Mi a jelentése ennek a Jézusi idézetnek: "és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket"?

Amikor Pilátus kihallgatta Jézust, feltette neki ezt a kérdést: „Mi az igazság?” Úgy tűnik, hogy Pilátust csupán az általános értelemben vett igazság érdekelte, amikor megkérdezte ezt, már ha lehet egyáltalán érdeklődésről beszélni az ő esetében. Jézus ez előtt ezt mondta neki: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazság mellett” (János 18:37, 38). Pilátustól eltérően Jézus az Istentől jövő igazságra utalt.

Jó, de a világ ma hogy gondolkozik az "igazságról" szerintetek?

„Nem mindenkié a hit” — mondta Pál (2Tesszalonika 3:2). Ugyanez mondható el az igazságról. Sokan, amikor lehetőséget kapnak, hogy megismerjék a Biblián alapuló igazságot, szándékosan figyelmen kívül hagyják. Pedig mennyire értékes ez az igazság!

Abban az időben, amikor Jézus ezeket a szavakat mondta, sok hallgatóját a farizeusok hagyományainak merev szabályai tartották fogságban. Jézus a következőket mondta napjainak vallási vezetőiről: „Nehéz terheket kötöznek egybe és raknak az emberek vállára, de ők maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani” (Máté 23:4). Jézus tanításai megszabadították az embereket ebből a rabságból. Jézus felfedte a vallási hazugságokat, sőt rámutatott, hogy honnan származnak ezek a hazugságok (János 8:44). Emellett az igazságot is elmondta, egyértelművé téve Istennek az emberiséggel szemben támasztott ésszerű kívánalmait (Máté 11:28–30).

Akik megismerik a Biblia igaz tanítását, már nem félnek többé attól, hogy időtlen időkig egy tüzes pokolban kell majd szenvedniük; nem érzik magukat arra kényszerítve, hogy a keservesen megkeresett pénzüket vallási szolgáltatásokra adják ki, melyeket olyan papok végeznek, akik állítólag Krisztust képviselik — azt a férfit, aki azt mondta, hogy „ingyen kaptátok, ingyen adjátok” (Máté 10:8).

Elmondok egy szemléltetést.

Mi lenne, ha arra kényszerülnél, hogy mindenféle közlekedési ismeretek nélkül vezess végig európán, mint egy hivatásos sofőr. Újra és újra, csak vezetned kellene, de nem ismernéd, vagy pont rosszul ismernéd a szabályokat, amiket mások sokszor teljesen helytelenül, vagy kifordítva mondtak el neked.

Mennyi esélyed lenne, hogy ne okozz se magadnak, se másnak sérülést, vagy katasztrófát? Szerintem nem sok!

Tehát, mire lenne ebben a helyzetben leginkább szükséged?

Az igazságra, azt illetően, hogy mik is a pontos szabályok, mert addig lehet hogy azt tudtad a stop tábláról, hogy az a legjobb, ha bátran belehajtasz, az olyan emberi, és izgalmas, de legfeljebb csak lassítani érdemes.

De nyílvánvaló, hogy ez egy kamikáze tanítás volt, de míg nem ismered az igazat, nem tudod, hogy van ennél biztonságosabb is, igaz?

Nos, ez van ma! A legtöbb ember, az erkölcsi tanítások nélkül, vagy zürzavarában él, mert így van, igaz?

Mi az igazság? Nem emberektől kellene várni a rengeteg, egymásnak ellentmondó választ, hanem a bibliától.

Jézusnak egyetlen alapelve, az un. aranyszabálya elég lenne, hogy mindenki gondját megoldja: "azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek"

Persze, ez globálisan most álom, de attól még igaz, és mindig működik. Mert ugyanis, ha nem azt teszed, amit másoktól elvársz, hiteltelen vagy, és nem is várhatod a jót őszintén vissza!

Örülök,hogy az elöttem szóló ilyen részletesen válaszolt a kérdésedre, maximálisan egyetértek vele,Isten szav - a Biblia -szabaddá tesz.....!

