:4) 4 Te pedig, Dániel, zárd be ezeket a szavakat, és pecsételd be ezt a könyvet a vég idejéig. Sokan fognak pásztázva kutatni, és bőséges lesz az igaz ismeret.”

Mindennek rendelt ideje van Istennél, minden prófécia be teljesedik, egyetlen pontocska sem fog elmaradni abból. S ez összhangban van azzal, amit az apostolok is mondtak, hogy az utolsó apostol halála után fog a hite hagyás elburjánozni, bár már akkor is figyelmeztettek, hogy elkezdődött, de még nem terjedt el teljesen.

Pl:

(2Timóteusz 2:18) 18 Ezek az emberek eltértek az igazságtól, azt mondva, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyek hitét.

(1Timóteusz 6:21) 21 Az efféle ismeret fitogtatása miatt némelyek eltértek a hittől.. . .

(Kolosszé 2:8) 8 Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való;

Voltak, akik Görög és egyéb emberi filozófiát kezdtek el beszivárogtatni a tiszta tanításba, és ma sincs másként.

A hitehagyott egyházak hatalomra kerülése, és az inkvizíció kialakulása, rányomta a bélyegét a tanításukra,

sokan ha nem értettek vele egyet, hallgattak félelemből, nagyon kevesen mertek ellene szólni, és azokat halálra üldözték, illetve kivégezték.

Üdv.

" de minden ma ismert forrás, és azért van egy pár azt igazolja hogy az apostolok tanítványai és ezek tanítványai úgy gondolkoztak ahogy a legtöbb mai történelmi egyház gondolkozik, tehát (jelenleg) konkrétan semmi nem igazolja, hogy lett volna egy jehova tanúinak tanításához hasonló tanítás ami fokozatosan eltorzult, éppen ellenkezőleg "

Melyek azok a források?

"200 körül megjelentek olyan kisközösségek akik bevittek mindenféle filozófiát a kereszténységbe"

300 körül néhányat dogmatizáltak, a Niceai zsinaton Konstantyn Római császár vezetésével elfogadták pl a pogány Szentháromságot, megváltoztatták Krisztus születési dátumát, valamint a zsinat úgy döntött, hogy a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap ünneplik, függetlenül a Biblia héber naptárától.

"de végső soron felmerül a kérdés, hogy ha végső kánont durván hitehagyottak rögzítették akkor nem lehet hogy hiba csúszott be, még ha nem is feltétlenül olyan nagy, de mondjuk kihagytak egy fontos könyvet, vagy bekerült egy hiteltelen könyv? "

Azért mindenki nem volt hitehagyott. A többi apokrif könyv pedig vagy sokkal később íródott, mint pl János könyvei illetve olyan dolgokat tartalmaz, ami szöges ellentétben áll a többi könyvvel, tehát innentől egyértelmű.

"szóval felmerült, hogy a bibliai könyvek keletkezése utáni első iratok, amik bizonyíthatóan az apostolok közvetlen tanítványaitől vagy ezeknek tanítványaitól származó irítok a legkevésbé sem tükrözik jehova tanúinak bibliaértelmezését, és nézeteit "

Az apokrif iratokra gondolsz ezalatt, ha jól értem.

"a kérdésem az lenne, hogy akkor ez pontosan hogy történt, tehát megíródott a jelenések könyve, és utána pár évvel egyszer csak minden keresztény elkezdett tök mást gondolni, ráadásul mindenhol ugyan azt a más dolgot?"

Igazából a Bibliából kiderül, hogy már az apostolok idején is próbálták beszivárogtatni a görög filozófiát (pl lélek halhatatlansága, stb).

"Esetleg jött valaki aki valószínűleg MINDEN keresztényt sikeresen meggyőzött egy teljesen más gondolkodás helyességéről néhány év alatt? "

Mondhatjuk, a császár volt az.

"hogy az első generáció után teljesen elvesszen a tanítás"

Teljesen azért sosem volt elveszve, voltak olyanok, akik próbálták megismerni, csak általában máglyán végezték.

Szia

A nagy hitehagyás

Amikor János a Jelenések könyvét megírta, a keresztényiség már több mint 60 éve létezett. Kezdeti időszakában túlélte a judaizmus részéről jövő 40 évi állandó ellenségeskedést. Majd a zsidó rendszert i. sz. 70-ben halálos csapás sújtotta, amikor a megbánást nem tanúsító zsidók elveszítették nemzeti hovatartozásukat, és azt, amit szinte bálványoztak, a jeruzsálemi templomot.

