Hogy alakíthatnék ki magamban teljes hitet az Úrban [lent]?

Szerintem a Bibliától nem fogod megtalálni a szívedben. Lehet, hogy a miséktől sem. Az ok egyszerű: eddig nem jártál, és van más megoldás. Imákra sincs szükség, legfeljebb ha majd megtalálod és jól esik majd hozzá szólni.

Ami nekem bejött:

Ahogy járod a világot, ezt a fantasztikus helyet, mindenhol Őt kell keresni - a fakadó rügyekben, a felkelő napban, a madarakban, a csigaházakban, más emberek szemében... és végül önmagadban is megtalálod. Mindenhol ott van, mindig elérhető, mert belőle és általa létezik az univerzum. Sok ilyen apró felismerésből, hétköznapi csodából eljutsz odáig, hogy életelemeddé válik a tudat, hogy Isten ott van, a része vagy, s egyben ő is a részed. Ettől már csak egyetlen apró lépés az univerzális szeretet, az Egység megtalálása - mert ezen keresztül létezik maga a világ. Ez a szeretet pedig Isten műve. :)

Pogány hitetlenként indultam. Egyszer azonban az Úr fényes látomás keretében beszélt hozzám és megmutatta milyen is az a szeretet, amiből a világot szőtte. Azóta nem tudok másban hinni. Talán még annyi, hogy eleve úgy keresd, mintha már meg is találtad volna. :)

Béke

Én is ateistaként kezdtem. Ismerős a vágyakozás, ami benned van. Én annak idején őszintén imádkoztam Istenhez, hogy ha tényleg létezik, hadd tudjak erről megbizonyosodni. Imádkoztam is, mindig úgy, hogy "Istenem, ha egyáltalán létezel..." Kértem tőle többször nyugalmat a szívembe, és megadta! Jó volt egy-egy ilyen imádság után megkönnyebbülve érezni, ahogy béke és öröm áraszt el.

Kérd Istent, és válaszolni fog. Ma már teljes hittel igaznak látom Jézus tanításait. Ő egyébként messze nem foglalkozott a külsőségekkel (böjt, csináld ezt, csináld azt).

Életem legjobb döntése volt, amikor átadtam az életem feletti uralmat Istennek és az ő fiának, Jézusnak. Az értékrendemet egy az egyben lecseréltem az őáltala tanítottra. 18 éve tértem meg. Gyökeresen máshogy alakult az életem, mint ahogy enélkül lett volna. Hálás szívvel gondolok arra, mi minden jó származott abból, hogy Isten gyermeke lettem. Tudom, mert nyilvánvaló, hogy 15 éves jó házasságom is ennek köszönhető - férjem és én teljesen máshogy gondolkozunk, mint ez a világ.

A férjem hasonló családban nőtt fel, mint te. Neki is szüksége lett 30 éves korában orvosra, gyógyszerre. A hite hozta ki abból az állapotból, máig állítja. Hitte, hogy Jézus a betegségénél is hatalmasabb, és benne bízhat. A doktornő azt mondta, hogy az olyan fokú szorongásos depresszióból a betegek 80%-a már nem gyógyul meg. A férjem meggyógyult.

Hívő keresztények között mi jó barátokra találtunk. A komolyan megtért emberek hamar közel kerülnek egymáshoz - olyan, mintha világítanánk, könnyen felismerjük egymást egy rövid ismeretség után. A közös értékrend miatt olyanok vagyunk egymásnak, mint a nyitott könyv.

Röviden: én még nem láttam olyan embert, aki megbánta volna, hogy életét felajánlotta Jézusnak. Nekem ez nagy lökést adott abban, hogy merjek megtérni. Ez egy óvatos, tétova, de életre szóló döntés volt akkor részemről. Életem legjobb döntése volt.

"Én vagyok az út, az igazság és az élet." mondta Jézus. Az én élettapasztalatom ezt teljes mértékben alátámasztja.

Hasonló problémáim voltak, mint nekem. Ha nem hinnél az Úrban, akkor nem tetted volna fel ezt a kérdést, természetesen a hitedet mélyíteni kell.

