Elég, ha írsz egy számot, hányat tartasz be a Tízparancsolatból?

Sziasztok!

Nálam 10.

Egyébként sajnálatos, hogy mindenki igyekszik egyszerűsíteni a parancsolatokat, noha azok sokkal pontosabbak, mint az eddig itt leírtak. A Bibliában a tízparancsolat egyértelmű:

1. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

2. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

3. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

6. Ne ölj.

7. Ne paráználkodjál.

8. Ne lopj.

9. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

10. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

Ha így tekintjük a tízparancsolatot, bizony az egyszerűsítők bajban vannak, hiszen a katolikusok nem tartják meg a másodikat és a 4-et és a protestánsok nagy többsége sem tartja meg a 4-et (tisztelet a kivételnek).

Egyébként Pál apostol előre megmondta, hogy mivel lesznek a gondok:

"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld."

Üdv. Péter

Amit a tested és a lelked megkíván, azt meg kell neki adni! Ekkor szabadon élsz, nem vagy "lelki rabszolga". Egyébként pontosan nem tudjuk, hogy mi a bűn, mert:

1. Mózes 2.32.19-ben Mózes az eredeti táblákat összetöri, mielőtt bárki is elolvashatta volna - jelenleg csak a "másolat" áll rendelkezésünkre, és nem tudjuk, hogy az eredetivel azonos-e,

2. részemre úgy tünik, hogy a tízparancsolat nem az embernek készült, hanem az istenek fiainak, különösen a paráználkodás, mert akkor az örök élet birtokába jutottunk volna.

Ha elfogadom az újtestamentum tanításait, akkor nem is lehet bűnöm, mert a megváltó elvitte az atyához.

Csak a saját mércémet (mércénket) kell betartani, de azt komolyan!

"Isten - javítva.

Ha én alkotnék istent, olyan hajlamokkal ruháznám fel, olyan jellemvonásokkal és tulajdonságokkal, melyek hiányoznak a jelenlegibõl (a bibliaiból).

Nem alacsonyodna le annyira, hogy kívánja az ember bókjait, dicséretét, talpnyalását; magasan felette állna annak, hogy követelje õket. Olyan önbecsüléssel ruháznám föl, ami minden jobbfajta emberben megvan.

Nem lenne kereskedõ, vállalkozó. Nem vásárolná a fentieket. Nem árusítana és nem kínálgatna eladásra pillanatnyi jótéteményeket vagy az örökkévalóság örömét, azért az árucikkért, amelyet imádatnak hívnak. Olyan méltóságteljesre alkotnám, amilyenek a jobbfajta emberek e tekintetben.

Csak azt a szeretetet értékelné, amelyik az önkéntes kedvességbõl adódik; nem jótétemények ellenszolgáltatásaként. Az emberi szívben érzett megbánás megszüntetné és megsemmisítené az elkövetett rosszat és bûnt, nem kellene még bûnbocsánatért is imádkozni; nem követelné, kívánná, várná el az embertõl senki.

Bibliájában nem lenne halálos bûn. Elismerné, hogy õ a teremtõje és alkotója a bûnnek; õ a teremtõje és alkotója az eszköznek, a lehetõségnek, amellyel elkövetik a bûnt; és az egész felelõsséggel azt terhelné, akire jog szerint tartozik: önmagát, az egyetlen bûnöst.

Isten nem lenne féltékeny — ez olyan alacsony gondolkodásra vall, hogy még az emberek is megvetik egymást érte.

Nem hencegne.

Nem terjesztené, hogy mennyire csodálja önmagát; méltóságával összeférhetetlennek tartaná, hogy önmaga dicséretét zengje.

Szívében nem lenne bosszúvágy; s akkor ajkáról sem hangzanék el ilyesmi.

Pokol sem lenne — eltekintve attól, amelyben a bölcsõtõl a koporsóig élünk.

Nem lenne olyanfajta mennyország, amilyen a világ bibliáiban van leírva.

Az örökkévalóság egy részében megpróbálhatná megbocsátani önmagának, hogy az embert boldogtalanná tette, pedig ezzel az erõvel tehette volna boldoggá is, a többi idõt pedig csillagászati stúdiumokra fordíthatná. "

Mark Twain: Notesz, 1896