Létezhet ennél nagyobb képmutatás egy keresztény felekezet részéről?

"képmutatás?"

Sajnálom hogy ez a véleményed

Tulajdonképpen mi a problémád kérdező? Hogy Jehova-tanúi nem tértek át egy dicsőítő ének hatására?

Ha jól értem, elismerték, hogy az ének szép, de hát nem igazán versenyképes az ő egyedül igaz szervezetük tanításával és hitéletével. Szerintük ők sokkal többet képesek adni nektek, mint a ti dalocskáitok. Ők összességében sokkal boldogabbak, sokkal nagyobb bennünk a szeretet, sokkal több embert vezetnek jó útra, egyszóval sokkal jobb gyümölcsöket teremnek, mint ti.

Hol itt a képmutatás? Képmutatás csak akkor volna, ha maguk is tudnák, hogy ez nem így van.

Nem vagyok JT, és sok dologban nem értek egyet a teológiájukkal.

De azt nem tudom elvitatni tőlük (eddigi személyes tapasztalataim alapján), hogy ők maguk őszintén keresik Istent, és nem vonják kétségbe mások őszinte Isten-keresését sem.

Ettől kezdve a kérdést nem igazán értem. Legalábbis jóhiszeműen nagyon nehéz értelmezni.

Lehet, hogy a kérdező abból indul ki, hogy helytelen dolog az "igazi" Istent keresni a sok megtévesztő, hamis istenkép mellett? Pedig hát Jézus is erről beszélt, erre mutatott példát! A szamáriai asszonnyal való beszélgetése is erről árulkodik:

Miközben Jézus a kútnál pihen, a tanítványok elmennek a közeli városba, hogy ennivalót vegyenek. Amíg távol vannak, egy szamáriai asszony jön a kúthoz vizet húzni. Jézus így szól hozzá: „Adj innom” (János 4:7).

A zsidók és a szamáriaiak a mélyen gyökerező előítéleteik miatt általában nem állnak szóba egymással. Ezért az asszony nagyon meglepődik, és ezt kérdezi:

– Hogyhogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, mikor én szamáriai asszony vagyok?

– Ha tudtad volna, hogy mi az Isten ajándéka, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom”, te kérted volna őt, és ő életadó vizet adott volna neked – válaszolja Jézus.

– Uram – feleli az asszony –, még vödröd sincs, hogy vizet húzz, a kút pedig mély. Honnan van hát az életadó vized? Csak nem vagy nagyobb Jákob ősapánknál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott a fiaival és az állataival együtt? (János 4:9–12).

– Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik – jelenti ki Jézus. – Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik, hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért tör fel, hogy örök életet adjon (János 4:13, 14).

Noha Jézus fáradt, mégis szívesen osztja meg a szamáriai asszonnyal ezt a fontos igazságot, amely örök életet jelent.

Az asszony erre így folytatja:

– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen állandóan ide jönnöm vizet húzni!

Jézus most témát vált, és így szól:

– Menj, hívd a férjedet, és gyere ide vele együtt.

– Nincs férjem – feleli az asszony. Majd igazán megdöbben, hogy Jézus mennyi mindent tud róla, hiszen Jézus még hozzáfűzi:

– Jól mondtad, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed (János 4:15–18).

Az asszony rögtön felismeri, mennyire rendkívüli, amit Jézus mond, ezért álmélkodva így válaszol neki:

– Uram, látom, hogy próféta vagy.

Amit ezután mond az asszony, abból kiderül, hogy őszintén érdekli Isten imádata:

– Ősapáink [a szamáriaiak] ezen a hegyen [a közeli Gerizim-hegyen] imádták Istent, ti [a zsidók] azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt (János 4:19, 20).

Jézus azonban elmagyarázza, hogy nem az imádat helyszíne a fontos: „Eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” Majd így folytatja: „Eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik így imádják őt” (János 4:21, 23, 24).

Az Atyának nem az a fontos, hogy hol imádják őt, hanem hogy miként. Jézus szavaitól lenyűgözve az asszony így szól: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, mindent nyíltan kijelent nekünk” (János 4:25).

„Én vagyok az” – válaszol neki Jézus (János 4:26).

Kedves 6-os :-) fején találtad a szöget:

"Ettől kezdve a kérdést nem igazán értem. Legalábbis jóhiszeműen nagyon nehéz értelmezni."

@ egy szervezet tagjai, teljesen felelősségük tudatában kijelentik, hogy ők maguk azok, akiknek az a dolguk, hogy Istenhez vezessék az embereket. Értitek?

Szerintem minden magára adó keresztény felekezet hisz abban, hogy Istenhez vezeti az embereket, s hogy nála az igazság, a többiek pedig többé-kevésbé tévednek.

Jehova-tanúi is azt hiszik magukról, hogy ők birtokolják az igazságot a legnagyobb mértékben, s ők termik a legjobb gyümölcsöket az egész világon. Tehát elismerik, hogy másol is lehetnek őszinte jószándékú istenkereső emberek, meg szép dalocskák, de az mind semmi ahhoz az áldáshoz képest, amit az ő szervezetük, vagyis Isten egyedüli igaz gyülekezete nyújt a hozzájuk belépőknek. Szerintük az igazságaik és gyümölcseik annyira meggyőzőek, hogy az őket elutasító másvallásúak az üdvösségükkel játszanak, ha nem is biztos, hogy elvesznek.

Én személy szerint egyáltalán nem hiszek nekik, bizonyos tanításaikat pedig kifejezetten nagy hülyeségnek tartom. Azt sem igazán látom, hogy jobbak vagy boldogabbak lennének mint más normális keresztény, de nem tagadom hogy lehetnek jó gyümölcseik, s működhet náluk is az Isten. A jóhiszeműségükben egyenlőre nem kételkedem.