Mi Isten véleménye az imádatban felhasznált képekről?

Mire használják és milyen képeket?

Az imádat neked mi?

Szia, ez egy számtalanszor lerágott kör, nincs egyetlen keresztény gyülekezet, egyház sem, amire nem lehetne azt mondani, hogy teljesen tökéletesen mentes bizonyos mások által bálványimádásnak, pogányságnak mondott szokástól, lehet szépíteni a dolgot, de egyetlen egy sincs, ezért felesleges azzal foglalkozni, hogy a másikban mi az ami nem jó, el kell kezdeni az embernek saját magában keresni a javítani valókat.

A kérdésre kitérvén, az ortodox egyházak hajlanak leginkább az imádatban felhasznált képekre, de ez szerintem nem pontos fogalmazás, mert sem a Katolikus, sem az Ortodox keresztények nem imádják a képeket, sem a szobrokat, amikor ránéz valaki egy képre, vagy éppen egy szoborra és az inspirálja abban, hogy Isten felé imát mondjon, vagy pusztán egyszerű megnyugvást nyújt egy kép nézése, vagy egy szoboré amely egy szentet, ábrázol mondjuk, az nem bálványimádás, pontosan ezért helytelen, mert mindenki hallgat zenét szinte, mindenki megy ki a természetbe sétálni, és mindenkinek van olyan dolog az életében, amely Isten által valamiféle inspirációt ad pluszban, mert ha az ember szigorú akar lenni, akkor egy zene hallgatása amely kedvre derít, az is mondható bálványimádásnak, vagy a természet lágy szellője, vagy a nap kellemes sütése is mondható annak, hiszen visszavezethetőek pogány szokásokhoz, hiszen rálehet mondani, hogy az ember nem Isten kedvességét látja a szellőben, ha nem imádatának tárgyát képzi amelyet a természet felé gyakorol, szóval ha az ember akarja akkor szőrszálhasogató nüanszokba is bele lehet kötni.

Nem vagyok sem Katolikus, sem Ortodox.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

Erre válaszolj.

Nagyobb téma ez. De ha rövid akarok lenni:

1. A Tízparancsolat nem az igaz Isten imádatához felhasználható képeket tiltja, hanem azt, ha a bálványimádó vallásokat követve teremtményeket, alkotásokat imád az ember istenként.

2. Ez látszik abból is, hogy Isten nem tiltotta, hanem kifejezetten megparancsolta, hogy (mind a sátor, mind a salamoni) templomot díszes szimbolikával rendezzék be, hogy a Szövetség ládájára is két mennyei élőlényt (kerubot) faragjanak (2Móz 25), és ezt olyan tisztelet övezze, hogy amikor Uzza a megbillenő Ládát meg akarta fogni, akkor is halállal sújtotta az Úr (2Sám 6: 6-7), illetve Mózes utóda (és Krisztus előképe) Józsué is leborulva imádkozott a Láda előtt (Józs 7:6).

3. Krisztus megtestesülése alapvető változást okozott az egész mindenségben. Előtte valóban azon volt a hangsúly, hogy Isten transzcendens, és a zsidókat rá kellett szoktatni a pogány népek között, hogy Isten nagyobb minden teremtménynél. Amikor azonban ez a transzcendens Isten megtestesült (lásd János Evangéliumának bevezető sorait, különösen: Isten volt az Ige és az Ige testté lett és közöttünk lakozott), gyakorlatilag emberré, teremtménnyé lett (anélkül, hogy istensége csorbult volna, hiszen a kettőt egybekötötte, ezért tökéletes összekötő, Út és közbenjáró Krisztus, mert Ő önmaga egyetlen személyében teremti meg Isten és az ember tökéletes közösségét). Innentől kezdve ábrázolhatóvá vált Isten, hiszen Ő maga mutatta meg önmaga képét. Az ikonok hirdetik innentől a legerőtelejesebben ezt az Örömhírt, hogy Isten emberré lett és közöttünk lakozott, volt anyagi teste, láttuk az Ő arcát és ezt másoknak is meg tudjuk mutatni. Nagy teológiai vihar volt ez a VII. század környékén, de a VII. Egyetemes Zsinat (vagyis olyan zsinat, amely az egész keresztény egyház véleményét tükrözte) helyreállította az ikontiszteletet. Az ikonokat nem imádjuk, hanem a megtestesült Isten tanúi, ami a kereszténység központi örömhíre. Ha kitennénk az ikonokat a templomból, akkor ismét a tőlünk távol lévő Istent hirdetnénk, és visszatérnénk az Ószövetség világképéhez.