Az Apokalipszis Négy Lovasa közül melyik tart mérleget a kezében?

A harmadik.

„És láttam, és íme, egy fekete ló; és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében” (Jelenések 6:5b).

Jel 6,1

Megjegyzendő: Valamint az első hat pecsét felbontása által a könyv nem nyittatott meg egészen, mivel a hetedik pecsét annak végét még zárva tartotta, és a hat pecsét felbontása csak előkészület volt a teljes megnyitáshoz: úgy azt is, mi e hat pecsét felbontásánál hirdettetik, nem úgy kell érteni, mint a valóságosan már betörő büntetőitélet hirdetését, hanem csak mint az ahhoz való előkészület hirdetését. Az alatt nem a büntető itéletet már mérő, hanem az arra készülő Úr, átalán az előkészületi jelenet értendő.

Jel 6,2

Az Úr készülőben van ügyének a zsidóság fölött diadalt szerzeni, és Isten győzelmet ad annak. A kézives, fehér, győzelmi lovon, diadalkoszorúval, Jézus Krisztus. Zakariásnál 1,8. piros pejlovon ül. A három következő pecsét szorosan összefügg egymással; ezek a győző kiséretét jelentik, és kifejezik, hogy a zsidókat háború lepi el (4. v.), éhség fogja legérzékenyebben kínozni (5. 6. v.), és kard és mirigyhalál által vesznek el (7. 8. v.).

Jel 6,5

A lovas mérleget tart kezében élelmi szerek megmérésére, melyek úgy ki vannak szabva, hogy mindenkinek csak igen szűken jut, és nem tetszése szerint adatik.

Jel 6,6

egy mérték csak annyi lehetett, mennyit egy rabszolga napi élelmére a legszűkebben nyert. A termény olcsóságához képest Palesztinában ez igen nagy ár volt.

ebben ne legyen hiány. – Mily nagy volt az éhség Jerusalemnek Títus, római vezér által véghezvitt ostroma alatt, tudva van a történelemből. Oly nagy fokra hágott az inség, hogy egy, különben jómódú anya saját gyermekét ölte le és főzte meg eledelűl.

Jel 6,7

A pecséteknek gyorsan egymás után következett felbontása kétségkivűl azt jelenti, hogy az Úr, ki már fölkészűlt, nem akar késni büntető itéleteinek végrehajtásával.

Jel 6,8

A görög szerint: a föld negyedrészén. – Mint a történelem beszéli, Jerusalem ostroma alatt minden utcza annyira eltelt holttestekkel, s a halandóság oly nagy volt, hogy egy évnegyed alatt száztizenötezer nyolczszáznyolczvan hulla vitetett ki a kapuhoz, és hatszázezer hányatott le a falakon, martalékúl az ebeknek, sakáloknak stb.

Jel. 6,1–8. A vészthozó apokaliptikus lovasok.

Az egyes pecsétek felnyitása utáni látomásokban fokozódnak a katasztrófák egészen Krisztus visszajöveteléig. Az első négy vízió eseményei párhuzamosan futnak egymás mellett (1–8), az ötödik (9–11) és a hatodik (12–17) vízió különálló eseményeket ábrázol. A hetedik pecsét feltörése (8–1) előtt van egy közbevetett látomás (7. r.), amelyben a figyelem nem a világon végbemenő ítéletekre, hanem Isten választottaira, az egyházra összpontosul.

Amint a Bárány feltöri az első pecsétet, a négy élő lény közül az első hatalmas hangon előszólít egy fehér lovon ülő lovast, akinek a kezében íj volt, fején korona és győztes hatalom adatott neki. Mivel a négy ló látomása vészthozó jelenség és párhuzamosan fut, nem értelmezhető az első lovas sem Krisztusnak, sem az evangéliumnak, amint erre több exegeta próbál a Jel 19:11kk. és a Mk 13:10 alapján következtetni. A jelenség jellegzetesen egy párthus lovas képe. A párthusnak a császárok korában többször betörtek a római birodalomba és fennállt a veszély, hogy elfoglalják a birodalom keleti részét. A vízió jelentése: a megerősödött párthus birodalom győzelmei Róma felett a vég kezdetét jelentik (1–2).

