Isten azért teremtett minket, hogy megoszthassa velünk az élet szép dolgait, amiért ugye tennünk is kell és valószínű célja is van velünk?

Gondolom mert az embernek szabad akarata van..

A dolog meg valószínűleg nem ilyen egyszerű.

Egyáltalán miért van háború?

"de a háborúkba miért nem avatkozik bele,akadályozza meg?"

Mert szereti nézni az emberi szenvedést. Legalábbis én kénytelen vagyok erre következtetni, mivel az egész világon a szenvedés dominál.

Vidiripi

Igen az embernek szabad akarata van.

Miért van háború? Miért van az hogy az ember háborúzik? De tényleg miért?

Mondhatná azt is szabad akaratából hogy én nem fogok embert ölni. Akkor meg kivégzik mert megtagadta a parancsot. Hát nem abszurd?

A Teremtő nem szereti sem az erőszakot sem a szenvedést. Ha így lenne akkor miért úgy alkotta meg az embert és lakhelyét hogy az életet élvezni lehessen? Akkor már eleve olyat csinál ahol csak szenvedni lehet. Vagy nem?

Nos a Bibliában le van írva hogy a Teremtő az ember életmódját hogyan tartja helyén valónak. Az már nem az ő hibája hogy az emberek nem úgy élnek ahogy azt ő meghagyta nekik.

Kicsit olyan ez mint a KRESZ ha nem adod meg az elsőbbséget akkor előbb utóbb baleset fog érni. De az a te döntésed s nem az Istené.

Isten nem Big Btother, nem egy valaki, aki az emberek ügyes-bajos dolgába avatkozna. Isten a Vezérlő Alapelv mindenben, tehát bennünk is. Isten tudatos megnyilvánulása bennünk (a lelkünk), előzékeny, tiszteletben tartja szabad akaratunkat, segít, megvéd bennünket de nem akaratunk ellenére.

Isten tehát csak úgy osztja meg velünk az élet szép dolgait, ha mi megengedjük neki, és ez a mi teendőnk: megengedni Istennek, hogy áldása bőségét kiárassza ránk.

Kérdező:

"45,6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az Úr, nincs más!

45,7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr, cselekszem mindezt."

Mit tehetnénk még hozzá, hogy érthető legyen? Isten nem egy valaki, egy valakinél, egy személynél minden tekintetben végtelenszer nagyobb, és nem avatkozik bele ügyes bajos dolgainkba, de jelen van bennünk mint a lekünk, a vezérlő alapelv vagy isteni kilétünk (ön-)tudatunk, vagy a Krisztus bennünk. Tevékeny tudatban, képességekben és lehetőségekben szükségleteinkhez mérten csökkentve.

Az ember valójában Isten fejleménye, nem teremtménye. Mint az ezeréves fa legfrissebb hajtása, ugyanabból a magból származik, ugyanaz az élet van benne, ugyananak a vezérlő Alapelvnek engedelmeskedik.