Tökéletes választ adtál magadnak. Olvasd a Bibliát! Méghozzá az Újszövetséget, úgy az elejétől a végéig :-)

Így ízelítőként a 91. zsoltárt ajánlom, nekem is úgy ajánlották ezt, mikor rossz állapotban voltam...

Eleinte ennyi és ugyan nem kötelező, de nagy segítségedre lenne, ha valamlyes közösségbe eljárnál.

előző vagyok.

Még annyit, hogy nem javasolnám a katolikusokat, persze van köztük is igaz hitű ezt nem vitatom, de én katolikus neveltetést kaptam és sajnos a legtöbb katolikusnál azt vettem észre, pl. öreg nénik a templomba, hogy csak pletyózni járnak oda meg, hogy a hét egyéb napjain nem élnek úgy ahogy kellene, még egyszer a hangsúlyozom, hogy vannak kivételek, mint mindenhol. Amúgy mielőtt elmész valahova olvasd el a hitvallásukat, nehogy mellé nyúlj, de elsősorban úgy gondolom, hogy egy igaz hit van és ha olyan vallást választasz ami nem tér el a Biblia tanításaitól, nem ferdíti el, nem vesz el belőle, akkor jó helyen leszel mindenképp és csak rajtad múlik.

Jah! És szűrd meg a válaszokat amiket itt kapsz, nem csak ennél a kérdésnél , hanem általában, egy kezdő hitét gyakorló embert könnyű becsapni félrevezetni, pl. Jehovák... Szóval úgy gondolom, hogy bár persze használd nyugodtan az oldalt, ne ezt tartsd mérvadónak, hanem keress valakit, akiben megbízol és konyít is a témához és azzal beszéld mega fonos kérdéseidet. És igen a megtérésnél kezdődik minden. El kell fogadni, hogy Jézus Krisztus a mi bűneinkért halt meg a kereszten és meg kell bánni a bűneinket, beszélgess el Vele imádkozás közben és kérd, hogy bocsássa meg neked ezeket a bűnöket. Fontos, hogy teljes szívedből bánd meg őket és törekedj is az életben,hogy Neki tetsző életet élj. Nem úgy működik ez, hogy élsz tovább úgy ahogy eddig esténként meg megbánod a bűneidet. Törekedni kell, hogy ne kövess el újabbakat és még egy fontos dolog, hogy ne legyen harag a szívedben. Senkit nem gyűlölhetsz. "Szeresd felebarátodat!" Ezt nem viccből mondta az Úr, mint sok mást sem. Nekem ez volt a legnehezebb és mikor sikerült akkor tértem meg.

Én sem rég tértem meg. Ha hiszel Istenben, attól még nem tértél meg ezt azért fontos megemlíteni ez annál kicsit bonyolúltabb, nagyjából amit leírtam. Sok sikert és ha godnolod írhatsz privit 21,5 éves lány vagyok. :-)

21:03 Írtad fent vasárnaponként misére lehet járni. Misére? Gyerekként sajnos voltam karácsonyi misén és vasárnapi misén is. A hideg falak között nem volt semmi. Az karácsonyi mise alkalmával mki azt nézte ki miben van. Sokan úgy voultak és vonulnak, mint a páva a bundájukba és a karácsonyfa kinézetű ékszereikben.

Karithy szavait tudom idézni:

Gyermekkoromban elszántam magam,

Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben

Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,

Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Rám a mai napig nem volt semmien hatással a vallás és a hideg, rideg templom falai között sem találtam semmit; békét, nyugalmat főleg nem.

De pl. ha meglátok egy nemzeti színű zászlót, akkor a sírás kap el és pl. egy 56os emlékműtől is. Én az őseink erejében hiszek. Nagyon szeretem a hazámat többek között is ezért lettem történész. Olyan csodálatos érzés szeretni a hazát és a csodálatos történelmünket. Amit emberek alkottak.

http://www.youtube.com/watch?v=x94tpIVoJJ8 <-- csodálatos vers a hősi 1956osok emlékére.

Én az emberekben hiszek és nem istenben és a történelem erejében.. :((((