A második pecsét felnyitásakor egy tűzvörös ló jött elő. A vörös szín a vér jele. Lovasának megadatott, hogy elvegye a békességet a földről. Ennek a lovasnak nincsenek olyan jellegzetes vonásai, amelyek alapján alakját elhelyezhessük a kor történetében. A kard a háború jele (Mt 10:34; Mk 13:7). Azt jelenti a vízió, hogy a végső időkben soha nem látott méretű háborúk törnek ki, amelyek az egész lakott területet sújtják. Az emberek esztelen dühükben egymást gyilkolják (3–4).

A harmadik pecsét felnyitásakor megjelent fekete ló és lovasának kezében a mérleg az éhínség jele (vö. Mk 13:8). Ókori asztrológiai kalendáriumokban a csillagkép mérleggel rossz aratást, szegény esztendőt jelentett. Ha egy mérce búza egy dénár, ez azt jelenti, hogy egy munkás napi keresetéért csak annyit vehet, amit aznap felél. Kezétől a szájáig él. Ez az ár a normálishoz képest kb. tízszeres drágulást jelentett. A kevésbé értékes árpából háromszor annyit lehetett kapni egy dénárért. Az olaj és a bor luxuscikkek. A csapás tehát a legszélesebb néprétegek eledelét, a búzát és az árpát érinti. De a gazdagok sem érezhetik magukat biztonságban, ha a nép széles rétegei éheznek.

A negyedik fakó ló és rajta a halál és az alvilág letarolják, amit az első három meghagyott. A háborúval és az éhséggel együtt járnak a járványok. Az előző történelmi korok réme a pestis, a döghalál, amelyet a temetetlen hullák tetemei terjesztettek, és a háború után legyengült emberek közt szedte áldozatait.

A négy ló, színével együtt emlékeztet a Zak 1:1–7; 6:1–8 víziójára. Ott négy szekeret lát a próféta, amelyikbe különböző színű lovak vannak fogva és a négy égtáj felé igyekeznek, hogy elvigyék Isten parancsát. Itt a négy ló külön külön járja be a földet.

Az apokaliptikus hagyományban (vö. Mk 13) megvan az utolsó idők csapásainak a sorrendje: háborúk, általános kháosz, éhség, pestis, hívők üldözése, az ég és a föld megrendülése. A háborúk, a kháosz, az éhség és a pestis bekövetkezett. A következő képben már a mártír-egyházzal találkozunk.

Jel 6:1-8. A hét pecsét fölnyitásakor a próféta jelképesen látja Isten terveit, melyek nemsokára megvalósulnak: az evangélium diadalmas elterjedését a földön, a mennyben pedig azoknak a csapásoknak előkészítését. amelyek a hét angyal harsonaszavára a bűnös földet sújtják (Jel. 8,6;Jel. 11,18.). A fehér ló lovasa Isten győzelmes Igéjének (Jel. 19,11-13.), vagyis az evangéliumnak diadalmas elterjedését jelképezi az apostoli kortól a világ végéit. A tűzvörös ló lovasa a háborúnak a fekete az éhínségnek, a fakó pedig a halálnak a jelképe. Ezek a csapások Isten legsúlyosabb földi büntetései, melyek a világtörténelem folyamán gyakran megismétlődnek. A Jel. 6,6 versben említett szokatlanul magas árak az élelmiszer hiányát és az éhínséget szemléltetik.

Jel 6,1 - Jel 6,2

Következik a pecsétek megnyitása. Az első négy pecsétnél négy lovas vonul fel. Az első fehér lovon ül. Nyíl a fegyvere, ami a keleti királyok szimbóluma.

Jel 6,3 - Jel 6,4

A második pecsét feltörésekor a második élőlény felszólítására megjelenik egy vörös ló: a polgárháborúk jelképe.

Jel 6,5 - Jel 6,6

A harmadik csapás a fekete lóval ábrázolt drágaság, éhínség, mely minden háború következménye. Isten irgalmából nem terjed ki mindenre a drágaság, így az olajra és borra sem. A dénár volt a római birodalomban a napi megélhetéshez szükséges pénz (Mt 20,2).

Jel 6,7 - Jel 6,8

A negyedik pecsét feltörésekor megjelenik a Halál és kísérete. A halál a háborúk és az éhínség következtében fellépő pestist jelenti, ezért lovának színe fakó (sárgászöld, hullaszínű). - Mind a négy ló az Isten nélküli hatalom terjedését szimbolizálja.

