Jób hitt a feltámadásban? Ha igen, honnan tudhatott róla?

Igen, hitt.

"Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más." (Jób 19,25-27)

Az eredeti szöveg nem azt mondja, hogy testem nélkül, hanem azt, hogy testemben látom meg, azaz Jób egyértelműen hitt a testben való feltámadásban.

Jézus azonban abban is hitt, hogy a köztes időt sem az öntudatlanság állapotában tölti el az ember, amint az kiderül a Lukács 16,19-31-ből. De ebben hitt Pál apostol is, amikor ezt mondja:

"Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által. Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek." (Fil 1,20-24)

Eszerint Pálnak két lehetőség közül kellett választania: elköltözni - azaz meghalni -, és a Krisztussal lenni - ami neki személy szerint sokkal jobb választás -, vagy e testben megmaradni az Egyház érdekében. Ezek között vacillált.

Nem tudjuk.

Jób könyve évszázadokkal később írták Jób után a Kr.e. 5-3. század környékén.

Így kérdéses, hogy a szent szerző valóban Jób gondolatait jegyezte-e fel, nem pedig csak Jóbon keresztül akar egy tanítást átadni.

Csak a zsidó hagyomány állítja azt, hogy Jób könyvét Mózes írta, az meg nem bizonyít semmit. A hagyomány álláspontját pedig csak a konzervatív vonal osztja, a modern bibliatudomány nem.

A könyv késői keletkezésére vonatkozó érvek ugyanis mindennél meggyőzőbbek. Ez azonban magában hordozza azt is, hogy ezért nem lehet eldönteni, hogy a szerző Jób gondolatait adja-e tovább, vagy pedig a saját tanítását ismerteti úgy, hogy Jóbot beszélteti.

Éppen ezért a magam részéről úgy gondolom, hogy nem tudjuk, Jób hitt-e a feltámadásban. A könyvben szereplő alakok egyébként is elsődlegesen irodalmi személyek.

Azt feltétezni, hogy nem pontosan azt írta le Mózes Jób könyvében ami történt, elég érdekes álláspont, hiszen a Biblia könyveit Isten ihlette. Az ne lenne pontos? :-( Ha ilyen gondolatok felmerülnek valakiben, az gyorsan vizsgálja meg az Istenbe vetett hitét. Én bizony olyanban nem hinnék, akinek nem lehet hitelt adni a szavának. Vagy az értelmezéssel lehetnek gondok.

Jób körülbelül abban az időben élhetett Úc földjén, amikor távoli unokatestvérei, Izrael 12 törzse rabszolgaságban volt Egyiptom földjén. Jób, Ábrahám rokona volt, mivel mindketten Sémtől származtak. Bár nem volt izraelita, mégis Jehovát imádta.

Mint Ábrahám leszármazottja, hallani kellett az ő történetéről – és még sok minden másról is -, amit Isten (Jehova) tett az izraelitákkal. Pl.:

Jól emlékszünk Ábrahám próbájára, amikor feláldozta Izsákot. Tudjuk azt is, hogy Isten szövetséget kötött korábban Ábrámmal, sőt! az 1Móz 17:19-ben azt is leíratta, hogy a fia magja nagy nemzet lesz (18.vers). Ábrahám, amikor feláldozásra vitte a fiát, biztos volt benne, hogy Isten nem hazudhat, és csak akkor lehet nagy nemzet a fia magjából, ha Isten akaratát cselekszi, tehát eleget tesz ez irányú kérésének. Ugyanakkor biztos volt abban is, hogy ha meg is kell ölnie, visszakapja, mert csak akkor teljesülhet ez az ígéret. A 18. fejezetben Sáráról ír, ahol is bemutatja, hogy Jehovának semmi sem lehetetlen (14.vers).

Mindent összevetve, Ábrahámnak hinnie kellett a feltámasztás tényében, ha pedig ő tudott róla, akkor az őt követő nemzedékek is hallottak a történetről, hiszen ezt a parancsot kapták: 1Móz 18:19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle. (Egy kicsit érthetőbben: 18 Hisz Ábrahám nagy és hatalmas nemzetté lesz, és általa nyer áldást a föld összes nemzete. 19 Hiszen azért ismertem meg őt, hogy megparancsolhassa fiainak és a háznépének őutána, hogy őrizzék meg Jehova útját, igazságosságot és jogosságot cselekedve; azért hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amiről beszélt neki.”)

Ha ezeket a körülményeket figyelembe vesszük, tudniuk kellett a feltámasztás lehetőségéről már azóta, hogy Jehova kimondta a halálos ítéletet Sátánra. 1Mózes 3:15 „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.”

És ismerniük kellett Ábrahám történetét. Tehát Jób kérdése, egy végtelen elkeseredett ember csalódásától hangos, pedig érezte és tudta, hogy Isten fel fogja őt támasztani.

-->Judit, amiket beszélsz, annak nincs értelme.

A Biblia sehol sem állítja, hogy Jób könyvét Mózes írta volna, [ha állítaná, sem lenne sok jelentősége] ez csak a zsidó hagyomány álláspontja. Ha ennyire adsz a zsidó hagyományokra, akkor más hagyományokat miért nem fogadsz el? A Talmudban még van egy pár. Az Istenbe vetett hitet pedig nem egy könyv szerzősége, illetve pontossága, vagyis a Biblia tévedhetetlenségéhez való fanatikus ragaszkodás határozza meg, mert az attól függetlenül létezik.

Fel lett téved egy kérdés (valószínűleg álkérdés), én erre válaszoltam: a hivatalos álláspont szerint Jób könyvét nem Mózes írta, hanem évszázadokkal később keletkezett, ez azonban az égvilágon semmit sem von le az értékéből. Így azt feltételezni, hogy Jób miben hitt, és miben nem, értelmetlenség.

De ha te továbbra is a zsidó hagyomány álláspontját osztod, ám tedd, a te dolgod, de ezzel én nem értek egyet. Ennyi.