Hogyan tudnám legyőzni magamban az irigységet, amikor egy barátnőmnek van barátja, én meg szinglik vagyok?

Nyílván játszmáztok...szerintem kettőn múlnak ezek a dolgok, talán a barátnőd is kimutatja (nem szóval, gesztusokkal), hogy nézd nekem van, neked nincs. Tiszteletreméltó hogy észrevetted, mások nem képesek megfogalmazni magukban, csak érzik, hogy valami nincs rendben a barátságukkal, persze többnyire olyankor, ha a fiú téma előjön. Az én tanácsom, hogy sz@rd le. Nem túl szép megfogalmazás, de nem tudsz mit tenni, van pasija, és? Ettől te se kevesebb, se több nem leszel. Kevesebb csak attól, hogy irigy vagy, a negatív érzések hosszútávon felemésztik az ember jó közérzetét, jókedvét.

Nekem is volt egy barátnőm, hosszú kapcsolatban élt a barátjával, és nekem is hosszú időbe telt megemészteni, hogy szívesen találkoznék a barátnőmmel, de nem ér rá a barátja miatt, nekem innen indult ki a féltékenységem, főleg, hogy én akkor "szingli" voltam, úgy másfél évig. Egyszercsak nem foglalkoztam vele többet, mármint azzal, hogy a barátjával van, meg ha rá is ért a találkozóra, jött a fiú is, végig nyalták falták egymást, akkor is, ha hárman voltunk. Ez nekem nem tetszett, olyan gesztusokat láttam bele én is, hogy nézd nekem van ami neked nincs, és mennyire jó nekem. Hát mondhatom nem volt jó érzés, természetes hogy a harmadiknak (nekem) ilyen esetben nem kellemes az együtt töltött idő, ha egy csókolózó párral ül szemben, és beszélgetni nem nagyon lehet. Kellemetlen volt, de a mai napig is a legjobb barátnőm, az idő segített, hogy ilyen ellenérzések elmúljanak, de sok időbe telt. Magyarul: ne foglalkozz vele, nem éri meg, és ha ilyen kellemetlen szituációba csöppensz mint én is régen, egyszerűen szólj, hogy hé, beszélgetni jöttünk, ezt folytassátok otthon.

sose legyen nagyobb bajod.

Amúgy a szingli az egy életmód, csak mert épp nincs barátod, nem vagy szingli. Szingli az, aki tudatosan nem keveredik tartós kapcsolatba, a karrierjét építgeti, kötetlenül szórakozik.

Én is hasonló cipőben járok, és mondhatom: k**va sz*r érzés. :( Nekem nincs senkim egy éve, azt hiszem, nem is vagyok kész egy kapcsolatra, bár van kiszemeltem. A barátnőmnek most lett egy kapcsolata, ez az első komolyabb neki (olyan igazán komoly még nekem sem volt egyébként).

Mondtátok, hogy le kell sz*rni. Ha ez ilyen könnyű lenne! Sajnos nem tudom egyelőre feldolgozni, hogy régen napi kapcsolatban voltunk, most pedig a telefont se veszi fel egy csomószor. Tudom, hogy szeret engem attól még, csak egyszerűen most betölti az életét a párja.

És még azt se mondom, hogy érzékelteti velem, hogy bezzeg neki van pasija, nekem meg nincs. Egyáltalán nem ilyen, meg mindig kedves, biztat, amikor találkozunk, hogy lám, neki is nehezen jött össze, de összejött, biztos nekem is össze fog. Szóval nem változott a viselkedése, csak tényleg annyi, hogy nem vagyok most olyan fontos neki.

Bocsi, kérdező, az offolásért, okos tanácsot nem tudok mondani, csak megosztottam veled a sztorimat, hogy én is hasonló cipőben járok. Nehéz ez, megértelek...