Ha egy ember, úgy éli le élete nagyobb részét hogy nem hitt istenben, de "jó" ember volt, akkor ő a mennybe vagy a pokolra kerül?

Katolikus és ortodox álláspont szerint a mennybe.

Protestánsok szerint a pokolba. Hacsak halála pillanatában meg nem tér, mert akkor a mennybe.

Katolikusok szerint is a pokolba, ha eleteben hallott Jezusrol es a tanitasairol, de elutasitotta.

Akkor kerulhet a mennybe, ha soha nem hallott a keresztenysegrol, mondjuk egy amazonasi kokori torzs tagja. Amugy garantalt a pokol.

Ennek a kérdésnek az eldöntése Isten hatáskörébe tartozik,úgyhogy én a magam részéről nem mondok véleményt,mert Isten sokkal könyörületesebb és igazságosabban ítél,mint mi emberek.

A Róma levélben Pál azt mondja,hogy nem mondjuk azt a szívünkben:kicsoda megy fel a mennybe,se azt,hogy kicsoda száll alá a pokolra?Tehát ehhez hasonló kérdést ne tegyünk fel a szívünkben!

Nem lehet tudni,hogy valaki a halálos ágyán mit hisz a szívében.Ezt egyedül Isten látja,és ő úgy fog ítélni,hogy nem lesz olyan ember,aki a döntését megkérdőjelezheti.Mert jogszerű,igazságos,könyörületes,és ő maga a SZERETET!

Katolikusok szerint is a pokolba, ha eleteben hallott Jezusrol es a tanitasairol, de elutasitotta.

Ha "jó ember volt", akkor nem utasította el. Melyik a nagyobb érdem, félelemből, illetve önös érdekből, miszerint cselekedeteink alapján üdvözülünk teszünk jót, vagy zsigerből, "magunktól" vagyunk jók?

#2

"Katolikusok szerint is a pokolba, ha eleteben hallott Jezusrol es a tanitasairol, de elutasitotta."

Nem így van. Akkor kerül pokolba, ha megadatott neki, hogy közelről megismerje a krisztusi tanítást, és szándékosan, gőgből vagy büszkeségből utasítja el. Ha csak halott róla az semmi. Lehet hogy fel sem fogta, hogy mit hallott :)

# 4

"Melyik a nagyobb érdem, félelemből, illetve önös érdekből, miszerint cselekedeteink alapján üdvözülünk teszünk jót, vagy zsigerből, "magunktól" vagyunk jók?"

Ez most hogy jön ide? Szerinted ha hall valaki Krisztustól, rögtön bepánikol és attól kezdve mindent félelemből cselekszik az élete folyamán?

Mit ne mondjak, fura egy gondolkodás.

"Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi." (Zsid 11,6)

A hitetlenség bűn. Ha valaki valóban önhibáján kívül nem hisz, aminek sok oka lehet, de lelkiismerete szerint cselekszik, azt beszámítják neki.

"Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak." (Lk 12,47-48)

Minden bűn büntetést kap, de a katolikus hitem szerint van kis büntetés (tisztítótűz) és van nagy büntetés (elkárhozás).

Katolikus álláspontot azért hagy finomítsam: igazából ezt mi nem tudhatjuk. Az Egyház senkiről nem mondhatja ki, hogy elkárhozott, akármilyen bűnben is halt volna meg. Ha halála pillanatában nem utasította vissza Isten kegyelmét, akkor nem kárhozik el.

Protestáns álláspont szerint meg úgy tudom eleve elrendelés van, tehát ők sem mondhatják ki biztosan valakiről, hogy hova kerül, mert ez egyedül Isten kegyelmén múlik.