Kedves keresztények, hogyan kell valakit rettentéssel megmenteni? És mi alapján kell könyörülni némelyeken?

Érdemes legalább néhány fordítást összevetni:

(22) A kételkedőkön könyörüljetek,

(23) amazokat viszont mentsétek meg, ragadjátok ki őket a tűzből! A többieken pedig könyörüljetek, ám félelemmel, s borzadjatok még a ruhától is, amit a testük beszennyezett!

vagy pedig:

(22) Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak;

(23) másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek.

továbbá:

(22) Utasítsátok rendre a kétkedőket.

(23) Másokat mentsetek meg és ragadjátok ki őket a tűzből. A többieken pedig könyörüljetek szent félelemmel, de utáljátok még a testük által megfertőzött ruhát is.

stb...

A "rettentés" tehát nem a megmentés módjára vonatkozik, hanem a megmentő hozzáállására.

Könyörülni pedig azokon a némelyeken kell, akiknek erre valóban szükségük van, mert másképp nem lehet segíteni rajtuk.

Szia

Akkor értjük meg Júdás levelét, ha átfogóan nézzük az egészet. Akkor érthetőbb lesz az a rész is, amelyiket idézted belőle.

Amikor Júdás megírta a levelét, addigra kritikussá vált a helyzet. Erkölcstelen, állatias emberek lopództak be a keresztények közé, és ’az Isten ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé változtatták’. Júdás ezért Isten szellemének a hatására eltért az eredeti szándékától, és nem a keresztények közös megmentéséről írt, vagyis arról, hogy Isten elhívta őket az égi Királyságába. Buzdító szavaival segítette a hívőtársait, hogy ellen tudjanak állni a gyülekezeten belüli romboló hatásoknak. Bátorította őket, hogy vívjanak „kemény harcot a hitért” azáltal, hogy szembeszállnak az erkölcstelen emberekkel, megőrzik tisztának az imádatukat és a viselkedésüket, és ’szent szellemmel imádkoznak’ Júdás 3, 4, 19–23.

A bűnös angyaloknak, Szodoma és Gomorra lakosainak, Káinnak, Bálámnak és Kórahnak a példájára utalva Júdás meggyőzően bizonyította, hogy Jehova ítélete utol fogja érni az istenteleneket, ahogy utolérte a hűtlen angyalokat és a hajdan élt gonosz embereket is. Leleplezte azokat is, akik aljas módon igyekeztek megfertőzni a keresztényeket Júdás 5–16, 19.