Ti hogy értelmezitek a következőket?

Szia

„Annak jobb kezében, aki a trónon ül, láttam egy kívül-belül teleírt tekercset, mely hét pecséttel volt szorosan lepecsételve. És láttam egy erős angyalt, aki harsány hangon hirdette: »Ki méltó rá, hogy felnyissa a tekercset, és feltörje a pecsétjeit?« Ám sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt nem volt senki, de senki, aki fel tudta volna nyitni a tekercset, vagy bele tudott volna nézni. És nagy sírásra fakadtam, mert senkit sem találtak méltónak arra, hogy felnyissa a tekercset, vagy belenézzen” Jelenések 5:1–4.

Aki átnyújtja a tekercset, az nem más, mint Jehova, az egész teremtés szuverén Ura. Biztos, hogy nagyon fontos gondolatokat tartalmaz a tekercs, hiszen mindkét oldalán van írás. Vajon mit tartalmaz a tekercs? Jehova meghívta Jánost: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell lenniük” (Jelenések 4:1). Vajon, mik azok a dolgok? De a tekercs sajnos szorosan le van zárva, hét pecséttel van lepecsételve.

Vajon talál majd valakit az erős angyal, aki méltó rá, hogy felnyissa a tekercset? A Görög Iratok Királyság sorközi fordítása szerint a tekercs Jehova „jobb kezén” van. Ez azt sejteti, hogy a nyitott tenyerén nyújtja át. De úgy tűnik, hogy se égen, se földön nem akad senki, aki méltó volna arra, hogy átvegye és felnyissa a tekercset. Nem csoda hát, ha ez Jánost láthatóan felzaklatja. Talán sohasem fogja megtudni „azokat, amiknek meg kell lenniük”. Isten felkent népének tagjai napjainkban is aggódva várják, hogy Jehova fényt és igazságot árasszon a Jelenések könyvére. Meg is teszi ezt fokról fokra a prófécia beteljesedésének meghatározott idejében, azért, hogy népét a ’nagy megmentés’ útján vezesse (Zsoltárok 43:3, 5).

Aki méltó

Igen, van valaki, aki képes felnyitni a tekercset! János ezt mondja: „A vének egyike azonban így szól hozzám: »Ne sírj! Íme, győzött a Júda törzséből való Oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a tekercset és annak hét pecsétjét«” (Jelenések 5:5). Jánosnak nincs oka sírni. A János osztály tagjai és lojális társaik napjainkban is évtizedeken át súlyos megpróbáltatásokat álltak ki, türelmesen várva a felvilágosításra.

Ó, „a Júda törzséből való Oroszlán”! János jól ismeri Jákobnak, a zsidó nemzetség ősatyjának a próféciáját, amelyet negyedik fiával, Júdával kapcsolatban jelentett ki: „Oroszlánkölyök Júda. A zsákmánytól, fiam, bizony felkelsz. Lehevert, elnyújtózott, mint az oroszlán, s mint oroszlánt, ki merné felkelteni? Nem kerül el Júdától a jogar, sem a vezéri pálca térdei közül, míg el nem jön Siló; és a népek neki engedelmeskednek” (1Mózes 49:9, 10). Isten népének királyi vonala Júdától eredt. Az ő leszármazottai uralkodtak királyként Jeruzsálemben Dávidtól kezdve egészen addig, amíg a babilóniaiak el nem pusztították a várost. De egyikük sem volt az a Siló, akiről Jákob jövendölt. A Siló név jelentése: ’az, akié [a jog]’. Ez a név prófétai módon Jézusra utalt, aki most már véglegesen a dávidi Királyság birtokosa (Ezékiel 21:25–27; Lukács 1:32, 33; Jelenések 19:16).

János hamar felismeri a ’Dávid gyökerére’ történő utalást. A megígért Messiást prófétai értelemben ’Isai [Dávid király apja] törzsökéből való vesszőnek, sarjadéknak’, valamint ’Isai gyökerének’ nevezik, amely „jelként fog állni a népeknek” (Ézsaiás 11:1, 10). Jézus Isaiból sarjadt vessző volt, mivel Isai fiának, Dávidnak a királyi vonalán született. És mint Isai gyökere, ő volt az, aki újra kisarjasztotta a dávidi dinasztiát, mindörökre életet és támogatást biztosítva annak (2Sámuel 7:16).

Jézus, tökéletes ember lévén, mindenkinél kiválóbb módon szolgálta Jehovát feddhetetlenségben és gyötrelmes megpróbáltatások között. Tökéletes választ adott Sátán kihívására (Példabeszédek 27:11). Így hát joggal mondhatta az áldozati halála előtti éjszakán: „Én legyőztem a világot” (János 16:33). Ezért Jehova a feltámasztott Jézusra bízott ’minden hatalmat az égben és a földön’. Isten összes szolgája közül ő az egyetlen, aki alkalmas arra, hogy átvegye a tekercset, hogy ismertesse az abban lévő fontos üzenetet (Máté 28:18).