Halleluja!

Jézus azt mondta magáról: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet." Jézus maga az igazság, és ha Őt megismered, teljesen szabad leszel, hiszen az "igazság szabaddá tesz"!!!

amíg meg nem szabadulunk, nem is tudjuk igazából, hogy megkötözöttségekben élünk. max érezzük, hogy nincs minden rendben, mert sokszor keserűség van bennünk, nem vagyunk igazán boldogok, félünk, tele vagyunk fájdalommal. ez pedig abszolút nem mondható szabadságnak. de "akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad!" Jézus képes elvenni mindezeket a rossz dolgokat az életedből, és helyébe örömet, békességet, szeretetet adni!

Jn 8,30 - Jn 8,47

A sátoros ünnepi prédikációk hatása alatt sok zsidó hitt Jézusban, de ez a hit gyönge és ingadozó volt, a legelső próbánál megbukott. Amikor ugyanis ezeknek a "hívőknek" arról beszél, hogy az általa hirdetett isteni igazság megszabadítja őket, ti. a bűn rabságától, akkor rögtön felébred lelkükben a nemzeti gőg. Az újszövetségi Isten-országba csak az mehet be, akit az Isten Fia a megváltás által Isten gyermekévé, a bűntől szabaddá, s így a mennyország örökösévé tesz. Tudom, hogy Ábrahám leszármazottjai vagytok, de ez a testi származás semmit sem ér, amint ezt Jézus Nikodémusnak is kifejtette (3,3-8). Hit és erkölcsös élet kellene és éppen ez az, ami belőlük hiányzik. A zsidók annyit értenek már, hogy itt valami lelki, szellemi atyaságról beszél Jézus, ezért felelik, hogy ők nem születtek házasságtörésből, azaz ahogy az Ószövetség nyelvén érteni kell: ők nem törték meg az Istennel kötött szövetséget, ők nem bálványimádók, hanem igazi izraeliták.

Ha tanításomban hisztek és az követitek, akkor az igazság ismeretében mindinkább gyarapodni fogtok (lásd Ján. 7,17.), és az igazság, a keresztény érzület szabadokká tesz titeket, nem a világi uralomtól, mint sokan közőletek földies érzületökben kivánják, hanem a bűn rabságából. Más szabadságról nincs itt szó, mint a következőből egész határozottan kitűnik.

Jézus megpendíti a szabadság témáját (32. v.), amire a zsidók "Ábra-hám" alakjának felidézésével válaszolnak (33. v.). Ezt követően az Úr szavai (34-38. v.) e két fogalom köré csoportosulnak.

A felszínes hitű zsidóknak Jézus megmondja (31. v.), hogy mivel jár az, ha valaki nála akar "maradni": a szóban forgó személynek Jézus igéjében kell "maradnia", a jézusi igének pedig benne kell "maradnia" (5,38). Az "ige" szóval saját "tanítására" utal (2 Jn 9), amely az emberek számára életének és másokért vállalt halálának példájában válik kézzelfoghatóvá. Mindaz, aki e példa alapján tevékenykedik, "ismeri" az igazságot, mivel "cselekszi azt" (3,21). Ha egy pillantást vetünk a 8,44 versére, beláthatjuk, hogy a 32. versben említett igazság egyáltalán nem elméleti fogalom. Amennyiben önzetlen cselekedetünk - amelyet az igazsággal azonos Jézus példája szerint hajtottunk végre - "megszabadít" bennünket, Jézus az, aki szabaddá tesz (36. v.). Az "igazságot megismerni" (32. v.) annyi, mint őt személyesen ismerni, "elismerni", és ezáltal szabadságra jutni.

