Nagyjából mikortól vált általánossá hogy az egyház (akár keleti vagy nyugati) szenteket ismer el, akikhez imádkoznak?

A szentek tisztelete már a legelső vértanúk halálával elkezdődött, azaz Kr. u. 35. körül. A vértanúk halálának évfordulójáról évről-évre megemlékeztek a kezdetek kezdetétől, ezek az évfordulók lettek a szentek ünnepei. Később már a nem vértanú szentekről is megemlékeztek a haláluk napján. Őket már életükben is nagy tisztelet övezte, nem voltak kétségesek az érdemeik, ezért haláluk után is szentként tisztelték.

Lukács evangelista volt a legelső ikonfestő, de a legelső ikont maga Krisztus készítette csodás módon magáról.

[link]

Az ikonok tisztelete is az apostolok idejéig nyúlik vissza. Akkoriban az természetes volt, hogy a tiszteletet csókkal fejezték ki. Ezért csókolnak kezet a püspöknek is, és ezért fejezik ki csókkal a tiszteletet az ikonon ábrázolt szent felé is. Az Evangéliumot is csókkal illetik, ezzel Jézus Krisztus, a megtestesült Ige felé fejezik ki a tiszteletet.

a szentek tisztelete mindig is megvolt mert úgy gondolták hogy akik meghalnak továbbra is közösségben vannak az élőkkel, hogy kit tisztelnek úgymint "szentként" az attól függöt "kit tiszteltek szentként" tehát sok ember tisztelte, ennyi volt a kritérium, az ortodoxoknál nagyjából a mai napig így van, csak ezt később a psüpökök "hivatlossá is teszik" esetleg egy emléknapot is kineveznek neki, írnak pár sort amit be lehet illeszteni ha valaki rájuk akar emlékezni egy szertartásban és ezt körbe küldik, a katolicizmusban kb "peres eljárással" nyomozzák ki a köztiszteletben álló halott életrajzát, és ez alapján illetve legalább 2 hiteles csoda meglétével nyilvánítja a katolikus egyház tanítóhivatala szentté az illetőt. Az ortodoxoknál ha nem is mindenkit tesznek ilyen "hivatalosan szentté" de hasonlóan a kezdetekhez él ez a fajta tiszteleti forma, pl ismerek egy gyülekezetetahol egy idős hölgy hanvait a templom valába építették, és kint van a hölgyről egy fotó, és mint az ókoriak hiszik ,hogy bár már más formában mint életében de még mindig jelen van, és ahogy életében imádkozott a többiekért, halála után is tovább képviseli a még élők ügyét immáron Isten trónja előtt.

És minden ember aki üdvözül ilyen "szent" lesz még ha nem is feltétlenül jelenik ez meg "hivatalos formában"

Hivatalosan az 5. egyetemes zsinatban rögzítették ,hogy a szenteket csak tisztelni szabad hasonlóan ahhoz ahogy élő embereket is tisztelünk és csak Istent lehet imádni, ezt azért hogy az esetleges szélsőséges elhajlásokat megelőzzék, bár úgy gondolom nyilvánvaló kell legyen mi a különbség, a feleségemet is nagyon szeretem meg Istent is, de attól még nem imádom bálványként a feleségemet

a képtisztelet is nagy valószínűséggel már kezdetektől megvolt, az biztos hogy az istentiszteleti helyeken (még az üldözések alat is!) voltak képek ,hogy ezeket felhazsnálták e úgy ahogyan ma az már nehezebb kérdés, a IV. században már kimutathatóak a képtszteletel kapcsolatos viták, akkoriban még a "magasabb egyházi méltóságok" tartózkodtak a határozot véleménnyilvánítástól, mert az ábrázolások és zek tisztelete is annyi féle volt, hogy nem lehetett sem határozott igent sem határozott nemet mondani

bizáncban kitört egy kb polgárháború a képtisztelet miatt, több bizánci császár igyekeeztt ezt teljesne megsemmisíteni, későb egy zsinatot hívtak össze a kérdés eldöntésére ami kifejtett egy képtiszteleti theológiát, tehát a vita eredménye az lett ,hogy a képtiszteletre igent mondtak ,de radikális mértékben korlátozták és szabályozták, igyekeztek ezt a teológiát a köztudatban is elterjeszteni, hogy minden szélsőségtől megtisztítsák az eredeti képtiszteletet, ennek a hozadéka hogy a mai napig az ortodoxiában nincsenek szobrok, az ikonok nem realisztikusak, és tilos(lenne) ábrázolni Istent transzcendens formájában

