Milyen célból írták meg az Eszter könyvét?

Mardokeus és Eszter családfáját visszavezeti a Benjámin törzsbeli Kishez (2:5–7).A könyv nyelvezete késői héber, sok perzsa és arám szóval és kifejezéssel keverve. Ez a stílus megfelel a Krónikák, az Ezsdrás és a Nehémiás könyve stílusának, és teljesen összhangban van azzal a korszakkal, amelyben írták.

RÖVIDEN összefoglalva, ebben a könyvben Perzsia királyának, Ahasvérusnak (egyesek szerint I. Xerxész) történetéről van szó, akinek engedetlen feleségét, Vástit a zsidó Eszter, Mardokeus unokahúga váltotta fel. Az agági Hámán összeesküvést szőtt Mardokeus és az összes többi zsidó megölésére, de végül is őt akasztották fel arra az akasztófára, amit készített, Mardokeust pedig előléptették miniszterelnökké, s a zsidók megszabadultak.

Nem.

Márdokeus bebizonyította, hogy hű maradt Jehovához,

És Eszter sem tért el csak azért mert Zsidó származású volt. Gyakorlati értéke, hogy ha valaki Isten népe közül elkerül valahová, nem kell azonosulni más népekkel, maradjon meg az Igaz Isten imádatában

Szerintem többet foglalkoztál a Biblia kritikájával, mint az olvasásával. Azért írták az Eszter könyvét is, hogy olvasd, és elmélkedj rajta, nem pedig azért, hogy boncolgasd, vagy kritizáld.

"A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."(2Tim 3,16)

Amíg ebben nem hiszel, addig tulajdonképpen mindegy, hogy miért veszed a kezedbe a Bibliát.

Szia

kicsit kutattam a témában, és ez találtam. Elküldöm neked:

Ki írta? A Szentírás nem beszél arról, hogy ki írta Eszter könyvét. Néhány tudós szerint Ezsdrás volt az írója, de a bizonyítékok alapján inkább Márdokeus. Ő ismerte a legjobban azokat a részleteket a saját életéről és Eszteréről, amelyekről a beszámoló ír, és ő tudta a legjobban, hogy mit tett Hámán családja, nem beszélve arról, hogy mi történt Susán várában. Miután a perzsa kormány legfőbb minisztere lett, hozzáférhetett a beszámolóban említett hivatalos dokumentumokhoz. Ha Dániel, Ezsdrás és Nehémiás, akik ugyancsak hivatalos tisztséget töltöttek be a perzsa államban (csak más időszakban), bibliai könyveket írtak, amelyekben beszámoltak arról, hogy mi történt a zsidókkal ennek a világhatalomnak az uralma idején, akkor igen valószínű, hogy Jehova támogatásával Márdokeus írta Eszter könyvét.

Milyen történelmi korban játszódik? A beszámoló szerint az események Ahasvérus király idejében játszódtak, aki akkor uralkodott, amikor a Perzsa Birodalom területe Indiától Etiópiáig terjedt, és 127 tartománya volt (Esz 1:1). Ez alapján, valamint azért, mert beletartozik abba a kánonba, amelyet Ezsdrás állított össze, három király jöhet számításba, akiknek az uralma idején történtek az események: I. Dáriuszé, I. Xerxészé és Hosszúkezű Artaxerxészé. Csakhogy mind I. Dáriuszról, mind pedig Hosszúkezű Artaxerxészről köztudott, hogy már az uralmuk 12. éve előtt is kedvelték a zsidókat. Ez viszont nem mondható el a könyvben szereplő Ahasvérusról, aki a jelek szerint nem nagyon ismerte sem a zsidókat, sem a vallásukat, tehát nem is kedvelhette őket. Ennélfogva az Eszter könyvében szereplő Ahasvérus I. Xerxész lehet, a perzsa Nagy Dáriusznak a fia. Ezért néhány bibliafordítás egyszerűen „Xerxész”-t ír „Ahasvérus” helyett (AT, Mo; lásd még: Esz 1:1, Szep., lábj.).

Eszter könyvében ennek a királynak az uralkodási éveit alighanem az apjával, Nagy Dáriusszal való társuralkodásától kezdve számítják. Mivel a könyvben található első esemény a király uralmának harmadik évében történik, és a beszámoló a király uralkodásának a fennmaradó éveiben játszódik, ezért nyilván az i. e. 493 és kb. i. e. 475 közötti időt öleli fel. (Lásd: PERZSIA, PERZSÁK: Xerxész és Artaxerxész uralma.)

