Mit takar ez a 2 állitás? 1. Az élet nem más, mint haladék a haláltól.2. A halál pedig nem más, mint egy védtelen álom. Hogyan lehet értelmezni ezeket?

A földi életre valóban igaz, amíg az ember bűnös állapotban van. A születés pillanatától kezdve a halál egyre nagyobb területeket foglal el az ember életében, míg teljesen maga alá nem gyűri. Ám aki megkapta az életet, az akkor is él, ha meghalt. Aki nem kapta meg, az addig sem igazán él, míg meg nem hal. Utóbbi esetben a halál után nem a beteljesedés jön, amit sokan várnak tőle, hanem vég nélküli kín, szomorúság, félelem, rettenet és borzadály. Ezért minden ember legfőbb feladata, a Menny megnyerése és a Pokol elkerülése. Ha nem volna Pokol, nem volna nagy súlya a döntésnek. Ámde néhány félreinformált irányzat képviselői véleményétől függetlenül, a Biblia beszél a Pokolról. Ha ezeket a beszámolókat mind szimbólumoknak vesszük, akkor persze lehet beszélni vég nélküli alvásról, de hogy vettetnek ki némelyek a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz, ha ilyen hely nincs is? A kontextusból az is kiderül, hogy erre nem a földi életben kerül sor. Persze lehet továbbmenni az allegóriák világában, és elképzelhetjük, hogy itt nem a halál utáni dolgokról van szó, hanem földi szenvedésről, de a legtöbb esetben nem jön csapás azokra az emberekre a földi élet során, akikről Jézus azt mondta, hogy a kín lesz az osztályrészük. Ráadásul a füstjük felszáll örökké. Továbbá, ha a bűnösök vég nélkül alszanak a halál után, akkor miért mondta, hogy eljön az az idő, amikor az Isten Fia szólni fog a halottakhoz, akik a sírokban vannak, és azok feltámadnak: a jók az élet feltámadására, a gonoszok pedig a kárhozat feltámadására? Hogyan értendő a kárhozat feltámadása?