Kik voltak a keleti bölcsek kik Jézust keresték, születése után?

Asztrológusok (gör.: maʹgoi; „mágusok”, Kat., lábj.; Csia, 1978) ajándékokat hoztak a gyermek Jézusnak (Mt 2:1–16). A maʹgoi-ról a The Imperial Bible-Dictionary (II. köt. 139. o.) kijelenti: „Hérodotosz szerint a mágusok a médek egyik törzsét alkották [A görög–perzsa háború. I. könyv, 101.], akik azt állították magukról, hogy megfejtik az álmokat, és akik hivatalosan meg voltak bízva a szent rítusok elvégzésével. . ., egyszóval ők alkották a tanult és papi osztályt, és feltételezések szerint megvolt az a képességük, hogy könyvek és a csillagok megfigyelése által természetfölötti betekintést nyerjenek a jövő eseményeibe. . . A későbbi vizsgálatok alapján inkább Babilon, semmint Média és Perzsia nevezhető a fejlett mágia központjának. »Eredetileg a méd papokat nem nevezték mágusoknak. . . Ám ennek a papi kasztnak a káldeusok adták a mágusok nevet, így ezzel magyarázható, hogy Hérodotosz miért mondja a mágusokról azt, hogy a médek egy törzsét alkotják« . . . (Herzog enc.-ájában J. C. Müller)” (P. Fairbairn szerk.; London, 1874).

Ezért aztán Jusztinosz vértanú, Órigenész és Tertullianus joggal gondolt a Máté 2:1-et olvasva a maʹgoi szó kapcsán asztrológusokra. Tertullianus ezt írta: „Ismerjük a mágia és asztrológia kölcsönös kapcsolatát. Az elsők tehát csillagjósok voltak. . ., az elsők neki [Jézusnak] ajándékot vittek” (A bálványimádásról. IX., 3.). A mágusok elnevezés úgy terjedt el a köztudatban, „mint ami keletről jövő asztrológusokat jelölő gyűjtőnév” (The New Funk & Wagnalls Encyclopedia. 1952, 22. köt. 8076. o.).

A közvetett bizonyíték tehát erőteljesen amellett szól, hogy a gyermek Jézust meglátogató mágusok (maʹgoi) asztrológusok voltak. Ezért a C. B. Williams fordításában készült The New Testament a csillagjós szót használja, és egy lábjegyzetben kifejti: „Vagyis olyanok, akik a csillagokat tanulmányozzák a földi eseményeket illetően.” Helyénvaló tehát, hogy bizonyos bibliafordítások az „asztrológusok” szót használják a Máté 2:1-ben

Hogy a „keleti vidékekről” való asztrológusok közül hányan hoztak „aranyat, tömjént és mirhát” a gyermek Jézusnak, azt nem tudni; nincsen tényszerű alapja annak a hagyományos nézetnek, miszerint hárman voltak (Mt 2:1, 11). Asztrológusok lévén hamis isteneket szolgáltak, s ennélfogva akarva-akaratlanul követtek valamit, ami szerintük egy mozgó „csillag” lehetett. Felhívták Heródes figyelmét arra a tényre, hogy megszületett „a zsidók királya”, Heródes pedig igyekezett megöletni Jézust. Terve azonban kudarcba fulladt.

Egy teológust szeretnék idézni ezzel kapcsolatban:

"Ezek az emberek nem királyok, de még csak nem is bölcsek voltak a szó legnemesebb értelmében, ugyanis a görög szöveg egyszerűen "magosz" -oknak nevezi őket, ami varázslót, jövendőmondót, asztrológust jelent, és nagyjából megfelel a latin augures szónak. Ennek hallatán egyből az a kérdés merül fel bennünk, hogyan adatott meg ezeknek a csillagjósoknak az a különleges kegyelem, hogy a Messiás előtt az elsők között tegyenek tiszteletet? Hogyhogy pont csillagjósokkal történt meg ez a különleges csoda, amikor a jövendőmondás minden formáját elutasítja a Szentírás?

Mindenekelőtt azt a számunkra már furcsa dolgot kell megértenünk, hogy az ókori Keleten, ahonnan ezek a mágusok érkeztek, a jövendőmondás magát a nagybetűs tudományt jelentette, melynek legfőbb területei a belsőségekből, tehát májból és bélből történő jóslás, illetve a csillagjóslás volt. Ezt a tevékenységet nem afféle házi kuruzslók végezték, hanem maga az államhatalom tűzte ki feladatul a főfoglalkozású tudósai elé, hogy fürkésszék ki a jövőt, és ezáltal hárítsák el az országra leselkedő veszélyeket, amitől persze ez a tevékenység a bibliai világnézet szempontjából még ugyanúgy elfogadhatatlan, mintha valaki csak egyéni célból végezne jóstevékenységet. Ezek a "csúcsértelmiségiek" tehát úgyszólván a társadalom egészének biztonságán munkálkodtak, aminek fejében az állam el is tartotta őket. A jelek értelmezésének okkultista praktikái mellett azonban ez a csoport mindenféle más intellektuális tevékenységben is jártas volt, gondozták és értelmezték a régi szövegeket, tehát egyfajta tágabban értelmezett "szellemtudományos" munkásságot folytattak. Éppen ezért, miként azt egyes történészek kifejtik, nagyon félreértenénk ezeknek az embereknek a tevékenységét, ha a tudomány mai fogalmát vetítenénk vissza az ókori Keletre, és ez alapján próbálnánk meghatározni a "magosz" kifejezés jelentését. Tehát a Keletről érkezett "magosz"-ok amellett, hogy álomfejtéssel, béljóslással, csillagjóslással foglalkoztak, egyben Perzsia vezető értelmiségi csoportját, tudós rétegét is jelentették. Személyükben nem akárkik érkeztek Jeruzsálembe, hanem a Kelet szellemtudományokban jártas tudós elitje, amely már jobban megvilágítja, hogy miért jöttek izgalomba Jeruzsálem politikai vezetői is e látogatástól."

Mármint hogy név szerint kik voltak?

A vallásos irodalom szerint Gáspár, Menyhért, és Boldizsár.

A Biblia viszont nem nevezi meg őket.