Karizmatikus keresztyének válaszát várom! Isten szerinti gyógyulás vagy természetes orvosok által esetleg gyógynövények?

A bor valóban rendbe teszi a gyomrot. A minőségi vörösbor kifejezetten egészséges!

A betegség megelőzésben hiszek, amihez kiegyensúlyozott alázatos életvitelt kell folytatni.

A mai Magyar valóságban nehezen tudom elképzelni, hogy ha komoly bajom van és orvoshoz megyek, netán kórházba kerülök, akkor meggyógyulok.

Én is abban hiszek, hogy a Szent Szellem temploma vagyunk, és ezért vigyázni kell a testünkre, az egészségünkre.

A gyógynövényekkel kapcsolatos tudás már csak nagyon kevés embernek van meg. Sajnos.

Eszembejut erről egy vicc:

Van egy falu, amit nemsokára elönt az árvíz. Annak a falunak van egy papja, és ő a hír ellenére a templomban marad. Kis idő elteltével odamegy teherautóval egy pali.

- Plébános úr, jöjjön velem, ha nem akar meghalni!

- Fiam, ne foglalkozz velem, mentsél mást, engem az Isten majd megsegít.

Kis idő elteltével a pap fölmegy a toronyba. Az árvíz már a templom közepéig ér. Egy motorcsónakkal egy újabb pali érkezik.

- Plébános úr, jöjjön velem, ha nem akar meghalni!

- Fiam, ne foglalkozz velem, mentsél mást, engem az Isten majd megsegít.

A pap vízbe fullad. Találkozik Istennel és megkérdezi tőle:

- Uram, miért nem mentettél meg?

- Én mindent megtettem, küldtem utánad teherautót, motorcsónakot.

Aki nem akarja elfogadni az orvostudományt, arról pont ez a véleményem...

"meg van irva, ne kisertsd a te Istenedet"

Nem szedni vitamint, nem elmenni orvoshoz... pont annyira istenkisertes, mint reggel nem kinyitni a szemunket, arra varva, hogy majd isten szol, ha a fal elottunk van.

Nekem is eszembe jutott egy vicc, de már régen hallottam.

Két misszionárius járja a dzsungelt. Egyszer csak odaérnek egy folyóhoz, ami útjukat állja, de csak egy rozoga híd vezet át rajta. Az egyik misszionárius gondolkodás nélkül rálép a hídra, és óvatosan átmegy rajta. A másik térdre esik, és elmond egy imát. Ezután bátran lép rá a hídra, de amikor már-már átjut a túlsó oldalra, leszakad alatta a híd és messzire elsodorja a víz, mire ki tud kecmeregni belőle a másik misszionárius segítségével. Mikor kifújja magát, megkérdezi:

- Hogyhogy alattam leszakadt a híd, pedig imádkoztam előtte, alattad pedig nem, holott nem is imádkoztál?

- Úgy, hogy én már otthon imádkoztam reggel, míg te aludtál.

Valóban nem könnyű téma a hit. De nem önmagában bonyolult, hanem az európai ember lett túl bonyolult a hit egyszerű igazságának a megértéséhez. Ráadásul hozzájárul ehhez az is, hogy a hitet misztifikálták. Ám a Biblia szerint "kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Ef 2,8-9) Eszerint a valódi hit Isten ajándéka az ember számára, és nem cselekedetei jelentik a forrást. Ez azt jelenti, hogy az ember nem tud a hit hiányán, vagy a mértékén közvetlenül segíteni, ha ez mérték alatti. Pál ezt mondja a Róma 12,3-ban:

"Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét."

Ez is alátámasztja az előbbi megállapítást, miszerint a hit adatik, nem pedig mi termeljük ki magunkból. Amit Károli feljebb való bölcselkedésként aposztrofál, az az eredetiben a "hüperphroneó", ami azt jelenti, hogy túlbecsüli önmagát, beképzelt, gőgös. A bölcselkedésként fordított "phroneó" jelentése is, gondol, vágyik valamire, érez, érdeklődik valami felé. Eszerint a Pál által a Róma 12,3-ban leírt ember olyan személy, aki túlbecsüli a lehetőségeit, és a saját aktuálisan rendelkezésre álló hitének a szintje fölé akar menni, azaz olyat szándékozik tenni, amit a hite most még nem bír el. Ezzel szembeállítja a józan gondolkodást, ami felméri a lehetőségeit, és nem megy bele olyan szituációba, ami a jelenlegi hitét derékba törhetné.