6, 1—8, 6-ban Szt. János látja a lepecsételt könyv hét pecsétjének megnyitását és megismeri Isten terveit, melyek nemsokára meg fognak valósulni: az evangéliumnak diadalmas elterjedését a földön, és azoknak a csapásoknak előkészítését az égben, amelyek a hét angyal harsonájának szavára (8, 6—10, 18.) a bűnös földet sujtani fogják. Megjegyzendő, hogy az egyes pecsétek logikai mozzanatok és nem jelentik a világtörténelemnek meghatározott korszakait vagy eseményeit.

1—2. Az első pecsét megnyitása. Jöjj és lásd szavakat a latin fordítás és több görög kézirat szerint az. egyik élőlény (4. 6.) a prófétához intézi; a jobb görög kéziratokban azonban csak "Jöjj el" olvasható: az élőlény a 2. versben megjelenő lovast hívja. Ugyanígy a 3. 5. és 7. versben is. A jelenés Zak. 1, 8—11. és 6, 1—7-re emlékeztet. A fehér lovon ülő lovas a régi magyarázók szerint maga az Isten győzelmes Igéje (19, 11—13.); más (kevésbbé valószínű) magyarázat szerint a győzelmes zsarnokság. Legvalószínűbb, hogy ez a jelkép az evangéliumnak diadalmas elterjedését állítja elénk, az apostoli kortól a világ végéig. A kézíj az evangélium ellenállhatatlan erejét jelenti; a korona a folytonos győzelmeket: az egyes nemzetek és emberek belépését Isten egyházába. Míg a többi lovas egyelőre még nem lép a cselekvés terére (1. alább), a fehér lovon ülő lovas által jelképezett evangélium már ekkor kivonul, hogy győzzön : az evangéliumot az egyház kezdete óta hirdetni kellett minden teremtménynek. (Máté 28, 19. Márk. 16, 15.) Szt. János tehát itt. a múltba helyezkedik vissza, mert a Jelenések könyvének korában a keresztény vallás már el volt terjedve a Földközi-tengernek egész környékén és Kisázsiában.

3—4. A második pecsét megnyitására vörös lovon előlép a háborúkat jelképező lovas. Kijőve, talán áz Úr trónja előtt elterülő üvegtengerből. (4, 6.) Á második lovas, úgy mint az utána jövők, egyelőre még nem indulnak földi útjukra.

5—6. A harmadik pecsét megnyitása: fekete lovon jő az éhinséget jelképező lovas. Egy font gabona nem egészen két liternek felel meg; egy tízes (dénár) a munkás napibére volt, (V. ö. Máté 20, 2.) — A 6. versben említett árak roppant nagyok az akkori rendes árakhoz képest. A bort és az olajat ne bántsd : talán célzás Titus rendeletére Jeruzsálemnek 70. évi ostroma idején hogy a római sereg kímélje meg a szőlőket és az olajfákat. Mások egy Domitianus császár idejében kiadott rendeletre látnak célzást, mely a római birodalom szőlőinek felerészben való kiirtását követelte, s amely főleg Kisázsiában nagy zavargásokat idézett elő.

7—8. A negyedik pecsét megnyitására halvány (görög: «zöldes») színű lovon jő a döghalált jelképező lovas. A föld négy része fölött, a görög szerint: «a föld negyed részé fölött». A negyedrész Isten irgalmát jellemzi a büntetésben is, mely nem sújtja egyszerre az egész bűnös világot, hanem a gonoszoknak időt enged a megtérésre. A halált és az alvilágot a szent szerző együtt említi 1, 18 ; 20, 13. 14-ben is. Az ószövetség prófétái rendesen szintén együtt említik a háborút, éhínséget és dögvészt, mint Istennek legnagyobb földi büntetéseit. — A 8. vers utolsó része összefoglalja a hármas csapás borzalmait. A föld vadállatai az elnéptelenedett vidékeket lepik el.

A Kr. u. I. század története számos nagy háborúról, éhínségről, döghalálról és elemi csapásról tud (melyek a világtörténelem folyamán minduntalan meg-megismétlődtek), miközben az evangélium egyre folytatta és folytatja diadalmas útját minden akadályon keresztül.