Jézus szerint, aki az ünnepélyes "ámen, ámen" szavakkal kezdi beszédét (34. v.), hallgatói külsőleg szabadok, de bensőleg szolgaságban vannak. Szolgaként idegen hatalom alá tartoznak, és ezért nem képesek arra, hogy ahhoz az igazsághoz csatlakozzanak, akivel személyesen találkoztak. Isten "háznépén" belül (35. v.) a rabszolgák szintjére süllyednek. Mint ahogyan Ábrahám eltaszította Izmaelt, Izsákot azonban - mint jog szerinti fiút - a házban hagyta (Ter 21,10; Gal 4,30), úgy fogják elutasítani azokat is, akik nem valódi gyermekei Istennek. A 35. verset egyfajta példázatnak, "képes beszédnek" (J. Jeremias) tekinthetjük. Ebből kiderül (36. v.), hogy a jog szerinti Fiú biztosította megszabadítás egybeesik a gyermeki állapotba való felvétellel. Emellett az is látszik, hogy a megszabadító Fiú (36. v.) nem különbözik a szabaddá tevő igazságtól (32. v.).

A zsidók a 33. versben két dolgot állítottak: ők Ábrahám gyermekei, és sosem voltak rabszolgák. Jézus először így válaszolt nekik: bűnt követtetek el, és ezért rabszolgák vagytok, akiknek nincs keresnivalója az atyai házban (34-36. v.). Most pedig témát vált, és kétségbe vonja, hogy ők Ábrahám valódi gyermekei (37. v.). Egyszersmind új gondolatmenetet kezd az atyasággal kapcsolatban. A megszégyenítő "ennek ellenére" (alla) kifejezés fordulópontot jelent. Ha előrepillantunk a 8,39 versére, láthatjuk, hogy a zsidók jól érzik: ez az "ennek ellenére" nagyon kérdésessé teszi, hogy Ábrahám leszármazottai lelki értelemben is Ábrahám gyermekei. Meglepően hangzik a 37c vers. Mi talán ezt írtuk volna e mondat helyett: "mivel ti nem vagytok Ábrahám valódi gyermekei". Az evangéliumi szavak azonban sokkal többet mondanak: 1. Ábrahám valódi gyermekei egyben Isten gyermekei (vö. 8,41b). 2. Ezt az istengyermekséget az ige magva hozza létre (vö. 1 Pét 1,23). 3. Jézus szava, sőt maga a Logosz, azonos ezzel a létrehozó isteni szóval. 4. Amennyiben a Logoszt befogadják, Isten valódi gyermekeiben elkezd valami fejlődni.

János csak ebben a perikopában használja a "megszabadítani" és a "szabad" kifejezéseket. Az "igazság", illetve a "Fiú" szabaddá tesz. Azt, hogy mire gondol János, az egyik korintusi levélből vett idézet teheti számunkra világossá: "ahol az Úr Lelke, ott a szabadság" (2 Kor 3,17). Az Úr Lelke, aki azonos az "igazság Lelkével" (14,17), ott eredményez szabadságot, ahol az emberek Krisztushoz hasonlóan és vele együtt, azaz Krisztus szellemében elfogadják az Atya akaratát, és ily módon szabad fiakként önkéntesen részesülnek Isten határtalan szabadságából.

János Evangyéliuma 14. rész

"1. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

3. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.

4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.

8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.

11. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.

12. Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

13. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

14. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

15. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

16. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

17. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

18. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

19. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

20. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek."

magam is nagyjából egyetértek az eddigi hozzászólásokkal, de hozzátennék még valamit -lehet, megköveznétek érte,ha személyesen mondanám, még jó, hogy vannak ilyen weboldalak:)

nem vagyok keresztény, de vallásos vagyok -csak nem tudom, milyen vallás az, amit vallok, illetve hogy létezik-e egyáltalán egy egyház, ami azt vallja, amit én... szóval, lehet, hogy félreértem (legalábbis szerintetek), de én így gondolom:

az előző idézetből számomra az derül ki, hogy mindannyian képesek lehetünk arra, amire Jézus képes volt (-> én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek). számomra ez az idézet azt jelenti, MIND egyek vagyunk, mind a teremtő erőhöz térünk vissza, mind oda vágyunk, vissza "őhozzá". hogy újra egyesüljünk, hogy a mindenből újra semmi legyen, majd ismét minden... :)