Hála Istennek, nincs előre maximalizálva egy adott ember hite, azaz ha nincs, beszerezhető, illetve ha kicsi, akkor megerősíthető. Ám nem úgy történik, ahogy az ember lemegy a pincébe tüzelőért, és nem is a hit erejének a megfeszítése vezet eredményre.

Azt is mondja Pál, hogy "a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje (Rémája - azaz kijelentése) által" (Rm 10,17) Vagyis az ember hitének a forrása az Isten Beszéde, annak is a Szent Szellem által megelevenített formája, nem pusztán a betű. De ha valaki újjászületett, az ha jó motivációval olvassa a Bibliát, Isten Szelleme tanítani fogja, és a Biblia-tanulmányozás intenzitásának a mértékében fel is építi az ember hitét. A kulcs a taníthatóság, a kitartás és az engedelmesség, mégpedig ebben a sorrendben. Hiába akar az ember engedelmeskedni, amíg nem értette meg Isten akaratát. Az pedig időt igényel, ezért szükséges a kitartás. Ha azonban az ember nem hajlik a szóra, akkor csak az idejét pocsékolja. Egyenes arány van a minőségi Bibliaolvasás, és az ember hitének a mértéke között. Azért mondom, hogy minőségi, mert a "betű megöl, a Szellem pedig megelevenít" (2Kor 3,6). Van, aki rosszabb állapotba kerül a Biblia olvasása által. Ezek az emberek ellenállnak, ez a valódi ok.

Sokat lehetne erről még beszélni, de főleg azért írtam le ezeket, hogy választ tudjak adni a kérdéseidre. Az, hogy mi a hit és mi a hitetlenség, nem minden esetben egyértelmű. Amikor az ember hallott már arról, hogy Isten meggyógyítja az embert, olvasott bizonyságokat, az még nem adott neki hitet arra, ami által átvehető a gyógyulás. Mondható, hogy hitetlen, de nem rossz értelemben. A rossz értelemben való hitetlenség ellenáll Istennek, nem csupán a hit hiánya. Mégis, ha ebben az állapotában enged a kárhoztatásnak, és nem megy el orvoshoz, ettől még nem fog meggyógyulni, mert ez még nem hit. Azaz amikor az ember hitének a mértéke alacsony, akkor az a józan gondolat, és az Isten akaratának megfelelő cselekedet - ha jobban tetszik a hit cselekedete -, ha elmegy az orvoshoz, és követi az utasításait. De nem kell, hogy megmaradjon a hite ebben az állapotban. A hit növekedése azonban időt igényel. Van egy minimális időmennyiség, ami nem rövidíthető le, de rossz döntésekkel kitolható az ember teljes életének idejére. A józan ember figyelembe veszi a lehetőségeit, és ha kell, orvoshoz fordul, és nem kísérti Istent azzal, hogy hiányos hittel várja el Tőle, hogy beavatkozzon. De a józansághoz az is hozzátartozik, hogy mindent elkövet azért, hogy a hite mielőbb kifejlődjön és megerősödjön. Istennek nem az a tökéletes akarata, hogy a hívők ki legyenek szolgáltatva az orvostudomány korlátainak. Ám azt sem akarja, hogy bajba kerüljenek azok, akik még orvosi ellátásra szorulnak. Isten soha nem haragszik meg, ha orvoshoz fordulunk. De ha hit nélkül akarjuk átvenni Tőle azt, amit a működő hitre ígért, akkor csalódni fogunk, még akár meg is halhatunk. De ebben az esetben ki lenne okolható? Szerintem az, aki olyat várt el Istentől, amit Ő nem ígért meg.

Bocs, de mennem kell dolgozni.