Az egyházi "rangok" hogy követik egymást? pápa, püspök, érsek, főpap .. szerzetes, tiszteletes, barát, pap, atya .

Ezek a katolikus egyházi pozíciót jelölő szavak nem teljesen olyanok, mint a katonai rangok. De mondjuk:

pápa - pátriárka - prímás - érsek - megyés püspök - segéd püspök - esperes - plébános - káplán - diakónus

Az első hat püspöki tehát főpapi rang, esperestől a káplánig pedig papi. A szerzetes rendek pedig teljesen külön tagozódnak.

Pont nemrég tanultunk erről.

Ez igazából nem olyan, mint a katonaság. Aki magasabb pozícióban van, nem azért van, hogy uralkodjon, hanem, hogy szolgáljon. A tanárunk idézte az egyik régi püspököt (a nevére sajnos nem emlékszem): "Veletek vagyok hívő, és értetek vagyok püspök." Tehát azzal, hogy feljebb kerül, több feladata és felelőssége van neki.

A klérusnak (papságnak) három "szintje" van:

- püspök

- pap

- diakónus

1. Püspökök:

- pápa -> ő is egy püspök, de ő az egész Egyház vezetője is egyben.

(- bíborosok: a pápa segédei)

- érsek: olyan püspök, aki több egyházmegyét fog össze.

- megyéspüspök: 1 egyházmegyéért felelős

(- kanonok: a megyéspüspök segédje)

- segédpüspök

2. Papok:

- esperes: több plébánost fog össze.

- plébános

- káplán (Nem vagyok benne biztos, azt hiszem, hogy segédje a plébánosnak.)

3. Diakónusok:

Nekik még nincs kialakítva ilyen körük.

A szerzetesek - ahogy már előttem is említették -, ettől külön vannak. A papság és a szerzetesség nem feltétlenül van együtt. Van, aki szerzetesként még a papságot is felveszi, van, aki nem. (Azt viszont nem tudom, hogy a papsághoz szerzetesnek kell-e lenni, de szerintem nem.)

A különböző keresztény egyházak papsági hierarchiája eltér egymástól, de azonos gyökerűek.

Amikor Jézus Krisztus megalapította az egyházat apostolokat hívott el (12-t, majd később Pált, illetve Júdás halála után az apostolok maguk közé választották Mátyást), az apostolok vezetője Péter volt.

Az apostolokon kívül Jézus hetveneket is elrendelt, szintén az egész egyház szolgálatára.

Lukács 10:1

"Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala."

Az apostolok és a hetvenek vándoroltak és a helyi megtértekből gyülekezeteket szerveztek. A gyülekezeteket az általuk elhívott püspök vezette a gyülekezet véneinek (presbitérium) segítségével.

Ez az eredeti őskeresztény egyházszervezet. Jézus tisztelte a Jeruzsálemi templomot és az ott szolgáló ároni papságot, de saját egyházában egy magasabb papi rendet hozott létre, amely az ószövetségből is ismert volt már, de a zsidókhoz írt újszövetségi levél is tartalmazza:

Zsid. 6,20

"A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint."

Zsid. 7,11

"Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?"

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában (mormonok) például ennek megfelelően a papságnak két rendje van, az alacsonyabb az ároni papság, magasabb a melkisédeki papság, azokon belül pedig a következő hivatalok vannak:

Az ároni papság hivatalai emelkedő sorrendben:

1. diakónus

2. tanító

3. pap

4. püspök (püspök azonban csak a melkisédeki papság főpapi hivatalát is viselő személy lehet, hiszen Ő Jézus Krisztust képviseli így az ő papságát viseli).

A melkisédeki papság hivatalai emelkedő sorrendben:

1. elder (vén)

2. főpap

3. pátriárka

4. hetvenes

5. apostol

Az egyházat 15 apostol vezeti, melyek közül 3 az egyház Első Elnökségét, 12 pedig a Tizenkét Apostol Kvórumát alkotja. A 15 apostol közül a rangidős személy (tehát aki legrégebb óta tölti be az apostoli hivatalt) az egyház elnöke, akit prófétának hívnak, habár az apostolok valamennyien próféták is, ez csupán a megkülönböztetést szolgálja. Ez a cím Péter hivatalának felel meg.

A kései történelmi kereszténységben, a Kr u. 325-ben tartott níceai zsinat után kialakult egy római birodalmi államvallás, amely az egész Római Birodalomra nézve egyetemes (catholicos) hitet, vallást és szervezetet hozott létre eltérve a Jézus által alapított szervezettől.