nyugaton ugye nem volt ilyen polgárháború ezért vannak a mai napig reális ábrázolások szobrok ,stb stb, ugyan akkor a reformáció magávan hozott nyugaton is egy igen komoly képvitát, ami a katolikus oldalt is óvatosabbá tette, ezért már ritkábbak az olyan gesztusok mint mondjuk ami az ortodoxiában a képek csókkal illetése (vagy mégsem? én gyakran látok katolikusokat pl szobrot simogatni, megcsókolni "a szobor lábát" stb ami meg egy ortodoxnak is bicskanyitogató)

A Bibliában nincs semmilyen utalás arra, hogy Isten valamelyik hűséges imádója „szentekhez” imádkozott volna. Mi az oka ennek? A New Catholic Encyclopedia azt írja, hogy csak „a III. században lett egyértelműen megfogalmazva, hogy a szentek közbenjárásának segítő ereje van”. Ez mintegy 200 évvel Krisztus halála után volt. Tehát a tanítás nem Jézustól származik, és nem is azoktól a személyektől, akik ihletés alatt lejegyezték a Bibliát, és ezzel együtt Jézus szolgálatát. Miért nem tanították ezt?

A Biblia következetesen azt tanítja, hogy egyedül Istenhez szabad imádkoznunk, éspedig Jézus Krisztus nevében. „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet . . . Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” – mondta Jézus (János 14:6, Katolikus fordítás). Ezek a világos és egyértelmű szavak megegyeznek Jézusnak azzal a tanításával, melyet a Máté 6:9–13-ban jegyeztek fel. Amikor Jézus az imáról beszélt a követőinek, ezt mondta nekik: „Ti tehát így imádkozzatok: »Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved . . .«” (Máté 6:9). Vagyis égi Atyánk az egyetlen személy, akihez imádkozhatunk. Ez az igazság egy sarkalatos bibliai alapelven nyugszik.

Ima – Az imádat része

A The World Book Encyclopedia azt mondja, hogy „az ima hódolattal és tisztelettel teli szavakat és gondolatokat jelent, melyeket Istennek, isteneknek, istennőknek vagy bárki és bármi másnak mondanak, aki vagy ami imádat tárgyát képezi . . . Az ima szinte a világ összes vallásában fontos része az imádatnak.” (Kiemelés tőlünk.) Mit gondolsz, helyes, ha a Teremtőnkön és Életadónkon kívül bárki más előtt leborulunk, hogy imádkozzunk hozzá, és imádatot mutassunk be neki? (Zsoltárok 36:9). „Az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát – mondta Jézus –, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt” (János 4:23). A Biblia azt is mondja, hogy a Teremtőnk „kizárólagos odaadást” vár el tőlünk (5Mózes 4:24; 6:15).

Gondoljunk arra, hogy mi történt a keresztény János apostollal. Amikor látta a mozgalmas és rendkívüli látomásokat, melyek a bibliai Jelenések könyvében lettek feljegyezve, annyira le volt nyűgözve, hogy ’leborult annak az angyalnak a lába előtt, aki megmutatta neki a látomásokat, hogy imádatot mutasson be’. Mit mondott erre az angyal? „Vigyázz! Ne tedd! Csak rabszolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek . . . Az Istent imádd!” (Jelenések 22:8, 9). Igen, a Biblia itt is kihangsúlyozza, hogy egyedül Jehova Istent szabad imádnunk.

Éppen ezért a Biblia csakis Istent nevezi az ’Ima Meghallgatójának’ (Zsoltárok 65:2). Ezenkívül Mindenhatóként csak neki van meg a hatalma, az ismerete és az ereje ahhoz, hogy válaszoljon minden helyénvaló kérésre, melyet imában feltárnak neki (Jób 33:4). Még Jézus Krisztus is elismerte, hogy vannak korlátai (Máté 20:23; 24:36). Ugyanakkor nagy hatalom adatott neki, így az a felelősség is az ő vállán nyugszik, hogy az emberiség Közbenjárójaként szolgáljon. [link]

22% és jw.org-os link...

ennyi a valóságalapja annak amit a válaszadó ír...