Isten miért adta a szexuális vágyat az embernek, ha bűn azt kielégíteni?

(katolikus vélemény, házasságban élő embertől)

Istennek nagyon fontos volt az, hogy a lélek dolgait testben is átérezhetővé, kifejezhetővé, megélhetővé tegye. Minden fontosabb testi érzetünknek adott valami szakralitást.

Isten azért adta az éhséget az embernek, hogy annak enyhítésén keresztül a gondviselés munkatársai lehessünk. Azért adta a fájdalmat, hogy abban mi is a megváltás munkatársai lehessünk. És azért adta a szexualitást, hogy abban mi is a teremtés munkatársai lehessünk. Ezek olyan erős testi élmények, amelyek messze-messze felülmúlnak mindenféle lelki elmélyülést és megértést, de valahol mégis az isteni szeretet lenyomatai.

A szexualitás tehát a két ember közötti szeretet testi kifejezése. A szexualitás nemhogy nem bűn, hanem egyenesen az a bűn, ha nincs az életünkben szexualitás.

A szexualitásnak igaznak kell lennie, tehát arányosnak kell lennie a szeretet mértékével. Ennek pontos kifejeződése kultúráról kultúrára változik. Pl. nálunk általában két barát között a kézfogás, szülő és gyereke között az ölelés, két szerelmes között a csók a szexualitásnak az a fokozata, ami őszintén kifejezi a közöttük lévő szeretetet. Ennél kevesebb ridegség, ennél több csak élvezkedés lenne. A szexualitásnak ezek a formái egyének és kultúrák között változnak. Amihez az Egyház ragaszkodik, hogy a szexualitás legmélyebb fokozata, maga a szex, elválaszthatatlan a két ember közötti szeretet legmélyebb fokozatától, ami pedig a házasság. Ez nem egy tiltás, hanem egy buzdítás: az Egyház nem azt tanítja, hogy ne szexelj, hanem hogy házasodj meg!

Az nem igaz, hogy házasságban csak gyereknemzés céljából lehetne szeretkezni. A 16. válaszban idézett rész sem ezt tanítja, hanem azt, hogy nem szabad kizárni a gyereknemzés esélyét. Ahogy a kérdésben is szerepel, a szeretkezések nagyon nagy részéből nem is lehet gyerek. Igazából a szex célja nem a gyereknemzés, hanem a mélységes házastársi szeretet kifejezése. Lehet szeretkezni éjjel-nappal, sőt, házasságban éppen a szex hiánya az, ami könnyen bűnné válhat. A boldog, szeretetből jövő szex gyümölcse, mondhatni "mellékhatása" a születendő gyerek. És ha a házastársak közötti szeretet valódi, akkor szívükben aligha bánják a gyermek foganását - még akkor sem, ha éppen nem "próbálkoztak".

Ha a pár éppen nem szeretne gyereket, a termékeny időszakot kihagyva csökkenthetik a terhesség valószínűségét - de az Egyház tanítása szerint mesterségesen nem nullázhatják le az esélyt, hogy esetleg mégis összejöjjön.

A fogamzásgátlásnak a tiltása azon alapszik, hogy ha a házaspár annyira nem akar gyereket, hogy még az elég kicsi valószínűséget is kizárják, akkor valószínűleg a közöttük lévő szeretetkötelékkel van probléma. Természetesen ez csak arra az esetre igaz, amikor a házaspár önzésből, kedvtelésből nem akar gyereket, mert saját szórakozásukat, karrierjüket, pénzüket keresik. Az ilyen önzés megöli a családi szeretetet, és a fogamzásgátlás nem a fogamzásgátlás ténye miatt lesz bűn, hanem mert a szex nem őszinte, mindent átadó szeretetet tükröz, hanem önzés áll mögötte.

Gyakran előfordulnak olyan esetek, amikor a házaspár boldogan fogadna egy újabb gyereket, de felelősséggel nem vállalhatják valamilyen egészségügyi vagy anyagi ok miatt, pl. mert a család megélhetését vagy az édesanya életét veszélyeztetné. Hogy ne kelljen önmegtartóztatással a szeretet kifejezésének egy hatékony eszközéről a házastársaknak lemondania, ilyenkor az Egyház a lelkipásztori gyakorlatban gyakran megengedő a fogamzásgátlás használatával - azzal a feltétellel, hogy az semmilyen hosszú távú vagy káros hatást ne gyakoroljon a nő szervezetére és termékenységére (magyarul inkább gumióvszert használjanak, mint pl. hormontablettákat vagy sterilizációs eszközöket).

Tehát van olyan fogamzásgátlás, ami nem bűn. Sőt, bizonyos esetekben egyenesen kötelesség. Ennek eldöntése mindenkinek a lelkiismeretére van bízva. Általában az egy jó módszer a döntésre, hogy őszintén kérdezzük meg magunktól, örülnénk-e egy újabb gyereknek. Ha őszintén, szívből örülnénk neki, de valamilyen okból mégsem vállalhatjuk, akkor valószínűleg nem bűn a fogamzásgátlás. Ha nem örülnénk egy újabb gyereknek, akkor félő, hogy az önzés lett úrrá rajtunk, és igazából ez (nem pedig az ebből következő fogamzásgátlás ténye) az, ami bűn.

Olvasd el Salamon király Énekek énekét. :) Isten nem aszerint ítéli meg az embereket, hogy az kielégítette a vágyait, az meg nem, hanem, hogy hogy szeretted a másikat.

Jézus azt mondta tanítványainak feltámadása után, hogy: Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. :)