Az apostolok és hetvenesek egyetemes egyházi szolgálata ekkor megszakadt és csak a helyi közösségek vezetői a püspökök maradtak helyükön. A legősibb, legnagyobb közösségek püspökei (Róma, Konstantinápoly, Antiókhia, Jeruzsálem, Alexandria) pátriárkáknak kezdték hívni magukat. A főváros, Róma püspöke pedig, aki tiszteleti elsőséget élvezett a pátriárkák között pápának (püspökök püspökének) kezdte hívni magát. Az Új Róma (Konstantinápoly) pátriárkája ezt megelégelvén Patriarca oecumenico-nak azaz minden pátriárkák fejének hívatta magát. Erre válaszul javasolták, hogy a római püspök vegye fel a Papa universalis címet, de e helyett ő a nem kevéssé álszerény: Servus servorum Dei-t (Isten szolgáinak szolgája) választotta, egyszersmint felvette a pogány római főpap címét is, így lett Pontifex maximus.

A vita végül úgy dőlt el, hogy 1054-ben szétszakadt a hajdani római államegyház és a történelmi pátriárkák kivétel nélkül a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkát fogadták el vezetőjükként, a római püspök pedig egyedül maradt pátriárkának a közben széthullott nyugati területeken.

Közben a nagyobb városok püspökei a kisebbek fölé helyezve magukat metropolitának vagyis őspüspöknek, azaz érseknek kezdték nevezni magukat. Amikor nyugaton megszilárdultak a nemzetállamok, akkor az államegyházi szokásjognak megfelelően a királyok nevezték ki a püspököket és az ország első püspökét (érsekét) prímásnak nevezték.

A püspökök segítői lettek a segédpüspökök és a kanonokok. A templomok vezetői a plébánosok. Több közeli plébánia vezetője pedig az esperes.

A szerzetesrendek a püspököktől független önálló feudális kiváltságokat szereztek maguknak a pápától és rendenként különböző speciális hierarchiákat hoztak létre.

A reformáció során a protestánsok felismerték a katolikus egyház szervezetének és tanításainak elrugaszkodottságát az eredeti krisztusi tanoktól, ezért új egyházakat hoztak létre, amelyekben a koreszménynek megfelelően demokratikus működésmódokat alkalmaztak és így kialakult a kapitalizmushoz jobban alkalmazkodó protestáns egyházi szervezet.

Néhány kiegészítés:

A "tiszteletes" protestáns lelkészt megillető megszólítás.

A "tisztelendő" katolikus papot megillető megszólítás.

A "nagytiszteletű" a rabbit megillető megszólítás.

Tehát egyik sem "rang".

A barát a szerzetes régies neve a katolikusoknál. A szerzetes nem feltétlenül pap, hanem egy fogadalmat tett személy, ami belépett egy szerzetesrendbe és annak szabályai szerint él. A katolikusok papnak az áldozárt (áldozópap) tekintik, aki jogosult a kenyér és bor átváltoztatására a mise keretében.

A protestánsoknál ilyen értelemben áldozás nincs, ahogyan a jeruzsálemi templom állatáldozását sem gyakorolják, a református lelkész tehát nem pap.

A zsidó vallási vezető rabbi, vagyis tanító-tanár-mester, nem pap. A zsidó papság a levitákat és kohéneket jelenti, akik a Templomban szolgáltak illetve a zsinagógában az áldás szertartását végzik (düchenolnak).

A mormonok papság alatt Isten teremtő erejét és felhatalmazását értik arra, hogy nevében cselekedjünk. Ez valódi szertartások elvégzését, szövetségkötések szentesítését jelenti, tehát papok.

Szerzetesek viszont nemcsak a kereszténységben vannak.

A reformátusoknál a megszólítás, amit elsősorban egyháztagok használnak:

segédlelkész: Tiszteletes

Lelkész (esperes is): Nagytiszteletű

Püspök és teológiai tanár (professzor): Főtiszteletű

Ezek nem rangok.

Idióták. Pátriárka az ortodox

Vallásban van. Katolikusban nincs. Ortodoxnál a pátriárka a legmagasabb rang, katolikusnál a pápa.

Katolikusnál a sorrend:

Legalulról kezdve.

Káplán

Plébános

Apát

Esperes

Püspök

Érsek

Biboros

Pápa