Ádám és Éva a pokolba került? Vagyis az ítélet napján mire számíthatnak?

Lehet, hogy számukra az ítélet nap akkor volt, az volt, amikor Isten kimondta a büntetésüket?, a halálukat?

Miért gondolod azt, hogy számukra lesz még egy ítélet nap?

Azt mondta Isten nekik, hogy porból lettek, és ismét porrá lesznek. Hol van itt pokolról szó?

Ádám és Éva volt már a pokolban, haláluk után oda kerültek. De amikor Krisztus a halála után alászállt a poklokra, kiszabadította őket is a pokol rabságából.

Krisztus feltámadt, Ádám, Éva és a többi ószövetségi igaz lelkét pedig Szent Mihály arkangyal vitte fel a Mennybe.

Krisztus kiszabadítja Ádámot és Évát a pokolból:

[link]

Ez nem a Bibliában szerepel, ezt a történetet az apostoli hagyomány őrizte meg.

Üdvözülnek!

"Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.(Mármint Ádámék)"1.Móz 4:26

"De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül"Jóel 2:32

Ádám és Éva, ítélet alatt haltak meg, ezért számukra nincs feltámadás, az örök nem létezésbe tértek, vagy is mint ha soha nem is éltek volna.

Ők Tökéletesek voltak, nekik nincs még egy "ítéletnap"

Hátez nem így értelmezendő.

Miért?

(1Mózes 4:26) 26 Sét is nemzett egy fiút, akit Énósnak nevezett el. Abban az időben kezdték hívni Jehova nevét.

Mivel az isteni nevet már az emberi történelem kezdete óta használják, ezért ami Énós életidejében történt, az nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy akkor kezdték Jehovát a nevén szólítani a hitben és a tiszta imádatban. Egyes héber tudósok úgy gondolják, hogy a Mózes első könyve 4:26-ban így lenne helyes fogalmazni: „kezdték becsmérlően . . .” vagy „akkor kezdődött a becsmérlés”. Előfordulhat, hogy Jehova nevét magukra vagy olyan emberekre kezdték alkalmazni, akik által látszólag Istenhez közeledtek. De az is lehet, hogy a bálványaiknak adták ezt a nevet.

Néhány, a héber nyelvterületen jártas tudós úgy véli, hogy ennek a versnek így kellene hangzania: „kezdték tiszteletlen módon” segítségül hívni Isten nevét, vagy „akkor kezdődött a tiszteletlenség”. A történelemnek arra az időszakára vonatkozóan a Jeruzsálemi Targumban ez áll: „Ez volt az a generáció, melynek napjaiban kezdtek vétkezni és bálványokat készíteni maguknak, és az Úr Szava nevet adták bálványaiknak.”

Énós napjaiban széles körben elterjedt Jehova nevének a helytelen használata. Az emberek valószínűleg magukra vagy bizonyos személyekre alkalmazták az isteni nevet, akiknek a közreműködésével látszólag Jehova Istenhez közeledtek az imádatuk során. Valamint a bálványokra is alkalmazhatták az isteni nevet. Sátán, az Ördög mindenesetre alaposan belerántotta az emberi fajt a bálványimádás csapdájába. Mire Énókh megszületett, az igaz imádat gyakorlása már ritkaságszámba ment. Bárki, aki — mint Énókh is — élte az igazságot, és prédikálta is, nem volt túl népszerű, és éppen ezért az üldözés célpontja lett. (Vö. Máté 5:11, 12.)

Jehova nevének segítségül hívása” a későbbiekben azt jelentette, hogy az emberek káromlóan, vagy lealázó módon kezdték használni ezt a nevet. Ez nyilvánvalóan a vallásos képmutatás esete volt.

Érdemes az előttem író tanú hozzászólását tüzetesebben átolvasni (figyelem, másolás következi!):

"Mivel az isteni nevet már az emberi történelem kezdete óta használják, ezért ami Énós életidejében történt, az nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy akkor kezdték Jehovát a nevén szólítani a hitben és a tiszta imádatban."

Tehát tagadja a Bibliát és a nyilvánvalóan szót használja, mivel semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésére, hogy igazolja az állítását, legkevésbé a Biblia, ezért a jól bevált jehovista taktikát alkalmazza, hogy egy elméletet, ami az ő elméletük, tényként közölje.

"Egyes héber tudósok úgy gondolják, hogy a Mózes első könyve 4:26-ban így lenne helyes fogalmazni: „kezdték becsmérlően . . .” vagy „akkor kezdődött a becsmérlés”. "

Kik azok az egyes héber tudósok? Mert nevet nem ír, csak mint egy pletykalap, az alapot és információt nélkülöző hírértéket igyekszik betonbiztos infónak eladni.

"Előfordulhat, hogy Jehova nevét magukra vagy olyan emberekre kezdték alkalmazni, akik által látszólag Istenhez közeledtek. De az is lehet, hogy a bálványaiknak adták ezt a nevet. "

Előfordulhat. Lehet. Olyan szavak, amik a feltételezéshez tartozik. Mivel közel sem biztos.

"Néhány, a héber nyelvterületen jártas tudós úgy véli, hogy ennek a versnek így kellene hangzania: „kezdték tiszteletlen módon” segítségül hívni Isten nevét, vagy „akkor kezdődött a tiszteletlenség”."

Már megint anonim forrásra hivatkozik, de már pofátlanul szembe menve a Biblia szövegével! Itt már konkrétan megfordítja az Ige jelentését! Miért is vajon? Hogy igazodjon az első mondatban leírt hazugsághoz. De még mindig semmiféle tényt nem közölt!!!!

"Énós napjaiban széles körben elterjedt Jehova nevének a helytelen használata."

A Biblia sehol sem ír ilyesmit, ez már a hozzátoldás, a hazugság egyre nagyobb térfoglalása és nézzük is meg mit hoz ki a legvégére a Biblia szöveg ferdítéséből, a meg nem nevezett tudósokra való hivatkozással:

"Ez nyilvánvalóan a vallásos képmutatás esete volt."

Na így működik a jehova tanúi szervezet.

Egyrészt nem létezik pokol. Nem kell elképzelni egy tüzes kemencét ahol a rosszak égnek. Az egy metafora csak. Ádám és Éva Jehova Isten ítélete alatt halt meg, akár Szodoma és Gomora lakói vagy az özönvízkor elpusztultak, így nem támadnak fel.

Másrészt ítélet nap sem úgy működik. Armageddonkor a gonoszakat Isten megsemmisíti és a halottakat feltamasztja (a kivételeket nem) hogy megmérettessenek. Ha elfogadják Istent, életnek örökké, ha még nem akkor elpusztultak.

Harmadrészt. Ne bántuk se a tanukat sem a katolikus se senkit. "így működik a tanúk szervezete"... A katolikus meg hogy!? Bemegy a bűnös ember, meggyón egy még bűnösebbnek azzal a reménnyel hogy Isten is megbocsát neki. De ez lalkiismeret kérdése. Felnőtt ember eldölti miben hisz csak kell látni azért a csorbát is.