Ki a különb, ki a nagyobb?

A nagy dolgok nem a szem előtt történnek, hanem belül.

A szem csak képes meglátni a csodát.

Pontosabban, Jézus ugyanannak az Istennek az ideiglenesen emberré alacsonyodott megtestesülése, akivel Mózes szemtől szembe találkozott még akkor, amikor Isten-alakban volt.

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2,5-11)

A Krisztus Örökkévaló Isten, a Szentháromság második teljes jogú tagja, az Örökkévaló Fiú, Aki úgy döntött, hogy emberré alacsonyítja magát, és ennek érdekében szögre akasztotta az Ő istenségét, letette minden dicsőségét, és mindenhatóságát, és egy emberi maggá változott, Akit a Szent Szellem helyezett az érintetlen Mária - alias Mirjám - méhében éretté vált petesejtbe. Ezután egy normális terhesség után megszületett Betlehemben. Mivel Istentől született, nem volt benne bűn, szemben Ádám minden leszármazottjával. Bűntelenségét megőrizte teljes életében, éppen ezért volt alkalmas arra, hogy a bűnösöket - azaz minket - megváltsa. Felvette magára a mi bűneinket, majd bűntelen életét átadta a hóhérainak - azaz a Sátánnak és a sleppjének -, akik annak ellenére, hogy bűntelen volt, és a halál a bűn következménye, mégis megölték Őt, noha nem a saját bűnei voltak rajta, hanem a mieink. Ezáltal pedig olyan adósságba verték magukat Isten felé, amit sehogyan sem képesek kiegyenlíteni, éppen ezért minden egyes embert szabadon kell, hogy bocsássanak, aki ezt Jézus Krisztus engesztelő halála, eltemettetése és feltámadása alapján kéri. Miután Jézus meghalt, lement a Pokolba. Mivel azonban Ő maga bűntelen volt, a mi bűneinket pedig odalent lepakolta, lehetetlen volt, hogy a halál továbbra is fogva tarthassa Őt. Isten Szelleme feltámasztotta Őt, majd felemelte ugyanabba a dicsőségbe, amit emberré létele előtt a szögre akasztott, és megkapta a legkiválóbb nevet az Atyától, hogy a nevére meghajoljon minden térd a mennyben, a Földön és a Pokolban, és minden nyelv vallja hogy Jézus Krisztus az Úr, a Küriosz, a Despota, a Gazda, a Tulajdonos, az Atyaisten dicsőségére.