Miért nem ítéli el a kereszténység (pontosabban a Biblia) a rabszolgatartást?
HA feltesszük, hogy a Szentírás az Úr szava, és feltesszük, hogy az Úr maga a megtestesült erkölcs, szeretet, humanizmus, JÓ, stb... akkor miért nem találunk a szent iratok között olyan kijelentést ami határozottan, minden kétséget kizáróan elítéli a rabszolgatartást? (például: "Ne tekintsd a másik emberi lényt tulajdonodnak, se nem jószágodnak." ) Ez azért egy teljesen hétköznapi dolog volt akkoriban, arrafelé...
Avagy miért nem tekintjük a Szentírás részének azokat a modern (nem feltétlenül keresztény) írásokat amik biztosítják az alapvető emberi jogokat?
Mi alapján döntünk arról, hogy a Bibliából mi a morális és mi nem, ha a Bibliát akarjuk az alapvető erkölcs forrásának tekinteni?
#2 de azt azért igencsak részletesen tárgyalja, hogy hogyan kell imádni, hogyan, hol, mikor, és milyen áldozatot kell bemutatni, hogyan kell étkezni, mikor kell mosakodni, stb... de olyan apróságról hogy "ne tarts rabszolgákat mert az erkölcstelen, és úrnak nem tetsző dolog" sehol sincs.
Úgy néz ki mint ha fontosabb volna neki, hogy megfelelő módon legyen imádva (egy mindenható lény akinek mondjuk tökre mindegy imádjuk-e avagy sem...), mint hogy megfelelő módon viselkedjünk mi, egymással. De ha tévedek, szólj.
Miért kellene elítélnie? A rabszolgatartás egy társadalmi-gazdasági berendezkedés, amiről ugyanúgy nem nyilatkozik, ahogy a feudalizmusról vagy a kapitalizmusról sem.
Egy rabszolgával is lehet emberhez méltóan bánni. Miért pont a rabszolgaságot ítélné el, és mondjuk a jobbágyságot, vagy a munkásosztályt miért nem?
Szia
Kérlek vedd figyelembe, hogy a bibliai időkben a "rabszolgaszág" szónak egyáltalán nem az volt a jelentése, mint amit az elmult 100 évben jelent, vagy amit ma jelent.
egy héber rabszolgát szabadon engedtek a rabszolgasága hetedik évében vagy a jubileumi évben, annak függvényében, hogy melyik volt előbb. Egy héber rabszolgával úgy kellett bánni, mint a béresekkel 2Mó 21:2; 3Mó 25:10; 5Mó 15:12. Azt a héber személyt, aki egy jövevénynek, egy jövevény egyik családtagjának vagy egy telepesnek adta el magát rabszolgának, bármikor vissza lehetett vásárolni. Ő maga is visszavásárolhatta magát, de más is, ha volt joga hozzá. A visszavásárlási árat az alapján határozták meg, hogy hány év volt még hátra a jubileumi évig vagy a szolgaságának hetedik évéig 3Mó 25:47–52; 5Mó 15:12. Ha egy héber rabszolga felszabadult, az urának ajándékot kellett adnia neki, hogy el tudja kezdeni az életét mint szabad ember 5Mó 15:13–15. Ha egy férfinak volt felesége, amikor rabszolga lett, akkor vele együtt a felesége is felszabadult. Ám ha az ura adott neki feleséget (nyilvánvalóan egy idegen asszonyt, akinek nem volt joga felszabadulni hétévnyi rabszolgaság után), a feleség és a gyermekei az uruk tulajdonai maradtak. Ebben az esetben a héber rabszolga dönthetett úgy, hogy az uránál marad. Ekkor a fülét átszúrták egy árral; ez volt a jele annak, hogy rabszolga marad időtlen időkig 2Mó 21:2–6; 5Mó 15:16, 17.
Ez csak egy nagyon szűk áttekintés. Még lehetne írni a rabszolganőkről is.....
Nézd már meg bárhol a neten, hogy mi a Biblia pontos definíciója.:-) Mindenki a szabad választás alapján úgy dönt, ahogy akar a tekintetben, hogy mit fogad el belőle morálisnak, alapvető erkölcsi útmutatásnak, és mit nem. Fölösleges olyasmit számon kérni rajta, ami a forrásanyagok keletkezése és a kanonizáció idején egyszerűen nem volt téma, pláne részletes büntetőkódexet.:-) Egyébként számomra az a kulcsmondat belőle, amit idéztem is az előző hozzászólásomban, abban minden benne van, és ezt a mondatot így sehol máshol nem olvashatod - egészen egyszerűen azért, mert ha kicsit átgondolod, mit jelent, rájössz, hogy nincs gyarló földi halandó (talán néhány ritka kivételtől eltekintve), aki maradéktalanul képes lenne rá.
Egyébként nem vagyok vallásos, egyik ember alkotta egyházhoz sem tartozom, bár a teljes ateizmussal sem értek egyet. A Bibliát fontos és érdekes forrásműként olvastam el, még kamaszkoromban, mert kíváncsi voltam rá.
2-es
KZitus: Sajnos nem győztél meg, hiszen továbbra is rabszolgaságról van szó, azaz a másik ember "tulajdonnak" való tekintéséről. Arról nem beszélve hogy a 6-7 éves törvény csak a héber rabszolgákra vonatkozott, a nem héberekre semmi ilyen szabályozás nem érvényes. Ott is úgy van írva hogy "ha héber rabszolgát VÁSÁROLSZ..." ezt nem tűnik úgy mint egy határozott idejű alkalmazotti jogviszony, egy béres, vagy napszámos esetében.
Igazából a rabszolgatartás, és ember-kereskedelem elítélését hiányolom, egy olyan könyvből ami elvileg Isten szava.
HA elismerjük, hogy tökéletlen, gyarló emberek írták, fogalmazták meg, akkor semmi bajom sincs. Lényeg hogy Ma, most nem azért nem tartunk (itt közép-Európában) rabszolgát, mert a Szentírás szerint az egy csúf dolog, hanem azért mert nem tartjuk erkölcsösnek, morálisnak (teljesen függetlenül attól, hogy a Biblia külön részletezi a rabszolgatartás szabályait...)
"HA elismerjük, hogy tökéletlen, gyarló emberek írták, fogalmazták meg, akkor semmi bajom sincs."
Pontosan így van.:-)
Itt Közép-Európában amúgy sincs nagy hagyománya a rabszolgatartásnak, bár a jobbágy - szabadságfokot tekintve - nem sokban különbözött tőle, különösen a röghöz kötés után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!