Eszter könyve valamikor Xerxész uralmának a 12. éve után íródott, nagy valószínűséggel az uralmának a vége felé (kb. i. e. 475). A könyv élénk stílusa azt sejteti, hogy az írója szemtanú volt. Ráadásul mivel a könyvből az látszik, hogy az író hozzáfért az állami dokumentumokhoz (Esz 10:2), igen valószínű, hogy az Elám tartományban lévő Susánban íródott, amely akkoriban Perzsiához tartozott. Perzsa és káldeus szavak vegyülnek a héber szavak közé, ami ugyancsak arra mutat, hogy az előbb említett időszakban és Perzsiában íródhatott.

Ezsdrás valószínűleg magával vitte a könyvet, amikor i. e. 468-ban visszatért Babilonból Jeruzsálembe, mivel a jeruzsálemi Nagy Zsinagóga még a megszűnése előtt (kb. i. e. 300) belefoglalta a kánonba.

Hiteles és a kánon része: Némelyek kétlik, hogy Eszter könyve a bibliai kánonba tartozik, ugyanis a Keresztény Görög Iratok nem idézi, és nem is utal rá. De ez nem döntő érv, hiszen ugyanez elmondható más könyvekről is, amelyekről viszont megalapozottan állítható, hogy a kánon részei. Ilyen például Ezsdrás és a Prédikátor könyve. Többek között Szardeszi Meliton, Nazianzoszi Gergely és Athanasziosz voltak azok, akik Eszter könyvét nem foglalták bele a kanonikus könyvek felsorolásába. Jeromos, Ágoston és Órigenész viszont név szerint utaltak rá. Megtalálható a Chester Beatty-gyűjteményben, azon belül is Ezékiel meg Dániel könyvével együtt egy kódexben, amelyet minden bizonnyal i. sz. a harmadik évszázad első felében készítettek el. Nem úgy tűnik, hogy a zsidók vagy a korai keresztények bármikor is kétségbe vonták volna a hitelességét. A zsidó Bibliákban a legtöbbször a Hagiografában (Írások) található, a Prédikátor és Dániel könyve között.

A könyvbe később apokrif részeket fűztek. Néhány tudós a hagyományok alapján úgy véli, hogy a betoldások i. e. 100 körül kerültek a könyvbe, mintegy 300 évvel azt követően, hogy lezárták a Héber Iratok kánonját.

Eszter könyvét az a kritika érte, hogy túloz, amikor azt írja, hogy Ahasvérus az uralkodása harmadik évében egy 180 napig tartó lakomát rendezett (Esz 1:3, 4). Ám egyesek szerint azért tarthatott ilyen sokáig az ünnepség, mert a tartományokból érkező sok tisztviselő a kötelezettségei miatt nem lehetett ott egyszerre. A beszámoló igazából nem is azt írja, hogy a lakoma tartott ilyen sokáig, hanem azt, hogy a király 180 napon át mutatta be királyságának a dicsőségét és gazdagságát. Lakomáról az 1:3 és 1:5 versekben olvashatunk. Nem valószínű, hogy két lakomáról van szó. A 3. vers is inkább arra a hét napig tartó lakomára utalhat, amelyen mindenki részt vett a várban, miután az összes tisztviselő látta, amit a király meg akart mutatni (C. F. Keil és F. Delitzsch: Commentary on the Old Testament. 1973, III. köt. Eszter könyve, 322–324. o.).

Vannak, akik szerint Eszter könyve nem vallásos könyv, mivel nem említi konkrétan Istent. Ám szó van benne arról, hogy a zsidók böjtöltek, vagy hogy segítségért kiáltottak, ami az imára utal (Esz 4:3, 16; 9:31). A beszámolóból az is sejthető, hogy Isten alakította úgy az eseményeket, hogy a királyt pont jókor kerülje az álom (6:1), és hogy valószínűleg Isten akaratából lett Eszter a királyné (4:14). Ezenkívül Márdokeus semmiképpen sem volt hajlandó meghajolni Isten ellensége, Hámán előtt – aki agágita lévén minden bizonnyal királyi származású amálekita volt –, ami azt bizonyítja, hogy Márdokeus Jehovát imádta (3:1–6; 2Mó 17:14).