Pál apostol azonban már előre megmondta, hogy hitehagyás következik be a felkent keresztények között, és Jézus üzenetei rávilágítanak, hogy János időskorában ez a hitehagyás már kibontakozóban volt. János volt az utolsó azok közül, akik igyekeztek megakadályozni Sátánnak ezt a teljes erejű próbálkozását, amellyel meg akarta rontani az asszony magvát 2Tesszalonika 2:3–12; 2Péter 2:1–3; 2János 7–11. Itt volt tehát a megfelelő idő, hogy Jehova Főpásztora írjon a gyülekezetek véneinek, figyelmeztetve őket a kibontakozó irányzatokra, és arra buzdítva a helyes szívállapotúakat, hogy álljanak ki szilárdan az igazságosságért.

Nem tudjuk, hogyan reagáltak a gyülekezetek Jézus üzeneteire i. sz. 96-ban. Azt viszont tudjuk, hogy a hitehagyás János halála után gyorsan terjedt. A „keresztények” felhagytak Jehova nevének a használatával, és az „Úr”, illetve az „Isten” szóval helyettesítették a bibliai kéziratokban. A negyedik századra a háromság hamis tantétele beszivárgott a gyülekezetekbe. Ugyanebben az időszakban a halhatatlan lélek gondolatát is elfogadták. Végül Konstantin római császár hivatalosan elismertté tette a „keresztény” vallást, és ez vezetett a kereszténység kialakulásához, amelyen belül az egyház és az állam egyesítette erőit, hogy ezer éven át uralkodjon. Könnyű volt új típusú „kereszténnyé” válni. Egész törzsek igazították korábbi pogány hitnézeteiket ennek az új vallásnak a változataihoz. A kereszténység számos vezetője elnyomó politikai zsarnokká lett, karddal kényszerítve másokat hitehagyott nézeteik elfogadására.

A hitehagyó keresztények teljesen figyelmen kívül hagyták Jézusnak a hét gyülekezethez intézett szavait. Jézus arra szólította fel az efézusiakat, hogy nyerjék vissza az első szeretetüket Jelenések 2:4. Mindazonáltal a kereszténység tagjai, akiket többé már nem egyesített a Jehova iránti szeretet, gonosz háborúkat vívtak, és rettenetes módon üldözték egymást 1János 4:20. Jézus figyelmeztette a pergamoni gyülekezetet a szektásság veszélyére. Mégis a szekták már a második században megjelentek, napjainkban pedig a kereszténység több ezer békétlen szektából és felekezetből áll Jelenések 2:15.

Jézus óva intette a szárdiszi gyülekezetet attól, hogy szellemileg halott legyen Jelenések 3:1. A szárdisziakhoz hasonlóan az állítólagos keresztények is hamar megfeledkeztek a keresztény cselekedetekről, és nemsokára átruházták a prédikálás igen fontos munkáját egy kicsiny, fizetett papi osztályra. A tiatirai gyülekezetet a bálványimádás és a paráznaság kerülésére intette Jézus Jelenések 2:20. A kereszténység mégis nyíltan szentesíti a képmások használatát és a kevésbé szembetűnő bálványimádást is: a nacionalizmust és az anyagiasságot. S bár időnként az erkölcstelenség ellen prédikál, mindenkor nagyon elnéző ezen a téren.

Jézusnak a hét gyülekezethez intézett szavai tehát feltárják, hogy a kereszténységhez tartozó összes felekezet teljes kudarcot vallott azt illetően, hogy ők lennének Jehova különleges népe. Valójában a kereszténység papsága alkotja Sátán magvának legtekintélyesebb részét. Pál apostol „törvénytelennek” nevezve őket, előre megmondta, hogy a jelenlétük „Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel, és minden igazságtalan megtévesztéssel” 2Tesszalonika 2:9, 10.

Habár azt állítják magukról, hogy Isten nyájának a pásztorai, a kereszténység vallási és világi vezetői kifejezetten azokkal szemben tápláltak gyűlöletet, akik megpróbálták a Biblia olvasására buzdítani az embereket, vagy akik leleplezték Írás-ellenes gyakorlataikat. Husz Jánost és a bibliafordító William Tyndale-t üldözték és vértanúhalálra adták. A hitehagyott uralom a sötét középkorban az ördögi, katolikus inkvizícióban érte el a tetőpontját. Bárkit, aki vitatta az egyház tanításait vagy hatalmát, könyörtelenül elhallgattattak, és úgynevezett eretnekek megszámlálhatatlan ezreit kínozták halálra, vagy égették meg máglyán. Sátán így igyekezett biztosítani, hogy Isten asszonyszerű szervezetének bármely igaz magvát gyorsan összezúzzák. A protestáns lázadás vagy reformáció idején (1517-től kezdve) számos protestáns egyház hasonló vallási türelmetlenséget tanúsított. Ezek az egyházak is vérbűnnel terhelték magukat, mivel vértanúhalálra adták azokat, akik igyekeztek lojálisak maradni Istenhez és Krisztushoz. Bizony ’a szentek vére’ bőségesen ontatott a Jelenések 16:6; vesd össze: Máté 23:33–36.