Valószinű, hogy a Hit Gyölekezetében én is elesnék meg hasonlók ha elmennék oda?

Jel 1:17

Igen. Kerdezzel nyugodtan majd valaszolok ha tudok.

https://www.youtube.com/watch?v=zil79QhbgkY

Én a "honnan lehet megtudni" kérdésedre mondom, hogy elsősorban nem a GYK oldaláról, bár ezúttal korrekt válaszok születtek, ami az eddigiekhez képest üdítő kivétel. Első sorban a Biblia az, ami eligazít, másrészt a személyes tapasztalat. Én hónapokig jártam a Gyülekezetbe, és körülöttem sokféle megnyilvánulást láttam, amit hitelesnek is ítéltem, de én egyszer sem estem el, sem más módon nem nyilvánult meg rajtam semmi. De szinte kézzel fogható volt Isten jelenléte. Először akkor estem el, amikor Németh Sándor előre hívta azokat, akik szeretnének megújulni. Tele voltam okoskodásokkal, és szinte semmit nem tudtam a kenet működéséről. A hit tanításait ismertem, és nem értettem, hogy hogyan tudom hit által átvenni Isten áldását a kézrátétel által. Minden istentiszteleten az emelvénnyel szemben helyezkedtem el a "kakasülőn", ahol ugyan nyáron akár 40 fok is volt, de jól rá lehetett látni az eseményekre. Mindig nagy érdeklődéssel figyeltem, amikor kézrátétellel imádkoztak az emberekért. Hamar feltűnt, hogy nem mindegy, hogy ki imádkozik. Amikor Németh Sándor imádkozott, akkor alig volt olyan ember, aki állva maradt volna, amikor más imádkozott, akkor többnyire állva maradtak az emberek. Próbáltam intellektuálisan feldolgozni a dolgot, de mindig elakadtam azon, hogy hogy tudják az emberek a hitüket jobban használni az egyik esetben, mint a másikban. Aztán megértettem. Amikor előre mertem menni én is, azon rágódtam, vajon tudok-e majd hinni abban a pillanatban, amikor sorra kerülök. Csak annyi történt, hogy Németh Sándor annyit mondott, hogy "Jézus nevében!" és azt vettem észre, hogy elkezd távolodni tőlem, én pedig a padlón kötöttem ki. Semmiféle különösebb hitet nem gyakoroltam, nem is voltam abban az állapotban. Annyit tettem, hogy a sorba való beállásommal kiszolgáltattam magam annak a kenetnek, ami végül is külön hit nélkül betöltött. Isten jelenléte egy koncentráltabb mértékben töltött be, mint amit korábban megtapasztaltam. Ugyanaz az erő, de nagyobb mértékben. Az elesésen kívül semmi más nem történt, de rendkívül derűs állapotba kerültem. Szerettem volna, ha ez nem múlik el soha. Ám a feldobottság idővel elillant és egy kellemes emlékké vált. Innentől fogva, ahányszor alkalmam adódott, minden alkalommal előre mentem, hasonló eredménnyel. Ekkor még nem voltak különösebb megnyilvánulások, legfeljebb a gonosz szellemek rendeztek időnként némi ribilliót. Aztán volt egy pont, amikor leszállt a Gyülekezetre az új kenet, és az emberek elkezdtek hangosan nevetni, ahogy megérintette őket. Én hitelesnek találtam. Ilyenkor, bár velem soha nem fordult elő hasonló, de Isten jelenléte nagyon erősen tapasztalható volt a számomra is. Még két év telt el, míg velem is megtörténtek hasonló dolgok. Innentől kezdve hónapokig vissza-visszatért, aztán elmaradozott, és csak ritkán fordult elő. Azóta is előfordul, de csak ritkán, amikor a kenet leszáll a Gyülekezetre. Volt olyan, hogy felpattantam a helyemről, és körbeszaladtam a Gyülekezetben. Aki ismer, az tudja rólam, hogy soha nem keresem a feltűnést, és az ilyesmi egyébként idegen tőlem, akkor azonban egyáltalán nem esett nehezemre, és szinte csalódott voltam, amikor véget ért. Ennyi idő távlatából azt tudom mondani, hogy soha, egyetlen alkalommal sem fordult elő olyan, hogy a Hit Gyülekezetében jelenlevő kenet az akaratom, és beleegyezésem nélkül csinált volna velem bármit is. Azaz nem kell attól félni, hogy bemész oda, és rád ugrik egy láthatatlan erő, amelyik a megkérdezésed nélkül nevetségessé tesz. Ezt a Hit Gyülekezete ellenségei terjesztik, hogy ne kelljen választ adniuk a saját híveiknek arra, hogy náluk miért nem működik Isten ereje.