Történelmi és régészeti bizonyítékok: A történelmi írások és a régészeti feltárások is Eszter könyvének a hitelessége mellett szólnak. Erre elég csak néhány példát említeni. A könyv hitelesen mutatja be, hogy a perzsák hogyan tüntettek ki valakit a tiszteletükkel (Esz 6:8). A perzsa királyi öltözék fehér és kék (v. lila) színű volt. Az Eszter 8:15-ben azt olvashatjuk, hogy Márdokeus „királyi öltözetben ment ki a király elől, kék ruhában és lenvászonban. . ., bíborpirosra festett gyapjúban”.

A könyv ezt írja Eszterről: „megállt a király házának belső udvarában, a király házával szemben; a király pedig királyi trónján ült a királyi házban, a ház bejáratával szemben. És történt, hogy amint a király meglátta Eszter királynét ott állni az udvarban, Eszter kegyet talált szemében” (Esz 5:1, 2). Az ásatások során kiderült, hogy ez a leírás a legapróbb részleteiben is megállja a helyét. Az asszonyok házától egy folyosó vezetett a belső udvarra, és a folyosóval szemben, az udvar túloldalán volt a palota tróncsarnoka. A trón a szemközti falnál középen volt elhelyezve, ahonnan a király a függönyön át láthatta, hogy a királyné audenciára vár. Más részletek is azt mutatják, hogy az író nagyon jól ismerte a palotát. Egyértelmű hát, hogy alaptalan az a vád, hogy a könyv minden történelmi alapot nélkülöz, és pontatlan a perzsa szokások terén.

A könyv hitelessége melletti hathatós érv maga a púrim, azaz a sorsvetés ünnepe, amit a zsidók mind a mai napig megünnepelnek. Ezen az ünnepen az egész könyvet felolvassák a zsinagógáikban. Egy ékírásos felirat, amely feltehetően Borszippából való, állítólag egy Mardukâ (Márdokeus?) nevű perzsa hivatalnokról ír, aki Szúzában (Susán) volt I. Dáriusz uralkodásának a végén, illetve I. Xerxész uralkodásának az elején (Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft. 1940/41. 58. köt. 243–244. o.; 1942/43. 59. köt. 219. o.).

Eszter könyve teljesen összhangban van a Szentírás többi részével, és kiegészíti Ezsdrásnak meg Nehémiásnak a beszámolóját, ugyanis leírja, hogy mi történt Isten száműzetésben élő népével a Perzsa uralom idején. Igaz rá az, ami a Biblia többi részére is, hogy azért íródott, hogy a buzdításunkra, vigasztalásunkra és oktatásunkra legyen (Ró 15:4).

Nem egészen egyértelmű, hogy az Eszter könyve az eredeti szerzők koncepcióját tükrözi-e avagy egy lényegesen későbbi átszerkesztés koncepcióját.

A legelső ószövetségi kánon a görög LXX. Az LXX Eszter könyvével rokon szöveg a kopt és az etióp fordítás, és ettől jelentősen különbözik a héber nyelvű változat.

Tudjuk azonban, hogy a héber nyelvű maszoretikus kánont sacc per kábé félezer évvel később véglegesítették, mint a LXX-t. Ennél a véglegesítésnél tudatosan választott szempont volt a LXX-tól való eltérés (különösen a messiási próféciákat illetően).

Igazából nem látom át, hogy az Eszter könyvét miért kellet átfogalmazni, de valamilyen szempontjuk minden bizonnyal volt a szöveg átszerkesztőinek.

Bár az Eszter könyve tudtommal nem szerepel a kumráni tekercsek között, de azért érdemes odafigyelni rá, hogy az összes kumráni héber szöveg sokkal közelebb áll a LXX-hoz, mint a ma ismert maszoretikus héber szöveghez.

# KZitus

"Többek között Szardeszi Meliton, Nazianzoszi Gergely és Athanasziosz voltak azok, akik Eszter könyvét nem foglalták bele a kanonikus könyvek felsorolásába."

Zitus, ez így egyáltalán nem igaz. A görög atyák teljes egyértelműséggel fogadták el a LXX könyveit.

Alexandriai Nagy Szent Athanáz mindössze olyan különbséget tett, hogy a deuterokanonikus könyveket a keresztség előtt álló katekumeneknek, a protokanonikus könyveket pedig a már megkeresztelteknek ajánlotta olvasásra. De speciel az Eszter könyvét természetesen ő is a protokanonikus könyvek közé sorolta:

[link]