Keresztényként melyik a helyes eljárás egy súlyosan beteg emberrel kapcsolatban?

Ha valakinek egyik napról a másikra annyira lebénulna a szerette, hogy nem képes mozogni többet (nem képes tisztálkodni stb.), szinte teljesen siket/néma lesz az illető, akkor az ilyen embert életben kell tartani, ha csak a fizikai fájdalmak maradtak számára és a kevés öntudat, hogy a családja mennyire szenved ő miatta (első sorban lelkileg)?

Tehát ápolni kell az ilyen embert évtizedekig és éreztetni, hogy mennyire fontos? (Ha igen, mennyi időt kell vele tölteni és hogyan?)

Vagy jobb inkább átsegíteni az életből az örök békességbe?