A Talmud szerint a gójok tényleg csak azért léteznek hogy a zsidókat szolgálják, és a szemükben nem ér semmit egy gój?

Szia!

A Talmud 2 részből áll:Misna és Gemára.A Misnát i.sz.180-220 között Juda ha-Nászi írta le.Ez törvényi kérdésekkel foglalkozik és a Tóra megtartása kapcsán felmerült vitatott kérdések helyes értelmezésével.Később a Misnát tovább kommentálták,ezeket a kommentárokat hívják Gemárának,és a kettő együtt alkotja a Talmudot.(Kétféle Gemára és kétféle Talmud va:jeruzsálemi és babiloni)

Ez egy hatalmas mennyiségű iratgyűjtemény.Lehet,hogy van benne ilyen,de nagyon fontos megjegyezni,hogy a Talmud nem a Judaizmus hivatalos véleményét tartalmazza,hanem egy-egy témáról több különböző véleményt is olvashatsz benne,és ez a fontos a Talmuddal kapcsolatban!

Kiragadni belőle egy ilyet és ráfogni a zsidóságra,hogy utálják a nem-zsidókat,butaság.Példaként:A Talmudban egyik rabbi ezt mondja:a nem-zsidók közül a legkülönbet is meg lehet ölni,egy másik pedig:az a nem-zsidó (gój) aki tanulmányozza a Tórát,egyenrangú a Főpappal.(Nem szó szerint idéztem)Az antiszemiták szokták az előzőt idézni,de az utóbbit már "elfelejtik",pedig az is benne van.

3-as!

Egyetértek veled.Akik tudják,hogy a Talmud nem a Judaizmus teológiai állításait tartalmazza,azok nem hozakodnak ilyenekkel elő,ahogy fentebb nagyon röviden leírtam.Rengeteg dologgal kapcsolatosan fel van jegyezve a rabbik eltérő véleménye,és hogy kinek volt igaza egy-egy,az nincs lezárva.Még 1 példa:A Jób könyvének szerzőiségéről a Talmudban (ha jól emlékszem) 14 eltérő vélemény van megfogalmazva,de a mai napig nem tudni a könyv szerzőiségét.

Szia, nem annyira friss a kérdés, de azért talán még érdekes lehet. Az első válaszoló válaszát szeretném kicsit még kifejteni.

A Misna és a Gemara kb. úgy néz ki, hogy a Misna tesz egy tömör állítást (pl. ha szűz lányt veszel el, akkor ennyit kell fizetni a családjának; ha már nem volt szűz, akkor meg amannyit; ha szolgasorból szabadítod ki, akkor mittudomén, stb), a Gemara meg kb. az erről folytatott meg aztán ehhez kapcsolódó rabbinikus viták hosszadalmas jegyzőkönyve (pl. na de mi van ha baleset érte a lányt, amiben megsérült a szűzhártyája? Mi van, ha elvileg szűz, de a nászéjszakán mégse vérzett? Mi van, ha ...). Ebben elég komoly logikai érvelések vannak, a Tóra és Talmud legkülönbözőbb helyeiből vett idézetekkel, mint példák és ellenpéldák, indirekt bizonyítással, stb. (kb úgy képzeld el, hogy pl. az egyik rabbi mond valamit, mire a másik mondja, hogy na de ha ez valóban így lenne, ahogy mondod, akkor ezt alkalmazva most a Tóra egy másik részére, ezt kapnák hogy.., az viszont nem lehet, mert pl. ellentmondana egy harmadik résznek - mire az első rabbi válaszol, hogy de ez nem egészen az az eset, mert a nemtudomki azt mondta hogy .., és ha ez a két eset ugyanaz lenne, akkor az ellentmondás lenne, tehát itt különbség van, és az a különbség, hogy .... és akkor ez így hosszú oldalakon keresztül)

Mindezt egy archaikus nyelven, ami nagyon máshogy fejezett ki dolgokat, pl. jellemzően sokkal végletesebben, az árnyalatokat nem nagyon ismerték (ez amúgy az Újszövetségben is megfigyelhető, pl. mikor Jézus mondja, hogy nem lehet a követője az, aki nem gyűlöli az apját, anyját - értelemszerűen nem gyűlöletre való felhívásról van szó, hanem az akkori nyelven nem voltak olyan árnyalatok, amit ma már természetesnek veszünk, így a mai szemmel nézve szélsőséges kifejezés akkor mást jelentett; A másik elég ismert példa a halálos bűnök: értelemszerűen nem fejeznek le azért, mert pl. maszturbáltál, itt a 'halált érdemelő' kifejezés megint egy ókori kifejezés, ami nagyon elítélendőt jelentett).

Ezekből azért eléggé látszik, hogy egy ilyen szövegáradatból ha a szándék megvan, akkor ki lehet a környezetből emelni olyan részeket, ami látszólag valami durváról szól, közben egészen másról lenne szó (itt megint a "gyűlölködős" újszövetségi példát hoznám fel, hogy ezt azzal is ugyanúgy el lehet játszani - és néhányan szokták is).

Vagy persze akár bele is lehet hazudni dolgokat, olyan is előfordul.

De hogy egy konkrét példán is bemutassam, az első válaszoló említette, hogy a Talmudban benne van, hogy a nem-zsidók közül a legjobbat is meg kell ölni. És ez így tényleg abszolút benne van - ha nem is teljesen a Talmudban, hanem annak egyik később hozzáadott részében, de ez egy valós, létező mondat.

Az persze már csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy ez háborús helyzetről szól, hogy háborúban az életedre törő ellenség között is ugyanúgy lehetnek jó emberek, de a harc közben nem lehet válogatni meg mérlegelni - a rád támadó veszélyt meg kell semmisíteni.

És ez az egész abból a kérdésből indult, hogy na de amikor Mózes kivezette a zsidókat Egyiptomból, és a fáraó utánaküldte a seregét, akkor a Tóra szerint a seregben harci szekerek is voltak - na de azokhoz meg honnan vették a lovakat?

Hiszen az egyiptomiak jószágai az 5. csapás alatt meghaltak, a zsidók pedig, le van írva, hogy minden jószágukat magukkal vitték. Akkor honnan voltak a lovak?

A megfejtés csak az lehet, hogy az egyiptomiak között is voltak istenfélő emberek, akik hallgattak az Úr figyelmeztetésére, és emiatt biztonságba helyezték az állataikat a csapás előtt (az 5. csapás szövege úgy szól, hogy a mezőn legelő állataitokat, szóval azok az egyiptomiak, akik hittek Mózes fenyegetésének, azok ezek szerint meg tudták menteni az állataikat).

Na de akkor ezek az emberek hajtották a szekereket (akkoriban a hadseregekben jellemzően mindenki maga vitte a felszerelését), tehát istenfélő emberek is voltak a zsidókat üldözők között, akik kénytelenek voltak engedelmeskedni a fáraó parancsának.

Na de akkor itt van egy bibi - amikor a tenger összezárult, akkor az összes egyiptomi meghalt, az istenfélőeket is beleértve. Felmerül a kérdés, hogy az Úr miért nem válogatott, miért nem tartotta meg azokat, akik istenfélőek voltak, hiszen az Úr mindenható.

És erre mondja a rabbi, hogy az Úr megtehette volna, de ez egy tanítás számunkra [akik nem vagyunk mindenhatóak], hogy [háborús helyzetben] nem lehet mérlegelni meg válogatni, az életedre törő ellenséget mind meg kell ölni.