Bűnnek számít a sötét hangulatnak az előidézése, ha jobban lesz tőle az ember lelkileg?

Egy hívő ember számára az öröm előidézése döntés kérdése. Még a nem hívő emberek is képesek örömöt előcsalni. A bulikultúra is ezt célozza meg, csak meglehetősen alantas eszközökkel teszi. A Biblia útmutatása ehelyett az, hogy be kell töltekezni Szent Szellemmel.

Mindennek, ami körülvesz bennünket alapvetően három forrása lehet: szellemi, lelki, fizikai. Fizikai örömforrás egy kellemes tapintású kelme vagy prém, egy meleg kabát télen, egy hűvös légáramlat nyáron, egy finom étel vagy ital, a szex, stb. Lelki örömforrás a sport, a hobbi, a családdal, barátokkal, haverokkal együtt eltöltött idő, szórakozás, kirándulás, színházi, múzeumi, zeneakadémiai, arborétumi, állatkerti látogatás, egy jó beszélgetés, egy szép táj látványa, stb. Szellemi öröm szellemi lényektől származik, Istentől, angyaloktól, de akár gonosz szellemektől, démonoktól is.

Aki átélt már szellemi eredetű örömöt, az tudja, hogy magasabb rendű és intenzívebb, mint a lelki és fizikai öröm. Ráadásul nem kell közülük választani, mert a három egyszerre is előfordulhat. Ami a szellemi örömöt illeti, egyáltalán nem mindegy, hogy Istentől ered, vagy a Sátántól. Kívülről azonban nem lehet megállapítani semmilyen analízissel, hogy adott esetben mi a forrás, mert a forrásától függetlenül a derűtől az önkívületű állapotig terjedő skálán bárhol elhelyezkedhet.

Sokan ott követik el életük legnagyobb tévedését, amikor külső jegyek alapján akarják eldönteni a forrást: ez konszolidált, vagyis az Úrtól van, ez eksztatikus, ez a Gonosztól van. Pedig szellemi megnyilvánulásokat meglehetősen veszélyes nemszellemi érzékekkel meggondolatlanul minősítgetni. Ha ugyanis Istennek tulajdonítunk egy ördögi csalást, akkor megcsalattatásba esünk, ha pedig sátáninak minősítünk egy isteni eredetű manifesztációt, akkor Istenre teszünk gonosz megjegyzéseket, ami derékba törheti a hívő életünket, és Isten ellen harcolók leszünk, azaz lázadók.

Két dolog létezik, amivel a forrás megállapítható. Az egyik vagy rendelkezésünkre áll adott esetben, vagy nem. Ez a szellemek megkülönböztetésének karizmája, szellemi ajándék, amit Isten Szelleme osztogat, ahogy akarja, tehát nem úgy, ahogy mi akarjuk. A másikhoz pedig idő kell, adott esetben évek, vagy évtizedek is, ez pedig a dolog gyümölcseinek megfigyelése. Harmadik lehetőség nincs.

Lehetséges úgy betelni örömmel és nevetéssel, hogy arra sem fizikai, sem lelki okunk nincs, mégis örülünk. Ahhoz, hogy egy hívő ember szellemi örömöt éljen át, két út van: vagy a Szent Szellem nagy kenete van jelen, amiben hisz, elfogadja és elveszi, vagy nincs jelen semmiféle kenet, hanem hit által vesz örömöt. Utóbbihoz élő hitre van szükség, ami Isten Beszédének kijelentéséből jön. Ha az ember elkezdi hittel megvallani, azaz hangosan kimondani Isten Beszédét, akkor a szellemi öröm felszabadul benne, és bár nincs jelen semmiféle különleges kenet, mégis be tud teljesedni Szent Szellemmel, a kenetet ugyanis a hit vonzza testközelbe, és a beszéd hozza működésbe. Ez tapasztalatból ismerhető meg, egy íráson nem megy át.

Persze egy nem hívő embernek sem kell lemondania az örömről, de a lelki öröm, és a testi élvezet alacsonyabb fokon ég, mint a szellemi. Amikor az emberek elkezdenek énekelni, az is előhozza az örömöt, csak jó témakört kell választani, nem azt kell énekelni, hogy "mindenkiben csalódtam", vagy hogy "Tisza vize vitt volna a jeges Dunába" és ezekhez hasonlókat, hanem olyanokat, hogy "akkora örömöt érzel, hogy nem bírsz magaddal", stb.